A gyermekvállalás előtt a szülési szabadság, mint fogalom, meglehetősen titokzatos volt számomra. Sok terhes munkatársam volt, aki szülési szabadságot vett ki – egy nap elmentek, aztán megtudtuk, hogy megszületett a baba, majd néhány héttel vagy hónappal később fáradtan, de büszkén és izgatottan tértek vissza, hogy megmutassák nekünk a baba fotóit. Rájöttem, hogy senki sem beszélt arról, hogy milyen is volt ez az időszak valójában – írja Diana Spalding a mother.ly cikkében.
Amikor terhes lettem, és elkezdtem várni a saját szülési szabadságomat, elképzeltem, milyen élményben lesz részem. Néhány dologban igazam volt – a pelenkák, a tej, az ölelés -, de sok mindenben tévedtem. Ezért szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, abban a reményben, hogy így jobban felkészülhettek arra, hogy milyen lehet ez az utazás (természetesen hozzátéve, hogy mindenkinek más és más a tapasztalata).
Íme, az 5 tévedés, amit elhittem a szülési szabadságról.
1. Azt hittem, hogy a szülési szabadság egy “szünet” lesz.
Úgy vártam a szülési szabadságot, mint a nyaralást. Mármint persze, hogy lesz egy baba, akiről gondoskodni kell, de hű, hát lesz jó pár hét, hónap szabadság és nem kell dolgozni. Ööö… nem egészen.A szülési szabadság nem jelentett szünetet a munkában, egyszerűen csak megváltozott a munkahelyem és a munka jellege. Imádom az újszülött időszakot, de egy újszülött gondozása rengeteg munkával jár – sok szempontból többel, mint a munkám. Nincsenek szabadnapok, a “pici főnököm” többször is felhívott, miközben próbáltam aludni, és mindezt úgy, hogy közben próbáltam felgyógyulni a szülésből.
A szülési szabadság szép volt, de kemény munka, az biztos.
- Kapcsolódó: Anyaság: egyszer fent, egyszer lent
2. Azt hittem, nem fog hiányozni a munkám.
Mivel azt hittem, hogy a szülési szabadságot nyaralásnak fogom érezni, azt is gondoltam, hogy nem fog hiányozni a munkám – tévedtem. Hiányoztak a munkatársaim és a felnőtt beszélgetések.Leginkább az az elégedettség hiányzott, hogy bemegyek a munkahelyemre, konkrét célokat teljesítek, és este úgy távozom, hogy úgy érzem, elvégeztem. Az anyaságban az egyik legnehezebb számomra az volt, hogy a “sikerek” megfoghatatlanok voltak. Úgy értem, persze, hogy gondoskodtam egy apró emberkéről, ami a legnagyobb teljesítmény. De amikor benne voltam, nehéz volt úgy érezni, hogy a nap végén elértem valamit.
3. Azt hittem, hogy a szülési szabadság a baba gondozásáról szól.
Alig vártam, hogy megismerjem és gondját viseljem az édes kisbabámnak. Arról álmodoztam, hogy mennyi időt fogok eltölteni az etetésével, ölelésével, pelenkázásával és szeretgetésével.De elfelejtettem arra gondolni – és tervezni -, hogy magamról is gondoskodjak.
Igen, a szülési szabadság az az idő, amikor minden időt a babával töltesz, róla gondoskodsz, kielégíted a szükségleteit, de a testem a szülés után még lábadozott, ami fizikailag a legintenzívebb dolog volt, amit valaha is megéltem. Bárcsak több időt adtam volna magamnak. Bárcsak a gyógyulásomat olyan módon helyeztem volna előtérbe, hogy tiszteletben tartottam volna mindazt, amin éppen keresztülmentem, ahelyett, hogy megpróbáltam volna átvészelni. Bárcsak egy kicsit jobban figyeltem volna a jólétemre.
- Kapcsolódó: Ami az anyaságban a legnehezebb
4. Hittem abban, hogy visszakapom a testem.
Azt hittem, hogy amint a baba kint van, a testem újra az enyém lesz. Hogy őszinte legyek, a szülés utáni időszakban valóban kevésbé éreztem jól magam a bőrömben, mint a terhesség alatt. A szülésből és a terhességből gyógyulóban voltam, a melleimnek mintha saját akarata lett volt, és ott voltak a hormonok. Azt hiszem, ha kicsit jobban előtérbe helyeztem volna a saját igényeimet és a gyógyulásomat, akkor jobban éreztem volna magam.
5. Hittem abban, hogy a karrieremre vonatkozó tervem, nos, a terv szerint fog alakulni.
Mielőtt a kisbabám megérkezett, nagyon konkrét tervem volt arra vonatkozóan, hogy hogyan fog kinézni a jövőm, különösen ami a karrieremet illeti.
De aztán megérkezett, és istenem, ez a kislány felforgatta az egész világomat. Kilenc év telt el, és most már teljesen más munkám van, új helyen élek, és ami a legfontosabb, még több gyerekem van.Az anyává válás mindent megváltoztatott, olyan módon, amit soha nem tudtam volna elképzelni. És bár a változások stresszesek voltak, hálás vagyok azért, ahogy az anyaság megváltoztatta és átszövi az életemet.(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek
