A táncolás hatással van például a kisgyerek koordinációjának fejlődésére és a zenéhez való kapcsolódásra is, és természetesen ez is egy mozgás, az aktivitás egyik módja. Nem tekinthetjük fejlődési mérföldkőnek úgy mint például a felülést vagy a járást és azt sem állíthatjuk, hogy minden gyerek egyformán szeret majd valamikor táncolni.
A gyerekek természetes módon kapcsolódnak mindenhez, ami ritmus, legyen az ringatózás, tapsolás, éneklés vagy mondókázás. Ahhoz, hogy a baba táncoló mozdulatokat tegyen általában arra van szükség, hogy minimum állni tudjon: valamikor 15-18 hónapos kora körül számíthatunk arra, hogy belecsap a táncba. Természetesen vannak kisbabák, akik már az önálló ülés idejében is rugóznak, mozognak, ha zenét hallanak. Azt azért ne várjuk, hogy profi tánclépéseket fog megtenni, a babák, totyogók általában rogyasztanak, ugrálnak, később forognak a zenére. Az oldalirányú mozgás és a pörgés valamikor másfél éves korban várható.
A tánc jó dolog: egyfelől mozgás, másfelől zenehallgatást feltételez, nem beszélve arról, hogy segíti a koordinációt, valamint a téri tájékozódást. Nem utolsó sorban segíti a másokhoz kapcsolódást is, így közösségi élménynek sem utolsó. Ha pedig mi, szülők is táncra perdülünk, egészen biztosan nem fogja mozdulatlanul hagyni a kicsiket.