Rekordösszeget gyűjtöttek a tüntető magyarok egy olyan gyermeknek, aki az állami gondozásból kikerülve fedél nélkül él, illetve gyermekeknek, hiszen az eredeti összeg többszöröse folyt be, így több embernek is segíthet az Utcáról Lakásba! Egyesület. Az nlc újságírója megkérdezte őket, hogy válnak otthontalanná az állami gondozásban senyvedő gyerekek. Riasztó adatokat osztottak meg arról, hányan érintettek, és mi várhat rájuk.
25 milliót összegyűjteni egy fedél nélkül élőnek pár nap alatt: ez még egy rutinos, ezreket megmozgatni képes civil szervezetnek is meredek, főleg, ha azt vesszük, hogy azok, akik szívesen adományoznak ma manapság hasonló ügyekre Magyarországon, általában nem a felső tízezerből kerülnek ki. Az pedig végképp példátlan, hogy egy viszonylag kicsi szervezet, az Utcáról Lakásba! Egyesület a kitűzött 25 millió majdnem 10-szeresét, 219 milliót gyűjtött össze – írja a cikk.
Eredetileg a bicskei gyermekotthon pedofil vezetője egyik áldozatának szerettek volna lakást biztosítani, de mostanra újra kellett tervezni a célt: több rászorulónak is segítenek a pénzből. Hogy kiknek és pontosan hogyan, azt most dolgozzák ki.
Emlékeztetőül: a múlt heti, influenszerek és hírességek által szervezett tüntetésen jelentették be, hogy az Utcáról Lakásba! adományt gyűjt egy bicskei áldozatnak, egy fiúnak, akit zaklatott az intézmény akkori vezetője. Az Odakint most szörnyek járnak – kiállás az áldozatokért című tüntetésre többek közt Pottyondy Edina, Gulyás Márton, Osváth Zsolt, Azahriah és Tapasztó Orsi hívta el a követőit, a demonstráción indították a gyűjtést.
Az Utcáról Lakásba! működése során már több száz hajléktalan magyar embert költöztetett fedél alá. Ez nem azt jelenti, hogy vesznek nekik egy ingatlant és odaadják a kulcsot: szociális munkások és önkéntesek tartják a kapcsolatot a hajléktalanságból és a mélyszegénységből kitörni igyekvőkkel (párokkal, családokkal is), és aki készen áll, annak igyekeznek lakást keríteni. Például úgy, hogy az üresen álló, gyakran lakhatatlan önkormányzati lakásokat újítják fel és adják ki, persze a hivatalok segítségével, hiszen ehhez az ő segítő hozzáállásuk is kell. Ha beköltöztek a lakók, akkor kezdődik az igazi munka: segíteni őket az integrációban, hogy meg is tarthassák a lakást.
Az, hogy valaki hajléktalan, az előítéletek ellenére nem azt jelenti, hogy az utcán, aluljárókban, kapualjakban alszik és él, esetleg – a többségi társadalom elvárásának megfelelően – szállóra megy. Hivatalosan annyit tesz, nincs állandó bejelentett lakcíme, gyakorlatilag pedig (többnyire) annyit, hogy saját készítésű vagy talált kunyhókban, sátrakban, kalyibákban húzza meg magát. Többségük dolgozik, keres, párja, családja van és egyáltalán nem törvényszerű, hogy alkoholista és drogozik.
Nagyon sok hajléktalanról senki meg nem mondaná, hogy nincs hol laknia; a többség attól, hogy nem tudja megoldani a lakhatást, még igyekszik normális életet élni. Van, aki évekig jár be dolgozni az irodába egy erdei kunyhóból, a munkatársai nem is tudják, hogy fedél nélkül él.
A mostani gyűjtéssel kifejezetten a bicskei áldozatokon szerettek volna segíteni; Kovács Vera elmondta, a szervezők keresték meg őket ezzel az ötlettel. A szakember most szűkszavúan nyilatkozott az nlc-nek; mint mondta, komoly feladat kezelni a hirtelen jött reflektorfényt, és „igyekeznek az előkészületekre és nem a további láthatóságra fókuszálni”.
Aki nem látja át az ellátórendszer sajátosságait és buktatóit (tehát olvasóink nagy része), az jogosan teszi fel a kérdést:
Mi köze a hajléktalanságnak ahhoz, hogy szexuálisan zaklatták egy gyermekotthon lakóit?
Az Utcáról Lakásba! szerint nagyon is sok: konkrétan egyikből következik a másik. Az önmagában hatalmas rizikófaktor, hogy egy gyerek szociális háló nélkül intézménybe kerül, ahogy az is, ha zaklatják – ha pedig a kettőt egyszerre éli át kisgyerekként, kamaszként, az kis túlzással egyenes utat jelent a lakhatási szegénységbe, hajléktalanságba.
Azaz nem feltétlenül egyeneset: „általában nem közvetlenül, hanem változatos, nem hajléktalan periódusokat követően válnak hajléktalanná a volt állami gondozottak” – állítja a Menhely Alapítvány munkatársa. A szervezet pár éve kimerítő kutatást végzett a témában. Hétezer érintettet kérdeztek a múltjáról:
Kiderült, hogy minden ötödik hajléktalan ember részben vagy egészben állami gondozásban töltötte a gyerekkorát. Hogy pontosan hányan vannak, mi jellemzi őket, és mi jelenthet számára kiutat, kiderül a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva.
Kapcsolódó cikkek
