Bálint világrajötte pillanatától más volt, mint két testvére. A sírást csak az evés rövid időszakában hagyta abba, összevissza aludt, de éjszaka még véletlenül sem. Nem járt, hanem rögtön szaladt, már tizenegy hónaposan. Dobált, ütött, mindenhova fölmászott. Élettel teli, egy pillanatra sem nyugvó kis energiagombóc volt. A házban többször meg is jegyezték: “Hogy fér egy apró teremtésbe ennyi energia? Na, ennek a szájában nem alszik majd meg a tej!”
Idővel azonban változtak a kommentárok. Az óvodában gyűltek a panaszok: Bálint mindenbe belekiabál, az alvás alatt egy pillanatig sem tud nyugton maradni. Nem kapcsolódik be a körjátékokba, táncikál, bohóckodik.
Bálint egyre nehezebb feladatot ró a környezetére. Miért más, mint a többiek? Honnan a végtelen energia? Miért nyomják rá azonnal mindenhol a “bajcsináló” bélyegét?
Vajon miért?
Bálint hiperaktív, csakúgy, mint negyedmillió iskoláskorú gyerek. Az okokat kutatva különböző elméletekbe botlunk, ám végül bizonytalanságban hagy minket a tudomány. Valószínűleg biológiai-idegrendszeri hatások együttese váltja ki a szétszórt, túlzottan aktív viselkedést.
Egyesek a terhesség második harmadában előforduló betegséget, fertőzést, rohamos vagy elhúzódó szülést, koraszülést követő lelassult fejlődést, mások egy (egyelőre kimutathatatlan) minimális agykárosodást vagy kora gyerekkori megbetegedést okolnak. Egy biztos: szülői nevelés hatására nem alakul ki hiperaktivitás. Családi problémák, teljes következetlenség, stressz, folyamatos kudarc vagy a gyerek elutasításának hatására létrejönnek hiperaktivitásra megtévesztően hasonlító tünetek. Ezt fontos tudni, hiszen ha pszichés probléma áll a háttérben, azt kezelni kell, nem egyszerűen legyinteni: hiperaktív, így született, nincs mit tenni!
A számok tükrében
Statisztikák szerint fiúknál 4-9-szer sűrűbben jelentkeznek ezek a zavarok, mint lányoknál. Nemzetközi felmérés alapján a 3-18 éves korosztály 14-16 százaléka (hazánkban húsz százaléka) küzd kimutatható tanulási vagy beilleszkedési zavarral, bizonyos hányaduknál hiperaktivitás is tapasztalható. Ám ezeket a dolgokat nem szabad összemosni: beilleszkedési vagy figyelemzavar létezik hiperaktivitás nélkül is.
Az ADHD jellemző tünetei
A hiperaktív gyerekre jellemző tünetcsoport egyénenként változik, ezért is olyan nehéz a pontos diagnózis felállítása. Cserfes, be nem áll a szája, belevág mások szavába. Képtelen kivárni a sorát, játék közben sem kész a szabálykövetésre, türelmetlen. Nem kitartó, mindig valami újba kezd, anélkül, hogy bármit befejezne. Sokaknál komoly kihívást jelent a folyamatos figyelmet, elmélyülést igénylő munka, a részletek kidolgozása, megfigyelése, egy feladat elejétől végéig való követése. Csak akkor képes leckéivel foglalkozni, ha egy felnőtt rajta tartja a szemét, és noszogatja. Ez az oka annak, hogy gyakran rossz jegyeket hoz, pedig nem buta. Van, akire a feledékenység, szétszórtság jellemző. Sokszor érzelmileg túlfűtött, hamar elsírja magát, vagy indulatos a hiperaktív gyerek.
Nem tud nyugodtan ülni, ficánkol, mindenre felmászik, leugrik, táncol, izeg-mozog megállás nélkül. Ez a folyamatos mozgás saját maga és a körülötte élők számára is fárasztó. Állandóan küzd saját belső erőivel és környezetével. Játékai, eszközei eltörnek, tönkremennek, elvesznek. Átgondolt, türelmes, következetes, elfogadó és szerető szülő és pedagógus sikeresen segítheti át a gyereket a nehéz helyzetek sokaságán.
Babakorban nem igazolható!
A hiperaktivitás jelei már egészen kicsi korban jelentkezhetnek, de a lelkiismeretes szakember csak alapos vizsgálatot követően, ötéves kor után állítja fel a diagnózist. Ha a gyerek csak bizonyos környezetben izgága, nyugtalan (mondjuk, csak otthon, esetleg csak az oviban, vagy vásárlás közben), akkor biztosan nem hiperaktív. Ha az asztalon táncoló, majd egy tigrisugrással az ágyon landoló gyereknek repülés közben van egy pillanata arra, hogy a vállán át hátranézzen, és tesztelje szülei döbbent arcát, majd elégedetten továbbáll, akkor sem hiperaktív – itt családi, nevelési problémáról van szó.
Kismamatipp
A szülő, a gyermekorvos és a pedagógus alapos megfigyeléseit tekintetbe véve a nevelési tanácsadókban dolgozó pszichológus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus segítheti szakvéleményével a szülőt. Minden esetben érdemes megkeresni a fenti szakemberek csoportját, mivel a szakvélemény a későbbi terápia szempontjából elengedhetetlenül fontos.
Terápia: gyógyszer, diéta, türelem?
A hiperaktív gyerekek egy részénél gyógyszeres terápiát javasolhatnak. A metilfenidat-tartalmú szerrel kapcsolatban nagyon eltérő még a szakemberek véleménye is, ugyanis gyógyszerészeti szempontból a “kábítószerek” egyik csoportjába (a pszichostimulánsok közé) tartozik. A gyermekorvosok egy része más eszközöket tart biztonságosnak, különösen iskoláskor előtt, mivel a gyógyszerek mellékhatásait és hosszú távú hatásait még nem ismerik pontosan. A terápiában ilyenkor nagyobb hangsúlyt kap a teljesen cukormentes táplálkozás, amely komoly javulást eredményezhet.
A kötött napirend, a meghatározott időpontokhoz rendelt alvás, étkezés, játék, fürdés keretet ad a napnak, segít lelassítani a gyereket, és biztonságot nyújt számára. A csöndes, nyugodt játék dicsérete és a szerető, elfogadó, megerősítő visszajelzés segít abban, hogy a kicsi megtanulja építő módon használni az energiáját. A sok szabadtéri mozgás, futás, mászás, nagyobbaknál pedig a rendszeres sport különösen fontos. Emellett hasznosak a ritmusos feladatok, a hangszerek, például a dob használata az energia levezetésére. Minél ritkábban kényszerül nyugodtan ülni a gyerek, annál nagyobb az esélyünk a sikerre.
A nehéz pillanatok kezelésére tanítsuk meg a felnőtteknél jól működő “vegyél egy mély lélegzetet” technikáját. Orrunkon szívjuk be a levegőt, majd szájon át eresszük ki, így oldjuk a stresszt. A figyelemelterelés, a közös játék cinkos érzése mellett a felfokozott tempót is kordában tarthatjuk.
A jó meleg, levendulaolajos fürdő, a lágy, kellemes zene vagy egy masszázs nemcsak esti segítség lehet, szükség esetén bevethető akár napközben is.
És ami a legfontosabb, soha ne felejtsük el: a gyerek nem rossz. Hiperaktív. Segítséggel, szeretetteljes hozzáállással élete és környezete vidámmá, kiegyensúlyozottá varázsolható. Megérdemli.
Magyarázat a kortársaknak
A hiperaktív gyereket az osztálytársaknak sem könnyű elfogadniuk. A Beszélő Szem Kiadó Ne parázz! című könyvével a többi gyerek számára is érthetővé teszi, milyen nehéz annak, aki hiperaktív. “Rájuk az jellemző, hogy nagyon tudnak koncentrálni, de csak egyetlen dologra, és emellett minden más kiesik a figyelmükből. Éppen ezért nehezebben tanulnak és jegyeznek meg dolgokat, nehezebben adnak számot tudásukról.
A nagydolgozat nem az ő műfajuk. És az is jellemző, hogy általában jót akarnak. De mert sokszor állítják maguk körül a feje tetejére a világot, és emiatt gyakran meg is kapják a magukét, egyre jobban összezavarodnak. És mert egy hiperaktívnak ugyanolyan érzései vannak, mint neked, meg mindenki másnak, és ugyanúgy nem szereti, ha letolják, ezért egy idő múlva már előre védekezik. Megszokta, hogy akármit tesz, annak szidás a vége, és ezt unja. Így akárki szól hozzá, már meg se hallgatja, hanem előre… hát hogy is mondjam… szóval elküldi máshová.”
Egyéb cikkek hiperaktivitás témában:
– Kevesebbet és rosszabbul alszanak az ADHD-s gyerekek
– Szoptatott gyereknél ritkábban alakul ki hiperaktivitás
– A hiperaktív gyerekek kreatívabbak
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
