Megszoktuk már a hajléktalan emberek látványát az utcákon. Szomorú ezt mondani, de megszoktuk. Azt is tudjuk, hogy sokan vannak köztük, akiknek egykor szülők nélkül indult az életük, és nem tudtak kikeveredni akkora hátrányból, amit az állami gondozotti státusz jelent.
Adunk nekik némi pénzt, élelmet, takarót vagy nem: ki-ki elgondolása szerint. Közben valahol tudjuk, hogy nem, vagy nem csak ez az, amire igazán szükségük van. Lakás kellene, munkahely és pénz, de még inkább lehetőség, amellyel mindezt megteremtheti saját maguknak. Aztán sajnálkozunk, hiszen tudjuk, nem tudunk minden egyes embernek lehetőséget adni. Úgyhogy legtöbbször marad némi apró, amit előkotrunk hirtelen a zsebünkből, vagy csak egy támogató gondolat, hogy „de jó lenne, ha jobb volna a világ”.
Együtt erősebbek vagyunk
Vannak azonban, akik nem így gondolják. Akik nem mennek tovább sajnálkozva, hogy nem tehetnek többet, hanem odaállnak, és tesznek többet – pedig valóban minden ennek a racionalitása ellen dolgozik. És nem olyan emberek ők, akik nagy, húsz- harminc- százfős állami szervezetekben dolgoznak, akiknek fizetésért és központi keretből gazdálkodva az a feladatuk, hogy tegyenek az egyenlőtlenségekért, nem. Mindössze négy-öt ember, aki saját erőből, központi pénzügyi támogatás nélkül elkezd dolgozni az ügyön. Embereket, pénzt, lehetőségeket toboroz, de főleg hisz egy-egy lakhatás nélküli emberben.
Fotó: Van Esély Alapítvány
Ilyen a Van Esély Alapítvány, egy kicsi, de hatékony szervezet. „Kevés pénzből igyekszünk nagy célokat elérni és minél több embernek segíteni abban, hogy hajléktalanból saját otthonnal rendelkezővé váljon” – írják magukról.
Fontos látni a konkrét célokat
Akik nekik, a segítőknek segít, az pontosan tudhatja, hogy jó célokat támogat, és a pénze jó helyre kerül. A Van Esélynél nem egy nagy kalapba önti azt, hanem konkrét emberek konkrét céljainak megsegítésére adja. Az alapítvány pedig rendre beszámol a sikertörténetekről. Azon életek jóra fordulásáról, amelyeket a közösség együtt változtatott meg. Ilyen most Dávid története. A sorsa nehezen, nagy hiányokkal indult. Huszonhárom évesen pályázott először a szervezethez. Születésekor állami gondozásba került, anyját, apját nem ismeri. Sok traumán és veszteségen verekedte át magát addig, amíg nagy döntésre jutott: érettségizni szeretne, továbbtanulni, és szociálpedagógusként majd a gyermekvédelemben dolgozni.
Dávid: egy sikertörténet a sok közül
Hajléktalanszállón élve, munka mellett kezdte folytatni a korábban félbehagyott középiskolát. Az online tanulás miatt laptopra pályázott a Van Esélyhez, hiszen eddig telefonon tudott csak belépni az órákra. Pályázatát támogattuk és a számítógép mellett ösztöndíjjal is tudtunk neki segíteni, így felvételi előkészítő különórákra is tudott járni történelemből. A felhívásunkra önkéntes korrepetitorok is jelentkeztek, akik online angol-, és matekórákkal segítették Dávidot. A Van Esélyen keresztül egy támogató – Várkonyi Gábor – adományával éveken át segítette Dávidot, hogy ő a tanulásra tudjon összpontosítani.
Dávid sikeresen leérettségizett és felvették az egyetemre, melyet kitűnő eredménnyel végzett el. A diploma megszerzése után elhelyezkedett egy családok átmeneti otthonában, emellett önkéntesként dolgozik egy befogadó otthonban, és bérelt szobában él. Hamarosan megy tovább mesterképzésbe.
Fotó: Van Esély Alapítvány
Nem Dávid sorsa az egyetlen, ami jóra fordult. Az alapítvány jelenleg is huszonkét otthontalan emberrel dolgozik együtt, szinte mindenki befejezte, illetve hamarosan befejezi tanulmányait.
Már zajlik az idei Tour de Chance adománygyűjtő kampány, de ami most a legfontosabb: ezekben a napokban rendelkezhetünk adónk 1%-áról. „A mellénk álló emberek segítsége nélkül nem tudnánk működni” – írják a Van Esély munkatársai. Ha egyetértesz a céljaikkal, május 20-án éjfélig még te is életeket változtathatsz meg.
Kapcsolódó cikkek
