A kicsírázott magvak, friss hajtások fogyasztását nem véletlenül ajánlják a táplálkozási szakemberek: vitaminokban, ásványi anyagokban, enzimekben különösen gazdag zöldségekről van szó, amelyek még finomak, olykor egészen pikánsak, néha édeskések, kicsit csípős ízűek és ropogósak is. Egyre többen vásárolják meg a hipermarketek hűtőpultjaiban sorakozó, cseppet sem olcsó dobozokat, hogy feldobják vele a szendvicseket vagy a salátát.
A németországi járványügyi szakemberek azonban azt állítják, hogy a nagyüzemi mennyiségben előállított, aztán becsomagolt, és hűtve szállított, majd tárolt, végül sok nappal később elfogyasztott csírazöldségek a közepesen veszélyes élelmiszerek közé tartoznak, ezért fogyasztásukat legfeljebb bizonyos fenntartásokkal ajánlják.
Mi a gond a csírákkal?
Egy németországi, 50 halálos áldozatot (köztük egy kétéves kisgyerek) követelő járvány nem az első olyan eset volt, amikor csírák okozták a tömeges megbetegedéseket. Japánban néhány évvel korábban hasonló kólitörzzsel fertőzött retekcsíra okozott hasmenésjárványt, akkor 16 ezren betegedtek meg.
A csíráztatás során 37-38 fokos hőmérsékleten, párás környezetben nevelik a csírákat, vagyis éppen olyan körülmények között, amelyek a baktériumok szaporodásához is éppen megfelelőek. Minél tovább tároljuk a csírákat, annál több baktérium lesz kimutatható a vizsgált mintában. Ez nem is feltétlenül az üzem hiányosságaiból fakad, hiszen a mag sem steril, előfordulhat, hogy kórokozókkal szennyezett. A különösen ellenálló baktériumtörzsek felbukkanása (mint például a német járványt okozó EHEC), talán éppen azzal függ össze, hogy ezekben a létesítményekben különös gondot fordítanak a fertőtlenítésre, tisztaságra, s ezzel hosszú távon éppen a fertőtlenítőszereknek, antibiotikumoknak ellenálló baktériumok felbukkanását és szaporodást mozdítják elő.
Hasonló jelenségre sajnos kórházakban is egyre sűrűbben látunk példát. Hiába, a baktériumok sokkal régebb óta léteznek, mint az emberek, és védekező, alkalmazkodó mechanizmusaik kifinomultak.
Csak sütve, főzve?
A németországi Robert Koch Intézet éppen ezért legfeljebb hőkezelt, vagyis sütött, főzött csírák fogyasztását ajánlja. Kérdés azonban, hogy ennek mi értelme. Így sem a finom ízt, sem a vitamintartalmat nem élvezhetjük, mert hő hatására az értékes alkotóelemek mennyisége erősen csökken.
Ésszerű megoldásnak tűnik, hogy addig, amíg valami okosabb megoldás születik erre a problémára, érdemes saját, otthoni nevelésű csírazöldséget enni. Így kerül ugyanis a legrövidebb várakozási idővel, legfrissebben a tányérra, és mivel otthon csupán kis mennyiségről és alkalmi csíráztatásról van szó, nem valószínű, hogy veszélyes baktériumok szaporodnának el a miniültetvényeken. Óvatosságból azonban úgy is dönthetsz, hogy egyelőre a közelébe sem kerülsz a csíráknak. Annál is inkább, mert egy esetben otthon csíráztatott mag okozta a családtagok megbetegedését az említett német járvány adatai szerint. Az élelmiszerbiztonsági hatóság ezért arra figyelmeztet, hogy a magok fertőzöttsége miatt még a legtisztább, leggondosabb csíráztatási körülmények között is bekövetkezhet emberi fertőzés.
Nyáron és ősszel egyébként is minden további nélkül megteheted, hogy lemondasz a csíraevésről, hiszen dúskálunk a friss idénygyümölcsökben, amelyek éppen olyan kiváló, gazdag tápanyagforrások, mint a csírák.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
