A kutatók és gyermekorvosok azonban egyre inkább megkérdőjelezik ezeknek a műsoroknak a hatékonyságát, szerintük ugyanis mindezek csupán a kicsik szórakoztatására valók, tanulni azonban nem lehet belőlük. Sőt, néhány szakember továbbment, és egyenesen azt állítja, hogy a rendszeresen ilyen típusú műsorokat néző gyerekek beszédkészsége rosszabb, mint azoknak, akik sosem láttak ilyeneket.
Rebekah A. Richert, a Kalifornia Egyetem pszichológia tanszékének tanársegédje szerint sincs semmi jele annak, hogy a másfél évesnél kisebbek bármit is tanulnának az ilyen jellegű műsorokból. A kicsit nagyobbak már egy-két szót vagy ötletet magukévá tehetnek belőle, de csak ha mellettük ül egy felnőtt, aki segít nekik értelmezni a látottakat.
Richert és csapata 96, egy-két év közötti kisgyerek megfigyeléséből szűrte le a fenti következtetéseket, amelyek egyébként összecsengnek az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiájának javaslatával, miszerint korlátozni kell a két évesnél fiatalabb gyerekek képernyő előtt töltött idejét. Dr. Don Shifrin szóvivő, a Washington Orvosi Egyetem gyermekgyógyász professzora így nyilatkozott: „A gyerekek játék közben tanulnak. Ha a képernyő előtt ülnek, abból semmi hasznuk nem származik.” A gyerekeknek szóló oktató-jellegű műsorok az 1990-es évek végén kezdtek egyre népszerűbbé válni. Shifrin és Richert egyöntetűen azt javasolják, hogy amennyiben valaki mindenképpen ilyeneket szeretne nézetni gyerekével, üljön közben mellé, és folyamatosan kommentálja a képernyőn zajló eseményeket, a műsor végeztével pedig játsszanak együtt valamit, ami a látottakhoz kapcsolódik.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
