Az Imperial College London által vezetett kutatás során több mint 100 olyan párt vizsgáltak, akik a terhesség korai szakaszában (a 12. hét előtt) vetélésen mentek keresztül. A tanulmány először vizsgálta a partnereknél a poszttraumás stresszt, a kutatócsapat egy olyan korábbi kutatását követve, amely szerint körülbelül minden 5. nő tapasztal hosszú távú poszttraumás stresszt a korai vetélés után – írja a Medicalxpress.com.
Az Ultrasound in Obstetrics and Gynecology folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy a korai vetélés után 1 hónappal minden 14. férfi (7%), 3 hónapon belül minden 12. partner (8%) tapasztalt poszttraumás stresszt, és minden 25 párból 1 esetében 9 hónappal a veszteség után is poszttraumás stresszben szenvedett a nő partnere.
A kutatás mögött álló csapat éppen ezért fontosnak tartja a nagyobb pszichológiai támogatást mind a nők és partnerük számára is a vetélés után.
Tom Bourne professzor, a kutatás vezető szerzője az Imperial College London Tommy Nemzeti Vetéléskutató Központjától (Tommy’s National Centre for Miscarriage Research at Imperial College London) elmondta: “Az új tanulmányból úgy tűnik, a férfiak is tapasztalhatnak poszttraumás stresszt, miközben őket gyakran figyelmen kívül hagyják, amikor egy nő vetélésen esik át. Bár a férfiak nem szenvednek olyan gyakran poszttraumás stresszben, mint a nők, mégis akár több ezren élhetnek együtt ezzel a lelki állapottal, amely kezelésre szorul.”
A vizsgálatban résztvevő összes párt arra kértek, töltsenek ki a veszteségük után 1 hónappal egy hitelesített kérdőívet az érzelmeikről és a viselkedésükről, majd ezt megismételték 3 és 9 hónappal később is. A kérdőívet 102 pár töltötte ki 1 hónap után, míg 9 hónap után a kitöltők száma 70-re csökkent.
- Kapcsolódó: Vetélés után: a gyász öt szakasza
Egy korábbi tanulmány során a nőket vizsgálták hasonló módon: a veszteség után 1 hónappal a nők egyharmada (34%), 3 hónap után pedig minden negyedik (26%) tapasztalt poszttraumás stresszt, 9 hónap után pedig minden ötödik (21%).
A vizsgálatban résztvevő nők és partnereik, akik poszttraumás stresszt tapasztaltak, rendszeresen élték át veszteséggel járó érzéseket, és zavaró, nem kívánt gondolatoktól szenvedtek a vetéléssel kapcsolatban. A nők és partnereik között is voltak, akik beszámoltak rémálmokról, visszaemlékezésekről, míg mások mindent kerültek, amely a veszteségükre emlékeztette őket.
A kutatócsapat hozzátette, hogy bár kevesebb partnernél teljesültek a poszttraumás stressz kritériumai, mint a nők esetében, de sok partner tapasztalta a poszttraumás stressz egyedi tüneteit, ha nem is az összeset. Például a veszteség után 1, 3 és 9 hónappal az összes pár esetén a partnerek 80%-a érzett tehetetlenséget, egyharmaduk pedig rémültnek érezte magát. 70%-uk számolt be arról, hogy újra átélték emlékeikben az eseményt, és minden 5. partner mondta azt, hogy a tünetei hatással voltak a kapcsolatára is.
Dr. Jessica Farren, a tanulmány vezető szerzője, szülész-nőgyógyász elmondta: “A poszttraumás stressz az ember életének minden részére toxikus hatással lehet – a munkára, az otthoni életre, a kapcsolatokra. Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a vetélés után nőhet a szakítás kockázata, a kutatásunk pedig azt mutatja, hogy a veszteség jelentős pszichés hatással lehet mind a nőkre, mind párjukra. Remélhetőleg az eredmények ismerete segít majd a pároknak eligazodni a veszteségre adott különböző válaszaikban, és hogy akkora megértéssel lehessenek egymás iránt, amelyre szükségük van a kapcsolatuk egy ennyire nehéz időszakának átvészeléséhez.”
A szerzők azzal kapcsolatban óvatosságra intenek, hogy a poszttraumás stressz szűrésére kérdőívet használtak, de a poszttraumás stressz hivatalos diagnosztizálásához klinikai interjút kell készíteni.
Jane Brewin, a Tommy’s vezérigazgatója megjegyezte: “Egy csecsemő elvesztése mély és tartós hatással lehet mindkét szülőre, és ez a tanulmány hangot ad sokaknak, akik eddig csendben szenvedtek, kiemelve a következményeket, amelyek hatással lehetnek mentális egészségükre és jóllétükre. Az üzenet világos: az apákat ugyanazok a pszichés problémák fenyegetik, mint az anyákat, ezért az egyik vagy mindkét gyászoló szülő számára lehetővé kell tenni, hogy speciális támogatást kaphasson.”
Kapcsolódó cikkek
