Elmesélem, hogyan úsztam meg a börtönt – kezdte egyetemi továbbképző előadását a gyermekbántalmazásról egy negyven év körüli angol gyermekgyógyász. Túl azon, hogy a hatásos felütés után nyilván mindenki felfigyelt rá, elérte, hogy feljegyzések nélkül is emlékezzenek a történetére. Az történt, hogy három nap ügyelet után hullafáradtan érkezett haza. Csak arra tudott gondolni, hogy le kell rogynia egy fotelba, és végre aludni fog. A családja sem látta őt ennyi ideig, feleségének fontos ügyet kellett elintéznie házon belül, fogta hát a kétéves gyereket, letette a férje elé, és ment. A gyerek pedig örömmel mászott volna a papára, de ő egyre csak elhessegetni próbálta, persze hiába, a kicsi csak rohamozta tovább a régen látott papát.
Akkor szinte önkéntelenül is azt tette, amit ilyenkor néhány végletesen kimerült szülő tesz: megrázta a gyereket a két karjánál fogva. Szerencsére ekkor még idejében megszólalt benne a vészcsengő, maga előtt látta azokat a típusos, súlyos sérüléseket, amelyeket ez a rázás okoz: többszörös felkarcsonttörés, csigolyatörés. Az előadó be is mutatta a dolgot egy ambubabán – amellyel az újraélesztést szokták gyakorolni -, mi történik a brutális rázás hatására a kicsi testben.
Az esetből nemcsak ő maga és a felesége okultak, hanem egész hallgatósága is. Vannak helyzetek, amikor nem szabad lemondani arról a tizenöt-húsz percnyi pihenésről, még akkor sem, ha akkor és ott már megint csak nincs rá idő.
Három állásom van!
Az anyák is sokszor hasonló helyzetben találják magukat, mint a majdnem börtönviselt főorvos. Mert megérkezik a várva várt baba, aki nem kevesebb, mint huszonnégy órányi intenzív figyelmet igényel, sok átvirrasztott éjszakával, de legalábbis örökös kialvatlansággal. Aztán még ott van a férj. A háztartás. A munka. Az első gyerek hozza a legnagyobb változást a korábbiakhoz képest: a folyamatos, kikerülhetetlen rendelkezésre állást. Pedig a biológiai felépítésünk olyan, hogy másfél-két óránként abba kell hagynunk az erőfeszítést, hogy kicsit pihenő üzemmódba kapcsolhassunk.
Így megy ez az élet számos területén, például a színházban, ahol szünet van a felvonások közt, az iskolában, ahol 45-90 percenként van szünet. Tulajdonképpen a munkahely az, ahol elvárás látástól vakulásig bekapcsolva lenni. Ehhez képest az anyák “munkája” három állásnak felel meg. Jól körül van ez bástyázva, hiszen a nő voltaképpen magától is elvárja, hogy jó, tökéletes anya legyen, s ha őszinték akarunk lenni, a környezete sem adja alább. A végkimerülés volna a cél?
A súlyemelő példája visz talán a legközelebb ahhoz, amit tennünk kéne. A versenyző, mielőtt kilökné a súlyt, megáll néhány pillanatra, és ez elég is arra, hogy a korábban alaposan begyakorolt relaxációs üzemmódba kapcsoljon. Nem lustálkodni akar, hanem felemelni a képességeit messze meghaladó súlyt. Ebben segít az a néhány másodperc. De mi is történik akkor?
Alvás nélküli alvás
A relaxáció tulajdonképpen az alvás felerősített változata. Alvás közben másfél-két óránként az úgynevezett REM-fázisba, a gyors szemmozgások szakaszába lépünk, ilyenkor az agy úgy rendezi az információkat a különféle rekeszekbe, mint régen a postás a leveleket az elosztóban. A REM-fázis lényegesen különbözik a mély alvástól, és létfontosságú. Megvonása kínvallatással ér fel.
Amikor egy kísérlet során mindig a REM-fázis előtt ébresztették fel az egyébként aludni hagyott résztvevőket, azt tapasztalták, hogy éppen annyi idő alatt készült ki az illető, mintha egyáltalán nem hagyták volna aludni. Azok a súlyos égési sérültek viszont, akik naponta két relaxációs ülésen vehettek részt, harminc-negyven százalékkal gyorsabban gyógyultak a többieknél. A relaxáció közben elért tudatállapot az alvás REM-fázisára hasonlít. Ilyenkor egész szervezetünknek megadjuk a kapacitások visszanyerésének lehetőségét, nem csupán az agyunknak.
Nagyon sokféle relaxációs módszer létezik. Ahhoz, hogy megtalálhasd a neked legmegfelelőbbet, érdemes többféle technikát is kipróbálni. A legtöbb közös vonása, hogy nem igényel negyedóránál-húsz percnél hosszabb időt naponta, ám akkor teljes zavartalanságra van szükséged, a mobiltelefont és minden más zavaró tényezőt ki kell iktatnod családod segítségével erre a rövid időre. Nekik is megéri: úgy fognak még több anyát, feleséget, családmenedzsert kapni, hogy ebből neked is még több örömöd fakad.
Például innen is indulhatsz:
– rejtett kapacitások kiaknázásához: www.agykontroll.hu
– jóga nidrá: www.jogastudio.hu
– autogén tréning: www.pszi.computeria.hu
Cikkünk alján letöltheted Mp3-as formátumban dr. Cserne István kimondottan kismamáknak, anyáknak összeállított relaxációs cédéjének egyik módszerét, melyet tanfolyam nélkül, otthon is sikerrel használhatsz, ha össze tudod hozni azt a bizonyos 15 percet naponta.
Relaxációs hanganyag letöltése
Szaktanácsadó: dr. Cserne István pszichiáter
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
