Legjobb fejlesztés 6. – Nyissunk a világra!
Az apró babaujjak a pillangóra mutatnak: ööő! Később a postást üdvözli ugyanez a mozdulat: ööő! Egész nap újabb és újabb érdekességeket fedez fel kisbabánk: egy hangyát, egy sárga teherautót, egy repülőt az égen. És mindennek ugyanolyan lelkesen örül! Senki nem tud úgy rácsodálkozni a világ apró szépségeire, mint a kisgyerek.
A gyerekek számára a saját maguk irányította tanulás alapvető szükséglet. Éppen ezért a “sokoldalú fejlesztés” a nevelés egyik alappillére. A fejlesztés persze nem teljesítményhajszolást jelent, pusztán az érdeklődést kielégítő ingergazdag környezetet. Amikor a szülők válaszolnak gyerekük kérdéseire, amikor lehetőséget teremtenek arra, hogy újabb ízeket kóstoljon meg, hangokban gyönyörködjön, majd megtapogassa az erdőben a fa törzsét, vagy amikor képeskönyvet nézegetnek vele, és figyelmesen végighallgatják akadozó élménybeszámolóit, akkor éppen a legtermészetesebb és legszeretetteljesebb fejlesztőprogramot végzik vele. Gondoltuk volna? Nem minden szülő bízik magában, és ezért játékos angolra, számítógépes tanfolyamra íratja be csemetéit már óvodáskorukban.
Jó tudni a tanulásról:
– Biztos kötődés mellett jobban hasznosul a szellemi és lelki táplálék. Apu, anyu vagy a nagyi biztonságos öléből örömmel és érdeklődve indul el a kicsi a világ felfedezésére.
– Jó kedvvel és szeretett emberektől könnyebben “átjönnek” az ismeretek.
– Nem igaz a “sok segítség sokat ér” elv. Nem mondhatjuk, hogy annál jobban fejlődnek a gyerekek, minél több fejlesztést kapnak.
– A kicsik úgy szívják magukba a tudást, mint a szivacs, feltéve, ha saját tempójukban haladhatnak. A szülők tehát akkor segíthetnek leginkább, ha megfigyelik, éppen mi foglalkoztatja őket, és kielégítik érdeklődésüket.
– Mivel minden gyerek egyéniség, nem általános normák szerint kell fejlesztenünk. Felesleges összehasonlítgatnunk őket, inkább fedezzük fel gyerekünk egyéni lehetőségeit, és örüljünk minden előrelépésnek!
Gyerekünknek tehát olyan környezetet kell biztosítanunk, ahol testre szabott kihívásokkal találkozik a társas kapcsolatok, a természet és a technika területén. A világ felfedezése közben persze éri némi bosszúság is – erre éppúgy szüksége van, mint sikerélményekre. Így tanulja meg, hogyan álljon a kihívások elébe, miként viselje el a kudarcot, és hogyan működjön együtt társaival, egyszóval hogyan tanuljon.
Ezek olyan alapképességek, amelyeket jó esetben már iskoláskora előtt elsajátít. Donata Elschenbroich pszichológus szerint minden rendben van, ha tud hintázni, épített már hóembert, felverte a tojásfehérjét, aludt már a nagyinál vagy egy ovistársánál, meg tud nevezni három finom illatot, ültetett valamilyen magot, átadott egy üzenetet, bevert egy szöget, érezte, hogy jó gyereknek lenni, és büszke volt magára valamiért. Ugye milyen szerteágazó képességek? És egyiket sem szakkörön vagy tanfolyamon tanítják.
“Nem akartam rossz anya lenni!”
A különóráktól hasfájást lehet kapni – ez új volt a hatéves Gréta anyukája számára.
– Tulajdonképpen nem vagyok hiú és nagyravágyó, ám Gréta születésekor egyszeriben minden megváltozott. A kórházban kezdődött az egész őrület. Az újdonsült anyukák újszülöttjük Apgar-értékeit hasonlítgatták össze. Minden baba tíz pontot kapott, csak az enyém nyolcat. Lehetséges, hogy emiatt tényleg hátrányos helyzetbe kerül a kisbabám? – tépelődtem, és bejelentkeztem vele csecsemőkonzultációra. Feleslegesnek bizonyult.
Aztán a biztonság kedvéért játékos fejlesztésre jártunk, mert a többi anyukától hallottam, hogy ettől magabiztosabb és okosabb lesz a pici. Úgy éreztem, hanyag, nemtörődöm anya lennék, ha nem foglalkoznék eleget a kislányom fejlesztésével.
Ezért írattam be hároméves korában játékos angolra is, ment zeneovis foglalkozásra és manótornára. Jól szórakozik, és még okosodik is – gondoltam én. Gréta nem elmélkedett ezen, de jó néhányszor tiltakozott, amikor kirángattam a homokozóból, mert angolra vagy tornára kellett mennünk. Volt, hogy sírt is. Sajnos még akkor sem kaptam észbe, amikor egyre többször kezdett fura hasfájásra panaszkodni. Anyukám hívta fel rá a figyelmemet. Időbe telt, amíg megértettem a kislányom jelzéseit, és abbahagytuk a különórákat. Gréta kivirult, ismét volt ideje arra, amit valóban szeret: festett, a babáival játszott, “segített” nekem a konyhában. Azért időnként elfogott a lelkifurdalás. Mi lesz a zenei tehetségével? Nyelvet tanulni is a legkorábbi életszakaszban érdemes…
Éppen most iratkoztunk be az iskolába. Játékos beiskolázás – állj fél lábon, mint a gólya, milyen történetet látsz a képen, rajzolj köröket és háromszögeket. Maximális pontszámmal jöttünk ki, így végre én is megnyugodtam: eleget tudunk. Végre behoztuk azt a nyolcas Apgart!?
Versenyhelyzet a fejlesztés terén – a gyerekek csak veszítenek
Dr. Gabriele Haug-Schnabel magatartásbiológussal az érthető szülői becsvágyról és a korai fejlesztés határairól beszélgettünk:
– A szülők a legjobbat akarják gyereküknek, és a lehető legjobban fel akarják készíteni az iskolára.
– Ez érthető, ám egy bölcs indián mondás választ is ad arra, mennyire fejlesszük gyerekünket: a fű nem nő gyorsabban attól, ha húzzuk. Tehát nem fejlődik jobban a gyerekünk, még ha minden eszközzel is azon vagyunk, hogy minél okosabb, ügyesebb legyen. Gyakran éppen az ellenkező hatást érjük el: az az ötéves, akit a szülei kreatív szakkörre, játékos nyelvtanfolyamra és számítógépes foglalkozásra járatnak, inkább lassabban fejlődik, mert úgy érzi, soha nem elég jó, és ez komoly visszatartó erő a világ felfedezése során. Neki nem is kell felfedeznie a világot, hiszen valósággal beletömik az ismereteket.
– Mire van szükségük a gyerekeknek, hogy jól fejlődjenek?
– Kívülről rájuk erőltetett kezdeményezések helyett érdeklődő szülőkre van szükségük, akik válaszolnak a kérdéseikre és meghallgatják őket. Hagyjunk sok időt az önfeledt játékra és kötetlen kísérletezésre, és biztosítsunk teret a hancúrozásra is! Adjunk megfelelő anyagot a kezükbe, ami megmozgatja képzelőerejüket. Egyetlen fakockával és kendővel például sokkal többet tud kezdeni csemeténk, mint játékos fizikai kísérletekkel, amelyeket mi mutatunk be neki.
– Tehát teljesen feleslegesek a különböző szakkörök és fejlesztő tanfolyamok?
– Ezt azért nem lehet ilyen egyértelműen kijelenteni. Azoknak a gyerekeknek, akik ingerszegény környezetben élnek, vagy nem tudják kielégíteni érdeklődésüket, nagyon jót tesz az óvodai, bölcsődei fejlesztés. Egyedi fejlesztésre van szükségük azoknak is, akik valamely területen hátránnyal küzdenek. És persze nem kell visszatartanunk csemeténket, ha már otthon fény derül különleges tehetségére, érdeklődésére. Maradjunk azonban ennyiben: a gyerekek maguk választják ki, mi foglalkoztatja őket. Nekünk csak meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, ahol kiélhetik érdeklődésüket.
– Honnan tudhatja a szülő, hogy zenei vagy nyelvi tehetség-e a gyereke?
– A figyelmes szülő számára ez kiderül az otthoni játék, a közös hétköznapi tevékenységek során. Sokszor olyan rokon vagy barát, esetleg az óvónő figyel fel rá, aki nem látja mindennap a gyereket, így feltűnőbb számára. Nem kell aggódnunk, hogy nem ismerjük fel a tehetségét, vagy elmulasztjuk a legalkalmasabb időszakot a fejlesztésre. Semmiről sem maradt le, ha csak az iskolában kezd nyelvet vagy zenét tanulni.
És ha mégis tanfolyam?
Amikor kiválasztunk egy kellemesnek ígérkező elfoglaltságot, gondoljuk végig a következőket:
– Hogyan jutunk el oda? Ha az oda- és visszautazás zűrös, megterhelő, tovább tart, mint a foglalkozás maga, mérlegeljük, megéri-e!
– Mennyi időt szakít ki napunkból, hetünkből? A kötött és kötetlen szabadidős foglalkozások aránya jelentősen billenjen a kötetlen felé!
– Mire jó? A legfontosabb, hogy jól érezze magát gyerekünk. A kisebbeknek a kevésbé specializált szakkörök valók, amelyek széles körű tevékenységekre adnak lehetőséget.
Kapcsolódó cikkeink:
- Legjobb fejlesztés 1. – Szeretet születik
- Legjobb fejlesztés 4. – Bízzunk benne!
- Mikor van szükség fejlesztésre egy kisgyereknél?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
