A nagy hatású, ma már klasszikusnak számító elmélet a gyermekek értelmi fejlődéséről Jean Piaget svájci pszichológus nevéhez kötődik. Ma is fontos vonatkoztatási pont a fejlődéslélektanban Piaget elmélete, noha számos pontos módosításra szorul. Piaget elmélete és megfigyelései a gyermekek értelmi fejlődéséről ma is támpontként szolgálnak.
Piaget a gyermekek kognitív fejlődésének négy szakaszát különböztette meg. Úgy gondolta, hogy ezekben a szakaszokban a gyermekek gondolkodását más-más jellemzők írják le.
Az első szakaszt, amely születéstől 2 éves korig tart, szenzomotoros szakasznak hívja Piaget. Az elnevezés arra utal, hogy a gyermek az észlelés-érzékelés (szenzoros) és a mozgás (motoros) által fejlődik. Piaget szerint a szenzomotoros szakaszban az értelmi fejlődés abból a képességből származik, hogy a baba a testi észleléseit a saját mozgásával és cselekvéseivel hangolja össze. A saját testének mozgatásával kísérletezik, például mi történik, ha egy tárgy leesik. A születéskor meglévő reflexcselekvésekből fokozatosan jut el a szimbolikus cselekvésekig.
A baba az első két évben eljut odáig, hogy egyszerű ok-okozati összefüggéseket ismer fel. Képes lesz elvonatkoztatni a saját testétől, képessé válik megkülönböztetni a saját testét a környezettől, az anyanyelv elsajátításával pedig fogalmakat alakít ki, gondolkodása absztraktabbá válik.
- Kapcsolódó: A beszédfejlődés szakaszai 1-3 éves korig
Ennek a szenzomotoros szakasznak az egyik legjelentősebb állomása a tárgyállandóság tudatosulása. Ez azt jelenti, hogy a gyermek megérti, hogy a tárgyak, emberek akkor is léteznek, amikor nem láthatóak, illetve az érzékszerveken keresztül nem érzékelhetőek. Az első életévben még nem keresi azokat a tárgyakat, amelyeket nem lát, Piaget szerint ennek oka az, hogy a baba még nem tekinti azokat folyamatosan létező dolgoknak. A tárgyállandóság tudatosulása abban nyilvánul meg, hogy a gyermek már keresi az elrejtett, eldugott tárgyakat, először csak akkor, ha a tárgyak mozgása látható. A szenzomotoros szakasz végén válik teljessé a tárgyállandóság: már nem szükséges látnia a tárgy mozgását, akkor is keresni kezdi és meg is találja.
Piaget szerint a tárgyállandóság létrejöttét az teszi lehetővé, hogy a második életév végére a gyermeknél megjelennek az úgy nevezett szimbolikus reprezentációk, azaz, az aktuális észlelésen túli létezők. A tárgyállandóság pedig alapfeltétele a nyelvi fejlődésnek, hiszen csak akkor tudunk megtanulni neveket, fogalmakat, tárgyak vagy tulajdonságok neveit, ha ezekről mint állandókról gondolkodunk.
Piaget szerint ebben a életkorban a gyermek életében a legfontosabb tanulás az utánzás. Az utánzással nemcsak elemi cselekvési rutinokat, hanem szociális viselkedési szabályokat, szokásokat is elsajátít.
(Cikk forrása: regi.tankonyvtar.hu)
Kapcsolódó cikkek
