„Ha így megy tovább, ép elméjű ember nem akarja, hogy a gyereke tanár legyen, és ép elméjű ember nem akarja a pedagógushivatást választani” – fogalmazott közösségi oldalán egy neves dunántúli gimnázium tanára, aki szerint pár éven belül húszezer pedagógus fog hiányozni az oktatási rendszerből, és gyerekeink kénytelenek lesznek megelégedni a nem túl színvonalas tömegoktatással.
A posztjához érkező hozzászólásokból kitűnik, hogy sok kollégája látja hasonlóan borúsan a helyzetet, amióta megismerte annak, az iskolákhoz is eljuttatott pedagógusértékelési rendszernek a koncepcióját, ami teljesítményalapú pontozásra építené a jövőben a pedagógusok bérezését.
Minősíteni fogják a pedagógusokat
Mint ismeretes, az új koncepció szerint a tanárok teljesítménynek értékelésekor tízféle szempontot és ezek megvalósulását vennének figyelembe, többek között a tanulók érdemjegyeinek alakulását, a tanár kommunikációs stílusát, túlóráinak számát, illetve a gyengébb tanulók számára szervezett korrepetálásokat.
Mindezekkel összesen 70 pontot lehet begyűjteni, ám ezen felül további 30 pontra is szert tehetnek a tanárok extra feladatok (ún. teljesítménycélok) megvalósulásával.
De vajon mennyire lesz sikeres egy ilyen pontozási rendszer bevezetése egy olyan oktatási rendszerben, ahol az alacsony bérű, kevés megbecsültségnek örvendő és végletekig leterhelt dolgozókat a sztrájkok és iskolai demonstrációk miatti elbocsátások is fenyegetik? Ráadásként még a pedagógusminősítési rendszer másik kötelező elemével, a portfólióírással is meg kell küzdeniük 2023 novemberéig.
Az énektanárból nem lesz jó fizikatanár
A 24.hu szerint a szűkös határidő ellenére tizenkétezer portfólió továbbra sincs még feltöltve, és mivel rengeteg pedagógus jelezte már előre, hogy nem is fogja megírni, így felmerül a kérdés, hogy kikkel pótolják a már így is viharvert és kiöregedő tanári karokban őket – ennek hiányában ugyanis állásukat is elveszíthetik.
Szabó Zsuzsanna, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke egy nemrégiben megrendezett kerekasztal-beszélgetésen elmondta, hogy ebben a pillanatban is tizenhatezer kollegája hiányzik az oktatásból, ugyanakkor a rendszerben lévő pedagógusok „betegre helyettesítik” magukat. Mint az elnök hangsúlyozta, egy énektanár nyilvánvalóan nem tudja szakszerűen helyettesíteni fizika szakos kollégáját, miközben mégis szakos óraként regisztrálják ezt a tanórát a Krétán. Az efféle kényszermegoldásoknak sajnos egyértelműen a diákok lesznek a legnagyobb vesztesei – tette hozzá Szabó.
Hiába van joga minden gyermeknek a minőségi oktatáshoz, ha egyszer olyan településen él, ahol a pedagógusok jelentős része nem azt a tantárgyat tanítja, ami a szakterülete. Ilyenkor a továbbtanulása is kétséges lehet.
Tanárkeresés indul!
Már bőven a szeptemberi iskolakezdés után voltunk, amikor rendre belefuthattunk olyan hirdetésekbe, amelyekben akár nyolc-tíz pedagógust is kerestek egy-egy tanári karba. Rejtély, hogy ekkora hiánnyal miként oldották meg az oktatást, de kérdés az is, hogy mennyire bizonytalanította el ez a helyzet a még beiskolázásra váró gyerekek szüleit.
Alexandra, akinek kislánya egy dunántúli megyeszékhely iskolájába jár, döbbenten mesélte, hogy több hónapig nem találtak matematikatanárt gyermeke osztályába. Mivel a korábban felvett pedagógus nem sokkal az iskolakezdés után úgy döntött, hogy másik szakmát választ, így villámgyorsan kellett volna keresni valakit helyette. Csakhogy egyetlen pedagógus jelentkezett a meghirdetett állásra, aki viszont egyáltalán nem felelt meg az intézmény által elvártaknak.
Hiába csábított kedvezőbb feltételekkel és kicsoportos órákkal az iskola, senki sem akadt a megüresedett helyre. Jobb híján az intézmény igazgatója igyekezett pótolni a kieső tanerőt, őt viszont leterhelték az iskola vezetésével járó feladatok, így sok óra maradt helyettesítés nélkül.
„A félévhez közeledve végül rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze, ahol kerek-perec közölték velünk, hogy segítsünk a tanárkeresésben, és beszéljük rá az ismeretségi körünkben lévő szóba jöhető pedagógusokat, hogy pályázzák meg az állást” – mesélte az édesanya, aki elárulta, hogy végül hosszas keresés után egy nyugdíjas pedagógussal sikerült a helyzetet megoldani:
„Eszter nénire azóta úgy vigyázunk, mint egy porcelánbabára” – tette hozzá Alexandra.
Juliék bizalma akkor ingott meg, amikor váratlanul kiderült, hogy mégsem az a pedagógus lesz a tanítója első osztályba készülő gyermeküknek, akit korábban megismertek, és aki miatt az iskolát is választották.
„Konkrétan megkértek bennünket, hogy segítsünk tanítót találni. Jobb lett volna a pedagógus személyét megismerve felvételizni” – dühöngött az édesanya.
Új utakat kereső szülők
Péterék egy Budapest környéki településen élnek, és gyermekeinek iskolájában is sorozatos problémát okoz a tanárhiány.
„Három év alatt négy osztályfőnököt fogyasztott el az osztály. Volt, aki mentegetőzve magyarázta a szülőin, hogy a megemelkedett árak miatt nem tud megélni a tanári fizetéséből, és egy nagy áruházlánchoz ment pénztárosnak. A rajztanárunk átnyergelt grafikusnak, ahol alaphangon a háromszorosát kereste a korábbi bérének; de volt olyan tanítónk is, aki egy éves fizetetlen szabadságra ment egészségi állapota miatt. Kiégett és magasvérnyomás-betegsége lett.”
Péterék kisebb gyermekének idén már azzal indult a tanév, hogy szüleivel közölték, megszűnnek az eddig működő kis napközis csoportok, és a gyerekeket összevonják délutánonként. Ez azt is jelentette egyúttal, hogy a napközi immár csak gyerekmegőrzőként funkcionál, és a leckeírás estére marad, amikor hazaér a gyerek.
„Erősen fontolgatjuk, hogy keresünk egy magán- vagy alapítványi iskolát a fiainknak, de egyelőre nem engedhetjük meg magunknak a borsos tandíjak miatt. Jelenleg minden erőnkkel azon vagyunk, hogy jövőre ez már sikerülhessen” – zárta beszélgetésünket az édesapa.
Kapcsolódó cikkek
