Póth Diana (29) műkorcsolyázó, többszörös magyar bajnok, Európa-bajnoki 4. helyezett
férje: Gyepes Gábor (29) válogatott futballista
gyerekük: Gyepes Kyra 1 éves
A sportolóházaspár évente többször is hazalátogat, így Diát szűkebb hazájában, Zuglóban sikerült mikrofon- és lencsevégre kapnunk.
– Itthon voltál kismama, vagy csak a szülés miatt jöttél haza?
– A terhesség félidejében jöttünk haza, utána már nem akartam repülni. Kyra itthon, a Nyírő Gyula Kórházban jött világra, és egy hónapos volt, amikor visszamentünk Walesbe.
– A férjed ott volt a szülésnél?
– Gábor a kiírt időpontra szabadságot vett ki, de Kyra persze két nappal korábban érkezett, ezért személyesen nem tudott ott lenni a születésénél. Szerencsére telefonon felhívhattuk, így hallhatta, amikor a lánya felsírt. Amikor megtudta, hogy megindult a szülés, taxiba vágta magát, miközben telefonon repülőjegyet foglaltak neki, és hat órával később már velünk volt. Amúgy sem lehetett volna apás szülés, mivel a baba farfekvéses volt, és emiatt meg kellett császározni. Ennek ellenére az első perctől tudtam szoptatni.
– Hogyan sikerült visszanyerned a versenysúlyod?
– Alapból a hagyományos magyaros ételeket szeretem, nem rajongok a salátákért, zöldségekért-gyümölcsökért, szárnyashúsokért. Szerencsés voltam, mert a sok mozgás miatt mindezek ellenére simán tudtam tartani az 50 kilós versenysúlyom. A terhesség alatt felment rám harminc kiló, amitől fokról fokra, fél év alatt sikerült megszabadulnom, mégpedig úgy, hogy elkezdtem figyelni az étkezésre, nem ettem szénhidrátot, és rengeteget – napi kétszer két órát – sétáltattam a lányomat. Ez mindkettőnknek hasznos volt: ő nagyokat aludt a friss levegőn, én pedig gyalogoltam, és égettem a kalóriákat.
– Milyen Angliában kismamának lenni? Van különbség az itthoni tapasztalataidhoz képest?
– Hatalmas különbség van! Szeretek itthon lenni, de kint sokkal inkább gyerekközpontúak, segítőkészek. Az éttermek, áruházak családok fogadására vannak berendezkedve, mindenütt van szoptatós szoba, játszóház, családi vécé, családi parkolók, amelyekből egyenesen behajthatsz babakocsival a bevásárlóközpontba, anélkül hogy lépcsőzni vagy liftezni kellene. A babakocsival való közlekedés is meg van oldva, mert a mozgássérültek és a babakocsik számára minden akadálymentesítve van, szinte nincsen olyan hely, ahová nem lehet eljutni. Az étteremben a családi asztalok mellett bőven jut hely a babakocsinak. Mindezt itthon nem tapasztaltam, babakocsival közlekedni, bevásárolni, bármit elintézni igazi kihívás. Walesben mindenkinek több gyereke van: meg is engedhetik maguknak, és az állam is jobban támogatja a gyerekvállalást. Nagyon barátságosak az emberek, szép helyen lakunk, vízparton. Imádom.
– Hosszú távon mégis Magyarországban gondolkodtok…
– Fel sem merül egyikünkben sem, hogy ne itthon éljünk: itt van a családunk, itt vannak a barátaink. Ebben egyetértünk – ha nem így lenne, össze sem házasodtunk volna.
– A férjed hivatásos futballista. Gondolom, nem úgy éltek, mint egy átlagos család. Mennyire veszi ki a részét a gyerek körüli teendőkből?– Kilenc éve vagyunk együtt, mindketten sportolunk, volt időnk hozzászokni a nem szokványos életmódhoz: az edzőtáborokhoz, a versenyekhez, a külföldi és hazai meccsekhez, fellépésekhez. Ehhez képest most sok időt töltünk együtt. A rengeteg bajnoki forduló miatt kevés az edzés. A férjemnek heti két meccse van, két szabadnapja, és a fennmaradó három napon egy hosszabb edzésen vesz részt, utána velünk van. Mindenből kiveszi a részét, a reggeli keléseket is beosztjuk 5 : 2 arányban. A férjem a meccseket követő napokon amúgy sem tud jól aludni, ezért ilyenkor ő kel fel Kyrához, aki egyébként nagyon rendes kislány, szeret aludni.
– Ha el akartok menni kettesben valahová, van kire bízni a kislányotokat?
– Nincs, de nem is igényeljük, nagyon jól érezzük magunkat hármasban. Legfeljebb akkor megyünk el valahová, amikor itthon vagyunk.
– Szeretnétek Kyrának kistestvért?
– Feltétlenül, amikor jön, örömmel várjuk!
– Ezek szerint nem tervezed a visszatérésed a korcsolyához?
– Nem szeretnék már korcsolyázni. Van edzői végzettségem, ha visszatérek, edzőként fogok elhelyezkedni.
– Ötéves korod óta sportolsz. A lányoddal kapcsolatban megfogalmazódott már bennetek valamiféle elképzelés?
– Csak azt szeretném, hogy sportoljon, majd meglátjuk, mihez van érzéke. Attól függ, hogy lányosabb vagy fiúsabb alkat lesz, csapatban vagy egyedül szeret játszani, jól érzi-e magát a jégen, vagy inkább a labdához vonzódik. A versenyszerű sportolást azért tartom nagyon fontosnak, mert célt ad, és értelmes elfoglaltságot jelent, ami átsegíti a gyerekeket a kamaszkor nehézségein. Sokszor hallani, hogy a versenysport elveszi a gyerekkort, de ezzel egyáltalán nem értek egyet. Mindig a saját korosztályombéli gyerekekkel voltam együtt, edzések előtt és után jókat játszottunk, bohóckodtunk, ugyanolyan társasági életet éltünk, mint mások, ha nem jobbat. A napi két óra edzés miatt nem maradtam le semmiről.
– Közeledik az év legszebb ünnepe. Ti már túl vagytok az első babás karácsonyon?
– Cardiffban töltöttük, ahová három családtagunk is eljött – velük ünnepeltünk. Kyra persze végigaludta az egészet.
– Idén már sokkal többet felfog abból, ami körülötte zajlik. Bevonod az eseményekbe, vagy titokban készülődtök, és figyelitek a hatást?
– Mivel egyedül vagyok, nem nagyon tudok titkolózni, ezért inkább együtt fogjuk megvenni a fenyőfát, és együtt is díszítjük fel. Kezébe adom a színes díszeket, hadd fogdossa és gyönyörködjön bennük. Egyébként Cardiffban furcsamód három hónapon át készülnek a karácsonyra, már októberben minden fel van díszítve, ajándékok után rohangálnak. Ehhez képest 24-én még dolgoznak, a szentestét nem ünneplik, aztán 25-én megajándékozzák egymást, együtt esznek, és ezzel vége. 26-án már leszedik a köztereken álló karácsonyfákat, lebontják a dekorációt, és a boltokban kezdetét veszi a nagy év végi leárazás, az emberek megrohanják a bevásárlóközpontokat.
– Nem fog hiányozni a hazai hangulat?
– Ott érezzük jól magunkat, ahol együtt vagyunk.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
