Beiratkozás előtt nézzünk végig egy foglalkozást. Figyeljük meg, barátságosan, türelmesen bánnak-e a gyerekekkel, hány gyerek és oktató van, mennyi személyes figyelem jut egy-egy kisbékára, tiszta-e a víz, kellemes-e a hőfoka, van-e elegendő és változatos játék, milyen az öltöző állapota. Ma már sok helyen játékosan, fokozatosan kedveltetik meg a vizet a gyerekekkel. Céljaik közt első helyen szerepel a vízhez szoktatás. Ilyen tanfolyamon a bátortalanabbakat sem éri rossz élmény.
Az első órákon feltétlenül maradjunk a gyerek látó- és hallótávolságában, de húzódjunk háttérbe. Ez biztonságot ad neki, ösztönzi becsvágyát. Dicsérjük meg a foglalkozás végén, és lepjük meg valamilyen egészséges, finom szomjoltóval (alma, gyümölcssaláta, tea). A heti két alkalomnál jobb hatásfokú a mindennapos úszótanfolyam, ám ez csak azoknak ajánlatos, akik kifejezetten szeretik az úszást. Az egész napos úszótábor inkább gyerekfelügyeletet, napközit jelent, délelőtt és délután van egy-egy órás foglalkozás a vízben.
Barátkozás a vízzel
A nyári hőség beköszöntével minden gyerek szívesen pancsol a vízben, ám kérdés, mikor érett arra, hogy “rendesen” is megtanuljon úszni. A vízzel ismerkedő gyerekeket általában a víz hőfoka és az arcukról lecsorgó víz szokta zavarni, emiatt idegenkednek a víz alá merüléstől. Az úszni tanítást feltétlenül bízzuk majd szakedzőre – ezzel még évekig várhatunk, a vizet azonban magunk is megkedveltethetjük vele.
– A kisgyerek fázhat a hideg vízben. Nem lesz edzettebb, ha belekényszerítjük, csak ellenállása növekszik. A kellemes melegben ellazulnak izmai, észrevétlenül egyre bátrabb lesz, figyelme játékaira irányul.
– Menjünk együtt a vízbe, játsszunk, labdázzunk vele. Akkor érzi igazán a víz fenntartó erejét, ha nem ér le a lába. A karúszók fenntartják a vízen, és mozgásszabadságában sem gátolják. A bátortalanabbak hadd csimpaszkodjanak belénk, játék közben fokozatosan oldódik majd görcsösségük. Végül észre sem veszi, és a karúszóval szabadon kalimpál. Soha ne hagyjuk egyedül a medencében!
– Utoljára hagyjuk az arc bevizezését. Játék közben töröljük le vizes kezünkkel a gyerek arcát, fejét. Dobáljuk kicsit fel, és kapjuk el időben, de ha tetszik neki a játék, fokozatosan engedjük mélyebbre, amikor megfogjuk. Úszószemüveggel lehetővé tesszük számára, hogy lenézzen a víz alá. Végül vele együtt merüljünk alá, nézzük meg egymást a víz alatt, engedjünk fel buborékokat a vízből, üljünk le a medence fenekére.
– A gyerek vízszeretetétől függően bokáig, térdig vagy derékig érő vízben játsszuk a “búvárkacsát”. Színes tömör gumikarikákat vagy más apró tárgyat ejtünk be, és hozunk fel a víz alól. Kinek sikerül többet szereznie?
– Ereszkedjünk négykézlábra, és menjünk olyan mélyre, hogy csak fejünk látszódjék ki. Vegyük a hátunkra a gyereket, és menjünk vele körbe a medencében. Váratlanul süllyedjünk kissé le, hogy ő is kicsit bemerüljön, majd emelkedjünk fel. Bátrakkal – karúszóval felszerelkezve – a mélyebb vízben is játszhatjuk, és jobban alámerülhetünk.
– A beleülős vízi eszközök (csónak, matrac, úszógumi, láb között is átmenő felfújható figura) valójában akadályozzák a vízhez szoktatást, mert hamis biztonságérzetet keltenek a gyerekben. A karúszó viszont szabad mozgást enged, a gyerek belemerülhet a vízbe annyira, amennyire úszás közben is szükséges. Hasonló mozgás végezhető vele, mint később nélküle.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
