Az iskolával elkezdődnek a baráti problémák is, ami nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek is stresszt jelent. Szeretnénk, hogy a gyerekünket ne közösítsék ki, ám néha ezt összekeverjük azzal, hogy nyomjuk előre, hogy a népszerű gyerekek közé tartozzon. Pedig a kis kívülállókkal nincs semmi gond, és általában ők is megtalálják a kevésbé hangos, hozzájuk hasonló gyerekeket.
Nincs baj a gyerekkel, ha nem a legmenőbb az osztályban
Szülőként nagyon fájdalmas végignézni azt, ha a gyerek küzd a beilleszkedéssel, nehezen teremt kapcsolatot a többi gyerekkel, és nincs kivel lógjon a szünetekben. Ehhez a kívülállósághoz nem kell különleges ok, nem kell furán viselkedni, elég, ha csak egy kicsivel introvertáltabb a gyerek, vagy nem egyezik az érdeklődési köre a többséggel. Ráadásul általános iskolában könnyen vándorolnak még a barátságok, úgyhogy hamar ott találhatja magát a gyerek, hogy nem hívják meg a szülinapokra és egyedül érzi magát.
„A társadalmi kirekesztés pszichológiai következményei jól dokumentáltak a szakirodalomban, a hatások között szerepel az önbecsülés csökkenése, a szomorúság és a szorongás” – írja Jennifer L Keluskar Ph.D. klinikai szakpszichológus. Ez arra vezethet, hogy a gyerek, ha kirekesztve érzi magát, akkor elkezdi kerülni a társas érintkezést, beleértve az egészségesebb barátságok kialakításának lehetőségeit is, mert fél a kudarctól.
A megoldás azonban nem az, hogy erőszakkal megpróbáljuk minél több gyerekkel összebarátkoztatni és nyomulunk az osztálytársak anyukáinál, hogy bekönyörögjük a gyereket a társaságba – ezzel csak még rosszabb helyzetbe hozhatjuk a gyereket –, és semmiképp sem szabad arra nevelni a gyereket, hogy ne legyen önmaga, mert majd akkor elfogadják a többiek.
Inkább arra tanítsd meg, hogy nincs vele semmi baj, és hogy szerethető ember pont úgy, ahogy van. Közben pedig segíteni kell neki, hogy rátaláljon arra az egy-két gyerekre, akikkel úgy érzi, hogy tud kapcsolódni, mert az ember alapvető szükséglete az, hogy legyenek emberi kapcsolatai, akikre számíthat.
A pszichológus szerint a legjobb az, ha adunk időt és teret a gyereknek, hogy beszéljen arról, hogy milyen érzések vannak benne a kívülállóságával kapcsolatban. Nem kell ráerőltetni a beszélgetést, mert az is lehet, hogy ami kívülről, szülőként kiközösítésnek tűnik, az belülről nem az. Lehet, hogy a gyerek nem is akar a többiekkel ugrándozni, mert jobban érdekli a színezője vagy a könyve, amit bevitt magával a suliba otthonról. És lehet, hogy igazából ő közösítette ki a saját köréből a többieket, mert nem szimpatikusak neki. Ha otthon biztonságos környezetet biztosítunk számára, és tudja, hogy bármikor meghallgatjuk és figyelünk az érzéseire, akkor el fogja mondani, ha beilleszkedési nehézségei vannak.
A cikk folytatásában elolvashatod a szakértő 5 tanácsát a témában.
Kapcsolódó cikkek
