Ha agresszív a gyerek
Ismerős jelenet? Végig nézve sokkoló lehet, de az agresszió megnyilvánulása kisgyermekünk fejlődésének természetes része. Két-három éves korban gyermekünk szókincse még erősen korlátozott, a lobbanékony természetű kicsik nehezen tudják kifejezni nemtetszésüket.
Lehet, hogy aggódással és szégyennel tölt el minket, ha gyermekünk így viselkedik, a történések még nem jelentik azt, hogy erőszakos felnőtt lesz belőle. Tőlünk kell megtanulnia, hogyan kezelje természetesen keletkező indulatait. A kicsikben dúl az energia, amit ha nem kötünk le kellőképpen, agresszióba fordulhat.
Gyors reakció
Amennyire lehetséges, próbáljunk a túlzott agresszió első jeleire reagálni. Nem kell megvárnunk, amíg a harmadik ütés elcsattan a bátyja fején és sírás lesz belőle. Főleg, ha aznap már többször rászóltunk hasonló viselkedés miatt. Többet tanul belőle, ha gyorsan reagálunk.
Közöljük vele, hogy “Ebből elég!” A legjobb, ha egy kis időre elvisszük gyermekünket abból a helyzetből. Néha pár perc is elég. Így kis fejében levonja majd a tanulságot, hogy az általunk nem kedvelt viselkedés miatt kimarad a játékból, ha csak rövid időre is.
Mindig figyeljünk rá
Ha kisgyermekünk játszóházas tevékenységét azzal kezdi, hogy a többi gyermeket dobálja labdával, rögtön vigyük ki onnan. Üljünk le vele és onnan nézzük, hogyan játszik a többi kicsi. Eközben mondjuk el neki, hogy akkor mehet vissza, ha szépen játszik a labdákkal és nem bánt másokat.
Néha nehéznek tűnhet, de bármennyire mérgesek vagyunk rá, ha lehetséges, ne üvöltés, popsira csapás legyen a reakciónk és soha ne mondjuk neki, mennyire rossz gyerek. Többet érünk el, ha megmutatjuk neki, hogy mi tudunk uralkodni a saját indulatainkon, ami példamutató lehet az ő számára is.
Tervezett reakció
A legjobb, ha minden alkalommal ugyanúgy reagálunk gyermekünk agresszív cselekedetére. Minél kiszámíthatóbb a reakciónk, annál hamarabb tanulja meg gyermekünk, melyik cselekedetének mi a következménye. Előfordulhat, hogy nyilvános helyen hoz minket kellemetlen helyzetbe, de ekkor se térjünk el a megszokott reakciótól. A legtöbb szülő meg fogja érteni, amit lát, hiszen ők is voltak hasonló helyzetben. Ne is figyeljünk oda azokra a felnőttekre, akik minket hibáztatnak a történtekért, tartsuk magunkat a tervhez.
Mutassuk meg és mondjuk el
Miután kihoztuk őt a játszóház labdás részéből, várjuk meg, amíg kicsit megnyugszik és amennyire tudjuk gondoljuk át, mi is történt. Próbáljuk nyugodtan és szelíden megkérdezni az ő nyelvén, mi idézte elő benne a hirtelen haragot? Egyszerű szavakkal magyarázzuk el, hogy mindenki szokott néha mérges lenni, de nem helyes megütni, megrúgni vagy megharapni a másikat.
Próbáljunk más kifejezésmódot találni kisgyermekünknek arra a helyzetre, ha hirtelen dühbe gurulna. Például a játszóházban belerúghat egy labdába, rácsaphat egy puhább játékra vagy próbálja játszótársának elmondani, mi dühítette fel.
Jutalmazzunk
Olyan helyzetben, amire gyermekünk általában agresszíven reagál, de egyszer épp ellenkezőleg viselkedik, csapjunk le a lehetőségre és dicsérjük meg! Például odaadja a játékát a másik kisgyereknek, ahelyett, hogy messzire eldobná. Mondjuk el neki, hogy milyen büszkék vagyunk a viselkedésére. Akár be is vezethetjük, hogy minden olyan esetben, amikor uralkodni tud magán, kap egy szép matricát.
Korlátozzuk a tévénézést
Manapság a legkisebbeket is nehéz távol tartani a televíziótól, de megszabhatjuk, mennyi időt tölthet a készülék előtt. Ha lehet, naponta két óránál többet ne nézze a tévét. A legártatlanabbnak tűnő rajzfilmekben és gyermekműsorokban is többször lökdösik, ütögetik egymást a szereplők, egymásra kiabálnak, fenyegetik egymást. Próbáljuk megszűrni a tévéműsorokat vagy olyan mesét lejátszani gyermekünknek, amit ismerünk és biztosan tudjuk, nem lesz benne semmilyen erőszakosnak tűnő jelenet.
A legjobb, ha mesenézés közben mellé ülünk és beszélgetünk gyermekünkkel arról, mit látott a tévében. A lehető legegyszerűbben próbáljuk meg elmondani miért volt helytelen, hogy az egyik maci taszigálta a másikat, azért, hogy megkapja, amit szeretne.
Ne szégyelljünk segítséget kérni
Egyes gyermekeknél előfordulhat, hogy családon belül nem tudjuk kezelni agresszív megnyilvánulásait és külső beavatkozásra van szükség. Ha gyermekünk a nap folyamán többször viselkedik agresszíven, mint nyugodtan, ha legtöbbször dühösen reagál a másik kisgyermekre vagy direkt idegesíti és erőfeszítéseink nem járnak sikerrel, keressünk fel egy szakembert, aki segítségünkre lesz.
Ma már nem szégyen pszichoterapeuta segítségét kérni. Megkérdezhetjük ismerőseinket vagy a gyermekorvost, de az internet segítségével is találhatunk megfelelő, akár gyermekkori agresszióra specializálódott gyermekpszichológust.
Kapcsolódó cikkek:
- A szuperhős kultúra agresszívebbé teszi a gyerekeket?
- A genetika miatt agresszív a kicsi?
- Így fejleszd a totyogó szociális készségeit
Kapcsolódó cikkek
