Milyen házimunkába vonható be a gyerek?

gyereknevelés házimunka otthon

Milyen házimunkába vonható be a gyerek?

Mindenekelőtt jó, ha a szülő tisztázza magában, hogy miért is gondolja azt, hogy a háromévesének már épp az ideje, hogy önállóan mosson fogat, öltözzön föl, pakolja el maga után a játékait. Mert így lesz belőle rendes ember? Ha ráhagyjuk rendetlen marad? Vagy azért mert meg kell tanulnia mi az a kötelesség? Vagy mert a szülei válláról vesz le egy (két) teherrel többet? Vagy mert az óvodában ezt várják majd el tőle?

A gyerekek köztudottan sokkal inkább a mintákból, mintsem a szavakból értenek. Azaz magyarázhatjuk nekik, hogy úgy illik, hogy elpakolják maguk után a játékaikat, miután befejezték a játszást, ha közben azt látják, hogy a környezetükben, az otthonukban állandó és zavaró rendetlenség van, nem sok értelme lesz a szavainknak.

A minta, vagy nevezhetjük jó példának is, akkor hatásos, ha hiteles: ha a gyerek azt látja, hogy a család tagjai közösen, egymást segítve végzik el a ház körüli teendőket, teljesen evidens, hogy mindenki kiveszi a részét a közös feladatokból, akkor majd ő is belenő ezekbe a tevékenységekbe és kedvvel próbálgatja majd, hogy már mire képes. Nem a munka lesz benne a lényeges, de még csak nem is feladat része, hanem a közös, örömteli tevékenység, amibe kedve lesz becsatlakozni.

Ha valamilyen új tevékenységgel próbálkozik és mi megdicsérjük, akkor még nagyobb lelkesedéssel veti bele magát az új kihívásokba, ha viszont leszidjuk, hogy milyen ügyetlen, mert kiöntötte a kancsóból a vizet, akkor mérget vehetünk rá, hogy sem kedve nem lesz próbálkozni, sem ügyesebb nem lesz hasonló helyzetben.

Az önálló öltözködés, fogmosás, tisztálkodás – bár csak lazán kapcsolódik házimunkához, annyiban mégis, hogy ügyességet, kíváncsiságot feltételez és önállósodási törekvést – nehezebb kérdés: nagy egyéni eltérések lehetnek a gyerekek között. Ahogy vannak olyan négyévesek, akik lazán kétkerekű bicikliznek, és hatévesek, akik ügyetlenebbek, úgy vannak olyan háromévesek is, akik egyedül tudnak harisnyát felvenni, de azért nem ez a jellemző.

Itt is nagyon fontos, hogy a szülő hagyjon időt a gyerekének. Nem kell azzal foglalkozni, hogy a szomszéd Misike, aki pont egyidős a mi gyerekünkkel, már egyedül veszi föl a cipzáras kabátot, a mi gyerekünk pedig még azt is rendszeresen összekeveri, hogy melyik kabátujjba melyik karját kell bedugni. Lehet, hogy Misike szociális képességei messze alulmaradnak, mint a mi gyerekünké, persze az is lehet, hogy Misike mindenben kimagaslóan ügyes. Teljesen mindegy.

A lényeg, hogy ne erőltessünk semmit, de hagyjuk, hogy próbálkozzon a gyermek. Teljesen feleslegesek, sőt ártalmasak az olyan mondatok, hogy “Ennyi idősen már be kéne tudnod kötni a cipődet!”, ettől egészen biztosan sem a kedve nem fog megjönni a gyermeknek, sem a finommotorikus képessége nem fog varázsütésre fejlődni.

Az összes olyan tevékenységnek, ami arról is szól, hogy már nincs szüksége oly mértékben a gyermeknek a szülőre, erősen érzelmi oldala is van, ezért gyakran előfordul, hogy hullámzó a lelkesedés. Ha a gyermek nyűgös, fáradt (pl. reggelente) és egy kis babusgatásra szorul, akkor ne csináljunk presztízskérdést abból, hogy éppen olyan tevékenységet sem hajlandó megcsinálni egyedül, amiről pontosan tudjuk, hogy már félévvel korábban is képes volt rá. Tegyük a kezünket a szívünkre: egy hideg, sötét, téli reggelen, amikor az ágyból is nehezünkre esik kikelni, nem vágyunk néha mi is arra, hogy valaki helyettünk megcsinálja, elkészítse, elrendezze, kitalálja? A gyerekkel ez miért is lenne másképp?

Egy biztos, kutatások sora igazolta már, hogy azok a gyerekek, akik maguk is végeznek otthon házimunkát (persze az életkoruknak megfelelőt), kiegyensúlyozottabbak, jobbak a szociális kapcsolataik, jobban tanulnak, elégedettebbek magukkal, mint azok a társaik, akik nem csinálnak otthon semmit a ház körül. Méghozzá azért, mert erősödik a segítőkészségük, aktív tagjai a családjuknak, felelősséget vállalnak és pozitív önképpel bírnak.

Lássuk életkorok szerint, hogy körülbelül mibe vonhatóak be a gyerekek, ha házimunkáról van szó. Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak támpont, nem kőbe vésett szabály! Minden gyermek más, az egyéni tempót, ügyességet, kíváncsiságot mindig vegyük figyelembe.

2 éves korban:

elpakolja a játékait segítséggel
szennyes ruhákat a szennyestartóba teszi
ismerkedik a söpréssel, felmosással

3 éves korban:

önállóan elpakol maga után (játékokat, tárgyakat a megfelelő helyükre teszi el)
a megfelelő fiókba elteszi a ruháit
konyhai edényeket, eszközöket elkezd helyesen használni
szívesen vesz részt a sütésben, főzésben: tésztát gyúr, tojássárgájával ken, paníroz
meglocsolja a növényeket

4 éves korban: