A legfontosabbak számomra a barátnőim észrevételei, akik elől egészen a megjelenésig sikerült eltitkolnom nagyravágyó tervemet. Állandó fogyókúrázó Orsi barátnőm (majdnem nádszálkarcsú, örök elégedetlen) már másnap kérdezte, hogy mikor jön a következő, mert várja, mint egy folytatásos teleregényt. Aztán az NLC-n szerzett barátaim is mind megható kedvességgel bátorítottak, ezért is érzem szükségét annak, hogy leírjam, mennyire fontos nekem az ő biztatásuk a siker érdekében.
Október 3.
Ma még olyanok is írtak nekem, akikkel csupán néhány szót váltottunk valamilyen (többnyire kisbabás) témában, és ami a legmegindítóbb, nemcsak biztatást kaptam, hanem másokat is elhatározásra késztettem. Az én példámból okulva számos, szülés utáni súlyproblémával küszködő kismami döntött a diéta és a rendszeres edzés mellett. Úgy érzem, ezért már érdemes volt belefogni! J
Na, nem lennék hű az igazsághoz, ha eltitkolnám, hogy ellendrukkerem is akadt – de szerencsére nem vetett vissza a lendületben, igaz, azt sem állíthatom, hogy jólesett.
Október 5.
Úgy gondoltam, hogy bár naplóm a fogyókúráról – helyesebben egy életmódreformomról – szól, néha megosztom az olvasókkal hétköznapjaink történéseit is, hogy könnyebben elképzelhető legyen, miként is küzdök a sikerért.
Ma kedd van. Reggel éppen hivatalos ügyeimet intéztem a munkahelyemen – mert nagyon megértőek ugyan a kismamákkal szemben, de azért házhoz senki nem jön a papírokkal.:) Éppen az igazgatóhelyettes irodájában ücsörögtem, Nanda pedig vadul pakolászott kifelé a babakocsiból, amikor megcsörrent a telefonom. A bölcsőde vezetője hívott, hogy be tudnánk-e menni egy interjúra a központi intézetükbe. Nyár óta várakozólistán vagyunk a bölcsiben – sima önkormányzati intézmény, ötvenfős várakozólista -, és csak legmerészebb álmaimban reméltem, hogy januári munkába állásomat nem őrült magánbölcsőde-keresgéléssel kell majd kezdenem, vagy anyósomat megterhelni egy ötnapos ügyelettel. Na, ott tartottam, hogy interjú. Ez olyan modernül hangzik, első állásinterjújára viszem Nandát, aki a korábban említett klinikai látogatás és az ilyenkor hagyományos körbemutogatás végett egyik legcsinosabb kis holmiját viseli. Én arra gondoltam, hogy ez a beszélgetés valahogy úgy zajlik majd, hogy megkérdezik, szokott-e a gyerek mosakodni, eszik-e rendesen, van-e saját ruhája vagy az enyémet hordja, majd mosolygós formaságok közepette közlik, hogy anyuka, kezdődhet a beszoktatás. Ehhez képest a Magyar Televízió kamerája fogadott, akik riportot készítettek a bölcsődei várakozólistáról, és az ennek következtében kialakult nehéz helyzetről. Érkezésemkor kedves hölgy fogad, Scher Ferencné, a bölcsődevezető, és a gondozónők is első látásra rokonszenvesek. Örömmel nyugtáztam, hogy kislányom a belépésünk pillanatától kezdve tökéletesen otthon érezte magát, játszott, rám sem nézett, és eltekintve egy fizikai fölényét agresszíven fitogtató két és fél éves forma kislánytól, zökkenőmentes órát töltöttünk a bölcsiben.
Október 8.
Ma ment le a riport. Kócosan, smink nélkül szembesültem mázsányi valómmal a képernyő előtt. Szívet melengető látvány volt! Pedig én már azt hittem, hogy minden tökéletesen megy: a kilók úgy gurulnak le rólam, ahogyan azt elképzeltem, a ruháim lötyögnek, a kedélyállapotom remek. Minden fogyókúrázónak ajánlom, hogy amikor már kicsit elkényelmesedne, és azt gondolná, sínen van: vessen magára egy pillantást kívülről! A látvány olyan lelombozó volt, hogy hirtelen el is keseredtem.
Délután Katával, a pszichológussal is randevúztam. Fel is hívta a figyelmemet, hogy bő egyórás találkánk alkalmával minimum ötven, önmagamat negatívan minősítő megjegyzést tettem, és aggódva figyelte megtorpanásomat jelző elkeseredésemet.
Október 11.
Ma kezdődött a lakásfelújítás. Csuhaj, már csak ez hiányzott! Amikor az ember csendes nyomorában legszívesebben beköltözne egy sötét odúba, és csak akkor jönne elő, amikor tavasszal rajzanak a cserebogarak, bizton állítom, semmi más nem hiányzik, mint egy jó kis lakásátalakítás. Még akkor is, ha ezt családi körben oldjuk meg, hiszen apósom valóságos ezermester: építőmester, villanyos, vizes, gázos egy személyben.
Sokat számít, hogy állóképességem Laci és Kati edzéseinek köszönhetően hatalmas mértékben javult, mert a hétvégénk pakolással, bútortologatással, takarítással telt, és nagy önbizalommal töltött el, hogy csak este rogytam össze, akkor viszont úgy, mint a frakk, ami alól kifelejtették a szobainast.
Október 15.
Már három napja betegeskedem. Ez igen ritka nálam, de a felfordulás közepén gyakorta volt nyitva az ajtó, odakint pedig már fenik a fogukat a sarki rókák… Ma reggel Nanda is megörvendeztetett egy kis orrfolyással, remélem, nem fordul komolyabbra. Az én lázam nem számottevő, de azért a heti edzéseket ki kellett hagynom, ami miatt mérhetetlen lelkiismeret-furdalás gyötör. Sebaj, jövő héten pótolom!!!
Október 18.
Ma kezdődik a festés. Még ha a falbontásokat, burkolást, gáz- és vízszereléseket ki is bírtuk, a mai nappal mindenképp ki kell költöznünk a lakásból. Elindul a nagy vándorcirkusz, és a háromtagú család ötnapi holmijával felkerekedik, hogy menedékjogot kérjen a nagyszülők aprócska lakásában.
Ki fogom bírni, elhatároztam, hogy kibírom… A legnehezebb az lesz, hogy ellenálljak anyósom főztjének, de majd igyekszem kikerülni a konyha felé vezető utat. J
Gyakorlatilag három hónapja tart az új életem felé vezető rögös, akadályokkal kövezett út. Alapvetően optimista hozzáállásom kissé lelohadóban, habár elhatározásom szemernyit sem veszített kezdeti szilárdságából. Úgy érzem, ebben a hónapban szembesültem először a dolog nehézségeivel. Meg is torpantam, a súlyvesztésem sem olyan mérvű, mint amire számítottam. Máskor ilyentájt szoktam feladni az egészet. De most nem fogom, mert jó, hogy van a Kedves Olvasó, aki látja és várja a naplómat, és mindegy, hogy csak mosolyog a soraimon, vagy éppen ebből merít erőt, de mégiscsak részese a mindennapjaimnak.
A hónap legérdekesebb történéseinek egyike, hogy ugyan nem az én kezdeményezésemre, de szorgos részvételemmel egy internetes önsegítő fórum is indult, de erről majd a következő naplómban mesélek!
Kismama kommentár
Dudás Katalin, Angyalok konyhája
Jó úton járunk!
– Igen, ezt most már ki merem jelenteni. Hiszen már az elején is tudtuk, hogy ez nem lesz egy sima fogyókúra. Bármilyen furcsán hangzik, az emberek többsége fél a változástól. Így van ez akkor is, ha ő maga választotta a célt, az új utat. Úgy gondolom, három hónap alatt 9 kg egyáltalán nem rossz eredmény (ez fél év alatt 18, egy év alatt 36 kg). Ez az igazán egészséges és tartós fogyás. A testméretet abszolút az agy befolyásolja. Merci a látszat ellenére kifejezetten negatívan gondolkodik magáról. Minden félmondata arról szól, hogy ő kövér nő, biztos rosszul tesz valamit, ugyanakkor a mondat másik fele az önfeloldozás és az önigazolások szövevénye. Meg hogy azért ez nem is olyan rossz, meg genetikailag ilyen és különben is… Ez az ambivalens lélekállapot és a magához fűződő értékelés választja szét a testet és a lelket, melynek az a következménye, hogy a testét különálló, külön életet élő, befolyásolhatatlan és tőle független létezőként éli meg – nehezen érti és fogja fel, hogy ahhoz, hogy valóban megváltozzon, először el kell fogadnia önmagát.
A fizika azért előbb-utóbb győz, és az egészséges és alacsony kalóriatartalmú ételek meghozzák az eredményt. Az étrendje összeállításakor figyelembe vettük, hogy mit szeret és mit nem. Elsődleges szempont az volt, hogy az ételek segítségével minél jobban “áthangoljuk” a szervezetét. Nem kalória megvonással dolgozunk, hanem tiszta, a szervezet számára jól hasznosítható alapanyagokkal és ezek különleges ötvözésével. Persze azért az adagjaink jóval kisebbek, mint amihez úgy egyébként hozzászokott, de ehhez jól – és kínlódás nélkül – alkalmazkodott, “szabadrabláskor” is figyel magára. Ez már nem önkorlátozás, sokkal inkább belső igényből fakad; ízlelése kitisztultabb lett, a gyomra összeszűkült. A haladó vegetáriánus ételeket nem sikerült vele megszerettetni, de nem is ez volt a cél. Viszont sikerült a normális étkezés sokszínűségét és változatosságát elfogadtatni, és ennek talán abban is szerepe lehet majd, hogy kislányát és a következő gyerekeit sokkal egészségesebben és tudatosabban nevelje.
>
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
