A Mikulásnak vagy a Jézuskának írjon levelet?
A kérdés nagyon egyszerű: legyen-e a családban Jézuska? Hároméves lányom most fogja szerintem először igazán átélni a karácsonyi ünnepkört. Tavaly még nem beszélt, szerintem nem is nagyon értette a felhajtást. Most viszont dőlnek belőle a kérdések, nagyon érdekli, hogy mi micsoda. Én hajlok arra, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, a férjem viszont félti a kicsit a csalódástól.
Márti
Az az igazi gond, hogy felnőtt fejjel gondolkodunk a Jézuska- és Mikulás-ügyön. A vasorrú bába, a hétszínyű monyók, Rumcájsz, Süsü nem kérdéses. Őket mi, felnőttek is elfogadjuk mesehősöknek, és nem jövünk zavarba mesélés közben.
Csak akkor kerülünk bajba, ha gyerekünk rettegve kúszik be a paplanunk alá, azt szepegve, hogy fél a szekrényében lakó óriástól. Hiába mondjuk azt, hogy nincsenek is óriások, reménytelen. Ő tovább könnyezik, nem mer visszamenni.
Akkor lehetünk sikeresek, ha a saját közegében vesszük fel a versenyt a szörnnyel: elvarázsoljuk onnan valamilyen bűvös igével, vagy óriásriasztó szert szórunk szét a szobában. A három-öt éves gyerek ugyanis éjjel-nappal mágikus világban él. A bögre érzi, hogy meleg a kakaó, a hó azért hull, hogy szánkózhassunk, a Nap mérges a felhőkre. Csodalények, “Jók” és “Rosszak” veszik körül őket folyamatosan.
Jobb, ha a kedves szülő megkapaszkodik: ön is a varázslatos lények közül való, abszolút hatalmú félisten. Többek között ezért ijesztően nagy a felelősségünk minden elejtett szóval, viccesnek szánt fordulattal kapcsolatban. A gyerek ugyanis elhiszi, hogy odaadjuk a mumusnak, ha nem lesz jó. Akkor is, ha viccesen mondjuk. A mágikus világnézetet a gyerek nem tanulja. Akármennyire is materialisták a szülei, biztos, hogy átesik ezen az izgalmas, kalandos fejlődési fázison.
Nos, álljunk meg egy pillanatra, nézzünk körül gyerekszemmel! Ebben a tündérekkel, csodalényekkel zsúfolt világban különösebben fel sem tűnik a Mikulás, a Jézuska! Ahogy a szekrényben lakó óriásról sem tudjuk egykönnyen lebeszélni óvodásunkat, úgy a Mikulást sem lehet csak úgy kilökni csodaszánjából.
Amíg gyerekünk számára a varázslat a világ megértésének alapja, addig ragaszkodik a csodás magyarázatokhoz, ami ebbe nem fér bele, azt szépen elengedi a füle mellett. Hová teszi vajon azt, hogy az amerikai filmekben karácsonykor jön a Mikulás, nálunk meg december hatodikán? Hogy egymás után különböző télapók köszöntik: egy lila a bevásárlóközpontban, egy gondnokbácsi-hangú az oviban és egy nagyapaillatú otthon?
A saját világképébe illő elméleteket gyárt minderről, és boldogan éldegél velük. Egészen addig, amíg el nem jut a következő fejlődési szintre. Hatéves kor körül eljön az elvont gondolkodás kora, a logika veszi át lassan a hatalmat, felmerül például, hogyan képes a Mikulás egy éjszaka alatt minden gyerekhez eljutni. Ettől kezdve nincs megállás. A Mikulás lebukott, a szülők segíthetik a gyereket a valódi Miklós püspök-sztori elmesélésével és azzal, hogy elmondják: a Mikulás-hagyomány fenntartása a szeretet kimutatásának egy formája.
A kutatások szerint a Mikulás-krízis nem rázza meg jobban a gyerekeket, mint bármely más, a fejlődéssel, éréssel járó változás. A lényeg, hogy minden a saját idejében történjen. Hadd éljen a kisgyerek mesevilágban, hadd lépjen át az észérvek birodalmába iskoláskorára.
Kapcsolódó cikkeink karácsony témában:
Így készülj a karácsonyra, ha kisgyereked van
5 tipp, hogyan várjátok a karácsonyt egy totyogóssal
A legjobb karácsonyi versek gyerekeknek
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
