Igen, én is minden évben megfogadom, hogy már szeptemberben elkezdem… aztán ha valaki november végén jelzi, hogy már megvan az összes ajándék, magamban csak annyit morgok: stréber. És persze jól berezelek, hogy nekem még ötletem sincs. Pici gyerekekkel örömteli, izgalmas, és egyben fárasztó a feladat, hiszen az ádventi hetek, a díszítés, a sütés, a karácsonyi hangulat megteremtése sok kis maszatos mancs, kérdezősködés, hátramozdítás kíséretében történik. Nem csoda, hogy időnként feszültebbek vagyunk a szokásosnál. És a helyzet néha fokozódik!
Akkor nem lesz vacsora!
Nem viccelek, idáig is eljuthat egy családi vita – akár… Általában úgy kezdődik, hogy “Drágám, mi legyen a karácsonyi menü?” “Nekem mindegy!” “Nálunk borleves volt, gesztenyés pulykával!” “Egyiket sem szeretem! Anya disznótorost csinált mindig, mákos gubával.” “Jézusom, azt még hétköznap sem ennék!” “De mit főzzek?” ” Nekem mindegy…” És így tovább. De az is lehet, hogy az egyik fél részéről a “nekem mindegy” valóban komoly, és ezt követi a háttérbe vonulás.
Mindannyian kicsit máshogy éljük meg az ünnepet. Van, akinek fontos minden mozzanat, az illatok, a hangulat, az események sorrendje, a dalok, mind szép emlékeket idéz. Sajnos lehet, hogy párja számára a karácsony főleg az ajándékokról szól, de az is lehet, hogy a családi viták átvészeléséről. Tőle hiába várjuk, hogy nagy beleéléssel, lelkesedéssel szálljon be a készülődésbe, hiszen benne nem örömet, hanem feszültségeket idéz fel, és idéz elő az ünnep. Ebben az esetben szinte biztos a vita, aki lelkes, magára hagyottnak érzi magát, aki motiválatlan, folyton úgy érzi: piszkálják.
A legjobb tiszta lappal indulni, és saját hagyományokat kialakítani, a család teherbírását figyelembe véve. És persze fontos, hogy aki segítséget vár, az konkrétan fogalmazza meg a kéréseit, hiszen a párja nem gondolatolvasó.
Anyád! A tiéd!
A frissen alakult család első nagy próbatétele a karácsony. “Menjünk az én szüleimhez vacsorára, ne legyenek magányosak!” ” Akkor az én szüleimnél kell ebédelnünk, de nem rohanhatunk el azonnal evés után.” Lehet, hogy jó mulatság lesz, sőt kifejezetten kényelmes, mert nem kell főznöd, de az is lehet, hogy zavar, hogy a ti saját karácsonyotok már nincs is sehol. Mondjuk, jöhetnek a nagyszülők is hozzátok, meg persze akkor a testvérek és a többi unoka… Ebből is lehet remek karácsony, akár meghitt is, ha hasonlóan gondolkodtok, és mindenki toleráns, türelmes. Ám ez nem túl gyakori.
Ha a nagyszülőkkel nem tökéletes a kapcsolat, főleg, ha a probléma lényege az, hogy még mindig gyereknek tekintenek titeket, abból komoly feszültség alakulhat. “Kislányom, biztos, hogy eleget sült a pulyka? Miért nem használod a gyerekkori díszeidet? Poros a képkeret, legalább ilyenkor lenne rend! Kilóg a gyerek dereka, miért nem adsz rá rendes ruhát?” Ha ez a visszatérő karácsonyi monológ, jó lenne egy nyugodt pillanatban leülni anyuval, és emlékeztetni rá, hogy itt most ő a vendég.
Talán még jobb, ha ezt hetekkel előre megteszed. Nyilván nem lesz könnyű pillanat, a legjobb, ha a párod is melléd áll, csendben, de kitartóan. Anyunak tudnia kell, hogy tőled szép dolog, hogy meghívtad. Ez nem jár neki. Beengedted a családod karácsonyába, ez a te birodalmad. Ideje, hogy felnőttnek tekintsen.
Lazulj!
Nagyon nagy a teher, ha te érzed felelősnek magad azért, hogy a család boldog legyen körülötted az ünnepen. Mindenki a saját boldogságának kovácsa – mondja a közmondás, és van benne valami. A mindig pikírt Matild nénédet a legjobb bejgli sem fogja kimozdítani állapotából, a kamasz unokaöcséd sem változik alkalmazkodó kisfiúvá vagy komoly felnőtté – ha fejre állsz, akkor se. És a picik… Nos, ők talán éppen olyan fáradtak, nyűgösek mint te. Nem a te hibád, ha nyavalyognak, hisztiznek, vagy egyszerűen elalszanak a kanapén a legszebb pillanatokban. Persze, ha te vagy a háziasszony, akkor szolgálatban kell lenned, amíg tart a “buli”, de azért ülj le néha egy-két percre, és passzold át a feladatok egy részét a párodra vagy a testvéredre. Mert megérdemled!
Ezek is érdekelhetnek veszekedés témában:
- Veszekednek a szülők? Talán a gyereket is verni fogják!
- Verik a gyereket – szinte mindenhol
- Az atyai pofonok hátulütői
Kapcsolódó cikkek
