Az eddigi legnagyobb longitudinális vizsgálatot végezték el annak tisztázására, hogy tényleg képesek-e utánozni az újszülöttek és arra jutottak, hogy nincs rá bizonyíték.
Úgy tűnik, hogy az emberek egyedülállóak abban a tekintetben, hogy milyen mértékben támaszkodunk a kultúrára: a másoktól szerzett eszközökre, szavakra és eszmékre. Az utánzás és a tanítás által a kultúra a biológiai öröklődés mellett egy második öröklési rendszerként működik. Korábban azt állították, hogy az utánzás képességével születünk. Miközben rejtélyes maradt, hogy egy újszülött hogyan képes azonnal megfeleltetni azt, amit másoktól lát, az újszülöttkori utánzás a szociális kognitív fejlődéssel kapcsolatos számos elmélet középpontjába került. Ezt az állítást azonban, miszerint már az újszülött is képes másolni, mostanra komolyan megkérdőjelezték.
Több mint négy évtizede mondják a szülőknek, hogy újszülöttjeik képesek utánozni a gesztusaikat. A leggyakoribb gesztus, amelyről beszámoltak, a nyelvnyújtáshoz kapcsolódott: dugd ki a nyelved, és a kisbaba is pontosan ezt fogja csinálni. Azok a szülők, akiknek a babája nem utánozta a nyelvnyújtást, komolyan elgondolkodnak azon, vajon ez akkor rendben van-e így.
Virginia Slaugther, Janine Oostenbroek és Jon Redshaw vezetésével az eddigi legnagyobb longitudinális vizsgálatot végezték el, amely az újszülöttkori utánzás egyéni különbségeit vizsgálta. A vizsgálat eredménye meglepő lett: egyáltalán nem találtak bizonyítékot az utánzásra. Néha a csecsemők kidugták a nyelvüket, amikor a felnőtt is így tett, de a gyerekek ugyanolyan valószínűséggel tették vagy nem tették ezt más gesztusok hatására is. Az a remény hogy az utánzás egyéni különbségei mit jelezhetnek előre a fejlődés során szertefoszlott.
A tanulmányt követően vita alakult ki a szakirodalomban arról, hogy a módszertani különbségek magyarázhatják-e, hogy egyes tanulmányok eredményei közötti különbséget. Ezért átfogó metaanalízist végeztek, hogy felmérjék e módszertani tényezők szerepét. Az elmúlt 40 év több mint 300 mérésének adatait megvizsgálva azt találták, hogy csak egy kiválasztott csoport számol be a hatás megtalálásáról, és úgy tűnik, hogy ez nem az alkalmazott különleges módszerek miatt történik.
Lehet, hogy a régóta ünnepelt jelenség nem is létezik? Számos más bizonyíték is alátámasztja ezt a következtetést. Neurológiai EMG-vizsgálatok szerint az utánzás nem a születéskor, hanem négy és hét hónapos kor között jelenik meg először. Az elemzés arra a következtetésre jutott, hogy az újszülöttek még nem is rendelkeznek agykérgi kontrollal az olyan arcmozdulatok irányítása felett, amelyeket feltételezhetően utánoznak.
A kérdés tehát eldőlt?
Nagyon valószínű, hogy a jövőbeni vizsgálatok továbbra is találnak majd szórványosan az újszülöttkori utánzásra nyilvánvaló jeleket. A jelenlegi helyzetben azonban úgy tűnik, hogy itt az ideje újraírni a tankönyveket: nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az újszülöttek képesek utánozni.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az utánzás nincs a génjeinkben. De azt azonban jelenti, hogy a szülőknek nem kell aggódniuk amiatt, ha újszülöttjeik nem másolják a szülők gesztusait.
forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
