Az I. típusú cukorbetegség, vagy másképpen inzulinfüggő cukorbetegség általában gyermek vagy ifjúkorban kezdődik. A tünetek gyorsan, napok, hetek alatt fejlődhetnek ki. A legfontosabb tünetek: a megnövekedett vizeletürítés, szájszárazság, szomjúságérzés, fogyás, acetonszagú lehelet. A betegek általában soványak. A betegség lényege az inzulin hiánya, a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek pusztulása. A kezelés fő eleme az inzulinpótlás.
Annak ellenére, hogy az I. típusú cukorbetegség kialakulásában az öröklés szerepét már évtizedek óta számontartják, genetikai hátterének problémái a legutóbbi időkig a genetikusok “rémálmaként” szerepeltek. Csak az elmúlt évek során került megválaszolásra néhány probléma genetikai vizsgálatok, sorozatos család- és ikervizsgálatok révén.
Az I. típusú cukorbetegségre való hajlam fokozott a betegek elsőfokú rokonaiban. Egypetéjű ikerpár tagjaiban 30-50 százalék gyakorisággal fordul elő mindegyiknél a cukorbetegség, testvérek esetén 2-20 százalék az előfordulás valószínűsége. Amennyiben az anya cukorbeteg, a gyermek esélye a cukorbetegségre 1-2 százalék, míg az apa betegsége nagyobb kockázatot jelent, az öröklődés valószínűsége 4-6 százalék. A kockázat mértéke az érintett családokban további vizsgálatok elvégzésével pontosítható.
Többféle fogékonysági gént is felismertek már, a genetikai faktorok azonban önmagukban nem biztos, hogy diabéteszt eredményeznek, a cukorbetegség kialakulásában környezeti tényezők is jelentős szerepet játszanak. Genetikailag fogékony egyedekben egyes vírusfertőzések (pl. mumpsz), valamint bizonyos toxikus anyagok (pl. nitrátszármazékok) cukorbetegséget okozhatnak.
Örökölhető a cukorbetegség?
Az utóbbi időszakban derült ki, hogy a korai tehéntejtáplálásnak szintén szerepe lehet az I. típusú cukorbetegség kialakulásában. Hat hónapos kor alatti csecsemőnek adva a tehéntej az I. típusú cukorbetegség kockázatát kétszeresére növeli a hat hónapos korig anyatejen táplált csecsemőkhöz képest.
Felmerül a kérdés, meg lehet-e előzni az I. típusú cukorbetegség kialakulását. A genetikai hajlam érvényre jutásának kockázata csökkenthető. A tehéntejfehérje feltételezett szerepe alapján azt ajánlják, hogy legalább a fokozott kockázati csoportba tartozó csecsemők ne kapjanak tehéntejet hat hónapos korukig. Az anyatejes táplálás védő hatású.
A másik fő kórforma a II. típusú, vagy nem inzulinfüggő cukorbetegség. A cukorbetegek több mint 90 százaléka ebbe a típusba tartozik. Hazánkban jelenleg mintegy félmillió beteggel kell számolnunk, és a gyakorisága egyre nő. Ez a típus túlnyomó részt a 45-50. életév után fejlődik ki, a betegek 80-90 százaléka elhízott. Gyakoriak a társbetegségek, a magas vérzsírszint, a magas vérnyomás, a köszvény.
A betegség oka kezdetben az inzulin kisebb hatékonysága, ami a kövérséggel függ össze. A kevésbé hatékony inzulin miatt a hasnyálmirigy az inzulintermelés fokozásával kíván eleget tenni a szükségletnek, az állandó inzulintermelés miatt azonban kimerül, így megjelennek a tünetek.
A betegség tünetszegényen is kialakulhat, ennek ellenére a veszélyeztetettség nagy, hiszen a betegség felismerésekor már szövődmények állhatnak fenn (pl. szemfenéki eltérés, érbetegségek stb.). A betegség kezelése kezdetben csak diétából áll. Később a diéta mellett vércukorszint-csökkentő tabletták szedésére is szükség lehet, illetve a betegség felléptét követő 5-15 évben egyre nagyobb arányban szükségessé válhat az inzulinkezelés bevezetése.
A betegség ezen típusának genetikai meghatározottságát az egypetéjű ikrek vizsgálata bizonyította, gyakorlatilag 100 százalékos valószínűséggel egy cukorbeteg egypetéjű ikerpárja ugyancsak diabéteszes lesz. A II. típusú cukorbeteg testvéreiben, gyermekeiben a betegség valószínűsége 40-50 százalék is lehet. Ha mindkét szülő diabéteszes, ez a valószínűség akár 80 százalékra is felmehet. A betegség kialakulásához valószínűleg többszörös génhiba szükséges, a felelős gének kutatása már évek óta folyik.
Az öröklődés lehetősége ellenére a gyermekáldásról nem kell lemondani, azt azonban érdemes tudni, hogy a betegség az örökletes hajlam talaján ártalmas külső hatások provokálására jelentkezhet. A fokozott energiafelvétel, az elhízás, a csökkent fizikai aktivitás hozhatják felszínre a cukorbetegségre való hajlamot.
Jelenleg a betegség megelőzésének járható útja az életmód-változtatás. Egyre több adat gyűlik össze a kalóriaszegény étrend, a nagyobb fizikai terhelés cukorbetegséget kivédő hatásáról. Az elhízás lehető legteljesebb csökkentése a cél, a szénhidrát-anyagcserezavar megelőzése a szív- és érrendszeri veszélyeztetettség mérséklése céljából.
A megelőzés hatékony eszköze lehet a helyes életmód tanítása, a korszerű táplálkozás és a mozgás fontosságának hangsúlyozása már gyermekkorban is, különös tekintettel a veszélyeztetett családok gyermekeire.
Ezek is érdekelhetnek:
- A “csodadiéták” nem gyógyítják a cukorbetegséget
- Egy alattomos várandóssági kór – a terhességi cukorbetegség
- Erről is a cukor tehet!
- Hozzuk egyensúlyba!
Forrás: Egészségtükör
Kapcsolódó cikkek
