Kisgyerek

Megszökött két kisfiú az óvodából – hogy történhet ez meg?

A közelmúltban két kisgyerek fogta magát és hazament az óvodából. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy ez minden szülő rémálma. Hogy történhetett meg, hogy egyszerűen kisétáltak?
2023. Szeptember 21.
ovis
Kép: Getty Images

Szabados Ákos, pesterzsébeti polgármester számolt be nemrégiben az ATV-nek arról, hogy kerületük egyik óvodájából két kisfiú hazaszökött. Elmondása szerint az ovisok az udvaron felmásztak egy fára, majd át a szomszédos bölcsőde udvarára, és onnan kisétáltak. Az utcán olyan szakaszon is át kellett menniük, ahol autók és villamosok is járnak. Szerencsére nem esett bajuk.

Az ovisok egyikük otthona felé vették az útirányt és be is jutottak, de a család azt hitte, betörők settenkednek, ezért kihívták a rendőrséget. Csak ezután derült ki, hogy nem betörők, hanem a gyerekek mentek be a házba, akiknek épp egy intézmény biztonságában kellett volna lenniük. A kisfiú családja az ATV-nek elmondta, hogy a rendőrség tőlük tudta meg, hogy  eljöttek, vagyis az óvoda nem értesítette őket, ahogy a szülőket sem.

A polgármester a csatornának elmondta, hogy negyed-félóra is eltelt, mire észrevették, hogy a fiúk nincsenek sehol. Ahelyett, hogy rögtön bejelentették volna az eltűnésüket, maguk kezdték el keresni őket.

A történet – amelyet mint jelenséget vizsgálnánk – több kérdést is felvet. Például: hogy lehet az, hogy két ovis nem tűnik fel senkinek egy olyan útszakaszon, ahol autóforgalom és villamos is jár?

De azonnal felmerül az is, hogyan juthatnak ki egy intézményből? Ebben a pesterzsébeti esetben a bölcsőde udvarára másztak át az ovisok, onnan lógtak meg a bölcsi kapuján keresztül – vagyis az vélhetően nem volt zárva. Átnéztük jó néhány óvoda és bölcsőde házirendjét, mindegyik hangsúlyosan foglalkozik a kapuk, ajtók zárásával, a szülők figyelmét felhívják a zárva tartás fontosságára. A bölcsődék házirendje elvétve foglalkozik ezzel a kérdéssel, talán mert annyira kicsi gyerekekről van szó, akik még a kilincset is nehezen érik el – bár erre nemigen lehet építeni. Tény azonban, hogy nem elszigetelt esetről van szó; szinte minden fórumon, ezzel kapcsolatos beszélgetésben elhangzik egy-egy oviból elszökött gyerek története. Hol egy másik szülő jött szembe a járdán vidáman sétálgató ovistárssal, hol a kukás ismerte fel az ovist és kísérte vissza, hol az óvónő rohant a gyerek után.
Egy kicsit kutatva az előző évek hasonló esetei között felidézhetjük, amikor 2010-ben egy sümegi hároméves kislány indult el az oviból, szerencséjére éppen szembe találta magát az érte jövő anyukájával. Tíz éve egy kecskeméti bölcsis szökött meg, és motorozott egy négysávos úton – hajmeresztő. Nem lett baja, szerencsére egy sofőr rendőrt hívott, aki visszakísérte a megszeppent kisfiút a bölcsődébe.
Öt évvel ezelőtt a borsodi Tiszatarjánban egy nagycsoportos döntött úgy, hogy hazamegy, másfél kilométert gyalogolt, mire odaért. Ugyanebben az évben szegedi ovisok bejárták a fél várost, mire valakinek feltűnt, hogy két hatévesnek talán nem a belvárosban kéne sétálgatnia felnőtt nélkül.
Idén júniusban perdig Nyíregyházán döntött úgy egy négyéves, hogy elég volt aznapra az oviból és hazaindult. Neki sem történt semmi baja, egy felnőtt rátalált és visszakísérte. Tanulságos, hogy a kecskeméti bölcsis eset kapcsán akkor Tapolcsányi Zoltán rendőr főtörzsőrmester az nlc.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy miután a rendőr visszavitte a gyereket az intézménybe „a pedagógusok igazából nem voltak megriadva, azt mondták, már többször volt olyan, hogy a gyerekek kiszöktek, de mindig sikerült őket megfogni és visszavinni”.

A dolog rémisztő, hiszen – nem túlzás – egy felügyelet nélküli kicsi életveszélyben van. Egyrészt a forgalom, másrészt esetleges rossz szándékú emberek miatt, aminek a szerepét még akkor sem lehet bagatellizálni, ha tízből kilenc gyerek épségben megkerül.

A mostani történetben is meglehetősen meghökkentő, hogy az óvónők nem értesítették sem a rendőrséget, sem a szülőket, maguk próbálták orvosolni a problémát. Egy nevét nem vállaló óvónő, hívjuk Zsuzsának, a Gyerekszoba.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy „Súlyos szakmai hiba volt, hogy nem kértek azonnal segítséget, nem jelentették a rendőrségnek, hogy eltűnt két óvodás.” A nekünk nyilatkozó pedgaógus hozzátette, hogy egy percig sem szabad szem elől téveszteni a gyerekeket, főleg akkor, ha egy fán át tudnak mászni egy másik udvarra. “Amikor az udvaron, a kertben vagyunk, folyamatosan rajtuk kell tartanunk a fél szemünket. Elsősorban nem azért, nehogy elszökjenek, hanem a testi épségükre vigyázunk.” Zsuzsa azt is elmondta, hogy náluk kulccsal zárják az óvoda kapuját. “Kívülről és belülről is csak kulccsal nyitható a kapu. Minden szülőnek, családnak van saját kulcsa, így tudnak bejönni és kimenni.”

Az eset kapcsán az is felmerült, hogy a gyerekekkel nem is óvodapedagógus, hanem pedagógiai asszisztens volt az udvaron. A pedagógia asszisztens az óvónők munkáját segíti, tehát alapvetően nem felügyelheti egyedül a gyerekeket. Fábián Katalin, az Óvodapedagógiai Egyesület elnöke az ATV-nek úgy fogalmazott, hogy a dolog mögött egyrészt óvodapedagógus-hiány állhat, másrészt egy ebből született törvénymódosítás. „Felülírták a köznevelési törvénynek ezt a passzusát és lehetővé tették hogy szakképzetlenek, azaz pedagógiai asszisztensek és dajkák is lehessenek a gyerekekkel.”

A 20. kerület polgármestere az eset után rendkívüli testületi ülést hívott össze, hogy tisztázzák az ügyet. A pesterzsébeti képviselő-testület arról döntött, hogy külső szakértők bevonásával egy tényfeltáró-bizottságot alakítanak, mely az ügy minden részletére kiterjedően készít egy anyagot. Ez később visszakerül a képviselő-testület elé megtárgyalásra – olvashatjuk a kerület közleményében.

„A bizottság legfontosabb feladata egy terv kidolgozása lesz arra, hogy ilyen eset soha többet ne fordulhasson elő” – mondta a Híradónak a polgármester. Egyelőre nem tudni, hogy felelősségre fogják-e vonni akár az óvoda, akár a bölcsőde dolgozóit, de nem is a büntetés a legfontosabb, hanem a megelőzés. Mindig zárjuk magunk mögött az ovi ajtaját, kapuját, és ha csellengő gyereket látunk, kérdezzük meg tőle, hogy miben segíthetünk neki.