Kisgyerek

Négylábú pszichológusok

Létezik egy alternatív gyógymód, amiről nagyon ritkán beszélünk. Nem kell hozzá csodatévő készülék, műszer, tea, kristály, gyógynövény. Egy terapeuta kell, aki négy lábon érkezik.
2011. Október 24.

Eláraszt a munka, állandóan lefagy a számítógép, hazafelé zivatar, közlekedési dugó, és még ebédelni sem volt időm. Pocsék nap, a legszívesebben kiiratkoznék a világból. Nyitom az ajtót, ismerős kocogás, pöfögés, csóválás, és hozzá egy meleg barna szempár fogad. Egyértelműen azt mondja: szükségem van rád, szeretlek. Az ölembe fúrja a fejét, ahogy minden nap, hogy hozzáférjek a füle tövéhez, mert ugye ott kell vakargatni.

Leguggolok hozzá, már nem bosszant semmi, sőt nevetnem kell, ahogy felugrik a térdemre és a fülembe szuszog. Ahogy gyömöszölöm, azokra az emberekre gondolok, akiket nem pusztán a rosszkedvtől, de a végtelen magánytól, a depressziótól, a szívinfarktustól ment meg egy-egy ilyen hűséges szempár, bársonyos tappancs, szuszogó nedves orrocska.

Állat-terápia

Hazánkban még alig esik szó arról, milyen hihetetlen nagy szerepük lehet az állatoknak a közérzetünk javításában. A sajtóban néha előkerül egy-egy adat arról, hogy mennyivel jobbak a házikedvencet tartó gazdik életkilátásai, hiszen az állat jelenléte, ragaszkodása, szeretetigénye csökkenti a stresszt, így segíthet a pszichoszomatikus betegségek megelőzésében.

Az ismeretterjesztő televíziós csatornákon egyszer-kétszer találkozhatunk segítő kutyákkal, terápiás lovaglással, börtönlátogató macskákkal. Úgy gondolom, hogy ez nagyon kevés. Az állatokkal segített terápiában rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak annál, hogy csak a gyógyító, nevelő szakma képviselőinek szűk csoportja foglalkozzon a témával.

Német és angol nyelvterületen az állatokkal segített terápia szinte mozgalommá vált. Gyerekek és felnőttek ezrei köszönhetik a segítő állatoknak és az állatokkal dolgozó önkénteseknek, vagy szakképzett terapeutáknak, hogy életminőségük jó irányba változott.

Magyarországon egyelőre csak néhány alapítvány, egyesület foglalkozik azzal, hogy bevonja az állatokat a gyógyító – rehabilitációs munkába. Az is ritka, hogy lelki betegség esetén a szakember azt javasolja paciensének, foglalkozzon állatokkal, vagy ő maga tartson állatot.

Kihúz a krízisből

– A lelki válságnak mindig van fizikai hatása: a légzés, a pulzusszám, a vérnyomás változik – magyarázza Gaál Györgyi a Mancsos Segítőtársaink Alapítvány munkatársa. – Egy állat érintésének, de sokszor jelenlétének hatására is emelkedik a szervezet endorfinszintje, vagyis aktiválódik a saját nyugtató-rendszerünk. Ezzel együtt csökken a pulzusszám, a légzés elmélyül. Ha normalizálódnak a testi működések, a lelkiállapot is javul.

Ennek a hatásnak a legnagyobb publikált eredménye a 2001 szeptember 11-i események kapcsán látott napvilágot. Akkor számtalan képzett segítő kutyát vittek ki a pánikba esett emberek és kritikus állapotba került tűzoltók, mentők közé. A sokk oldódott, az érzelmek felszabadultak, az emberek tudtak sírni, elkezdtek gyászolni, és képessé váltak arra, hogy folytassák a mentést, hogy tovább lépjenek. Hihetetlen erők rejlenek ebben, sajnos még nem nagyon aknázzuk ki Magyarországon.

A mi alapítványunkban különböző munkákra készítünk föl különböző állatokat. Már az alomból szigorú feltételek mentén választjuk ki a kicsiket, és kezdettől képezzük. Most főleg kutyákkal dolgozunk, de a terápiás nyuszi és macska is tanul már. Gyerekekkel, sérültekkel, idősekkel, pszichiátriai betegekkel foglalkozunk, de képzünk rohamjelző kutyát is.

Az Országos Szövetség a Daganatos és Leukémiás Gyerekekért együttműködésre kért fel minket. A daganatos gyerekeket kezelő intézmények várótermében fogunk megjelenni Fox-szal, aki segít oldani a várakozás és az aggodalom feszültségét. Foxra még „továbbképzés” vár, bár már eddig is nagyon jól dolgozott gyerekekkel. Most meg kell tanulnia, hogy nagyon hosszú ideig tűrje az ölelést, hogy ő maga kérje, hogy foglalkozzanak vele – például bökdösse meg az emberek kezét. Hogy ő vegye fel a kapcsolatot azokkal, akik lelkiállapotuk miatt képtelenek kapcsolatot teremteni.

Nem csak a képzett terápiás állatoknak lehet gyógyító hatása. A családban nevelt házikedvenc is sokat segít, sőt gyógyíthat. Ehhez azonban jól kell választanunk, és előre át kell gondolnunk, hogy mennyi időt tudunk szánni a nevelésére, gondozására. A megfelelően ellátott, szeretgetett állat a sokszorosát adja vissza annak, amit rá fordítottunk.

Nézz meg egy rövidfilmet a Csodakutya Alapítvány munkájáról!

Forrás: Nők Lapja Egészség