És mit tehetünk a szeparációs szorongás enyhítésére?
A gyerekek nagyjából 6 éves korukig még nem fejlődnek teljesen független lénnyé, még nagyban függnek mások gondoskodásától – a szülő közelében maradni az egyik legfontosabb a számukra. Az 1950-es években egy John Bowlby nevű brit pszichológus alkotta meg a kötődés kifejezést, és azt mondta, hogy a gyermek mentális egészségének alapja a szülővel való megnyugtató és kellemes kapcsolat, ami szerető és folyamatosan jelen lévő – írja a mother.ly portál. A gyerekeknek nem az a céljuk, hogy élvezzék a szülőtől való szeparációt, ezt így tervezte a természet.
Ahogy a healthychildren.org írja, a szeparációs szorongás megjelenése nagyon változatos lehet az egyes gyerekek között. Néhány baba csillapíthatatlanul sírni kezd, ha az édesanyja egy rövid időre kikerül a látóköréből, míg más gyerekek folyamatosan szoronganak a csecsemőkori, kisgyermekkori és óvodáskori elváláskor.
- Kapcsolódó: Jelek, hogy itt a szeparációs szorongás
A szeparációs szorongás akkor alakulhat ki, amikor a baba már megérti a tárgyállandóságot, azt, hogy a személyek és a dolgok akkor is léteznek, ha ő éppen nem látja vagy nem hallja őket/azokat. Amikor a baba rájön, hogy a szülője éppen nincs ott, az nyugtalanságot okozhat a számára. A legtöbb babánál ez erőteljesebben nagyjából 9 hónapos korban jellemző.
Sok kisgyereknél csecsemőkorban kimarad a szeparációs szorongás, és 15 hónapos vagy 18 hónapos korban mutatja ennek jeleit. A szeparáció nehezebb, ha a gyermek éhes, fáradt vagy beteg. Ahogy a kisgyermeknek fejlődik az önállósága, még inkább tudatosulhat nála a szétválás. A szülőtől való elváláskor sírhat, hisztizhet a gyermek, és a viselkedést nehéz lehet megállítani.
Néhány tipp a szeparációs szorongás enyhítésére
Gyors elköszönős rituálé
Még akkor is, ha ez egy különleges pacsizós-kézfogás, három puszi a gyermek arcára, vagy lefekvéskor egy különleges takaró vagy játék odahelyezése a gyermek mellé az ágyba, majd ezt követően egy puszi, a búcsúzkodást érdemes rövidre és kedvesre szabni. Ha elhúzódik, az átmenet ideje is el fog húzódni, és így a szorongás is.
Amikor elköszönsz a gyermekedtől, fontos, hogy fordítsd felé a teljes figyelmedet, és biztosítsd a szeretetedről. Majd búcsúzz el gyorsan, a hiszti vagy a rosszalkodás ellenére is.
Legyél következetes
Próbáld meg minden alkalommal, minden nap ugyanazt az elköszönős rituálét megtenni, ugyanabban az időben, hogy amikor csak lehet, elkerüld a váratlan tényezőket. A rutin segíthet enyhíteni a gyermek szomorúságát, és lehetővé teszi, hogy bizalmat építsen ki a függetlensége irányába és feléd.
Tartsd be az ígéreted, és legyél konkrét ez illetően
Bizalmat és függetlenséget épít, amikor a gyermeked magabiztos lesz azt illetően, hogy képes lesz nélküled is meglenni, ha betartod az ígéretedet arra vonatkozóan, hogy visszatérsz. Ezzel kapcsolatban adj a gyermekednek olyan részleteket, amiket megért – például, ha tudod, hogy délután 3 óráig visszaérsz, akkor mondd a gyermekednek azt, hogy ott leszel érte a délutáni alvás után, de még az uzsonna előtt. Ha el kell utaznod, ahelyett, hogy azt mondod, hogy 3 nap múlva hazaérsz, vagy csütörtökön leszel újra otthon, mondd azt, hogy 3 esti alvás múlva visszajössz – így a gyermeked jobban megértheti majd, mikor találkoztok újra.
Gyakoroljátok a különválást
Mielőtt a gyermek elkezdi a bölcsődét vagy az óvodát, gyakoroljátok a búcsú szertartást. Legyen a gyermeknek esélye felkészülni a távollétre, arra, hogy hogyan boldogul addig nélküled. Jó módszer lehet, ha 1-2 órára átmegy a nagymamájához, vagy a hétvégén egy rövid időre valamelyik rokonod, barátod vigyáz rá.
Ritka, hogy a szeparációs szorongás napi szinten fennáll az óvodás évek után. Ha aggódsz amiatt, hogy gyermeked nem alkalmazkodik jól ahhoz, hogy nélküled legyen, célszerű erről beszélned a gyermekorvossal is.
Forrás: mother.ly, healthychildren.org
Kapcsolódó cikkek
