Amikor a babák járni kezdenek, hirtelen kitárul előttük a világ, egyre több mindenre képesek egyedül is. Semmire sem vágyik jobban, mint hogy egyedül felfedezze a környezetét, kíváncsi, mindent ki akar próbálni. Miközben egyre nagyobbnak érzi magát, a lelkében viharok dúlnak: a világ túl nagy, és ha nem is félelmetes, de azt mutatja, hogy bizony, ő még kicsi, aki segítségre szorul. A kb. 2 éves korú gyerekre jellemző, hogy egyre inkább megéli az akaratát, de vágyait és érzelmeit sem szabályozni, sem verbalizálni nem tudja. Ettől pedig frusztrált lesz.
Ha valami nem sikerül, vagy nem úgy történik, ahogy vágyott rá, akkor dacos lesz, sír, hisztizik csalódottságában. Beköszöntött a dackorszak (valamikor kétéves kor környékén). Ez azonban sem azt nem jelenti, hogy rosszalkodni akar, direkt a mi bosszantásunkra, sem azt, hogy tudatában lenne annak, hogy mi helyes és mi nem az.
Nem érti még az ok-okozati összefüggéseket, mert agyának ezért a területért felelős része még nem fejlődött ki teljesen.
Az én-erő megélése és a kíváncsisága, felfedezni vágyása és egyben a határok próbálgatása egy fontos állomás: megkezdődik a leválás. Ezért a dackorszak, a hisztizés nagyon is fontos része a fejlődésnek, elengedhetetlen ahhoz, hogy önálló, empatikus, az érzelmeit szabályozni, a szükségleteit késleltetni képes nagyobb gyerekké váljon.
Hogyan éljük túl a dackorszakot?
Az igazán fontos dolgokban ne engedjünk, tartsuk a határokat, például a lefekvés időpontjában, az évszaknak megfelelő ruhahordásban. Tartsuk a napirendet, ez keretet ad, neki is, a szülőnek is. Apró, kicsi dolgokban nyugodtan engedjünk, kínáljunk fel lehetőséget a választásra (de ne sokat!), hogy megélje, neki is van akarata, számít a véleménye. Teljesen mindegy, hogy a kék vagy a piros szoknyát akarja felvenni, ezt döntse el ő maga, de az egész ruhásszekrényből azért ne választhasson.
Legyen sokat a szabadban, levegőn, mozogjon, futkározzon, sarazzon kedvére, élje meg a természet változásait.
Ne stimuláljuk túl, ne vegye körül túl sok inger, ettől csak elfárad és még sírósabb lesz, könnyebben frusztrálódik.
Soha ne büntessük meg. Mi vagyunk az első számú minta számára, igen lényeges, hogyan reagálunk a heves érzelem kifejezésére. Mindenképp empátiával kezeljük, nehéz és ellentmondásos dolgok játszódnak le benne, nem szidásra, hanem támogatásra van szüksége.
Kép: Getty Images
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
