Nyári Dia színész az RTL Klub Reggeli című műsorában nemrégiben mesélt arról, hogy amíg ő az elveszettnek hitt kutyáját kereste, addig négyéves kisfiát húsz percre egyedül hagyta otthon a bezárt lakásban. Sokan felhördültek ennek hallatán, mondván, egy ekkora gyereket egy percre sem szabad magára hagyni. „Hívtam anyut, amint kiértem az utcára, Zéti is csak húsz percet volt egyedül. Közben haza-hazamentem hozzá, és ott ült, mondta, hogy nagyon bátor, nem csinál semmit, keressük a Fibit” – mondta el Nyári Dia az esetet.
Minden hasonló hírnél, amikor kiskorú gyereket hagynak otthon a szülők, rendkívül megosztó reakciók érkeznek. Pedig nincsenek egzakt szabályok, nagyjából a józan belátásunkra van bízva, hogy mikortól, hogyan mennyi időre lehet egyedül egy kisgyerek.
Nincs jogszabály, vagyis kicsit de
Magyarországon és Európa legtöbb országában nincs olyan jogszabály, ami meghatározná, hogy hány éves kortól maradhat otthon felügyelet nélkül egy kiskorú gyerek. Ugyanakkor a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) előírja, hogy a szülőnek biztosítania kell az életkorának megfelelő felügyeletét. Ha bármi baj éri a kicsit, akkor azért a szülő vonható felelősségre – kivéve persze az olyan eseteket, amikor az iskolában eltöltött órákról van szó.
A jogszabály úgy fogalmaz, hogy a magára hagyás akár súlyos veszélyeztetésnek is minősülhet, sőt, ideiglenes hatályú elhelyezés mellett is dönthet a gyámhivatal. Más kérdés azonban, hogyha a szülő holléte tisztázott, és a gyermeke el tudja érni őt, és az egész nem tart sokáig (mondjuk, csak a szemetet visszük le), akkor nem túl életszerű, hogy kizárólag emiatt kiemeljenek valakit a családból. Magyarországon tehát mindez a szülő döntésén múlik. Jó esetben ismeri a gyerekét, és nem tenne rosszat neki.
Gyerek és gyerek
A hangsúly az egyéni érettségen van: nagy eltérések lehetnek ugyanis a gyerekek között. Vannak tízévesek, akik érettek már erre, és tizenkét évesek, akik még nem. Egy óvodáskorú esetében persze ma már nem nagyon jut eszünkbe, hogy egyedül hagyjuk otthon, hiszen minden területen, az étkezéstől, az öltözködésen át segítségre szorul (évtizedekkel ezelőtt azonban elképzelhető volt ilyesmi, hiszen még nem volt tömegesen elérhető az óvoda). Kisiskolások a például a nyolcvanas években nemhogy egyedül jártak iskolába, de ők voltak az úgy nevezett kulcsos gyerekek: iskola után egyedül voltak otthon, akár már alsó tagozatos korukban.
Ha azon gondolkozunk, hogy hagyhatjuk-e már otthon rövid időre a gyerekünket, akkor érdemes az alábbi kérdéseket feltenni magunknak: tud-e telefont készség szinten használni? Hogy viselkedik váratlan szituációkban? Mennyire megbízható, szabálykövető? Képes-e alapvető dolgokban gondoskodni magáról; ha éhes, ha szomjas? Mennyire félős? És nagyon fontos az is, ő szeretne-e egyedül lenni, el tudja-e képzelni, hogy amíg elmegyünk bevásárolni, képes nyugodtan elfoglalni magát. Ez persze korántsem a négyéves kor körüli eset.
Kapcsolódó cikkek
