Aki először terhes az tudja, hogy időnként rémisztő az új helyzet, az ismeretlen és a kihívás. Sokan, sokfélét tanácsolnak, de a tanácsok nem mindig jók. Erre sajnos sokszor csak utólag jövünk rá. Hallgattam én is a tanácsokat és bólogattam. Voltak, amiket megfogadtam és voltak olyanok is, amiket nem és most már bánom. Íme, ezeket bántam meg.
1. Ki kellett volna használni az utolsó heteket!
Bárcsak több minőségi időt töltöttem volna kettesben, egymásra figyelve a párommal! Annyira a baba szobájára fókuszáltunk, hogy elfelejtkeztünk kettőnkről, a kapcsolatunkról. Bárcsak kihasználtam volna az utolsó heteket, napokat a szerelmemmel, mielőtt a baba megszületése teljesen megváltoztatta a kapcsolatunk dinamikáját!
2. Jógáznom kellett volna!
A barátok tanácsolták a kismamajógát is, mondván, hogy segít majd a szülésnél, de sajnos kihagytam az életemből. Ha nem így teszek, a csípőm talán rugalmasabb lett volna. Azt gondolom: nem lett volna szabad elutasítanom valamit, ami könnyebbé teheti a vajúdást. Minden terhes nőt arra biztatok, hogy ha teheti, járjon szülés előtt jógázni!
3. Egyél kettő helyett! – mondták
Nem kellett volna. Nem mintha nem csúsztam volna magamtól is bele az időnként lakoma szintű evésbe. (Imádok enni.) De akkor – bevallom – azzal nyugtattam magam, hogy ami a 9 hónap alatt feljön, az a szüléssel majd szinte rögtön le is megy. Sejthettem volna, hogy ezeknek a késő esti fagylaltoknak és csokoládéknak meglesz a böjtje. Végül sok felesleges kilót szedtem fel, amit most kínszenvedéssel tudok csak leadni. Ráadásul ezzel a kicsi egészségét is veszélyeztettem.
Megtanultam a leckét.
4. Kell a mentális felkészülés!
Bárcsak fejben felkészültem volna a terhességgel járó nehézségekre, változásokra! A babavárás utolsó néhány hetében a csípőm fájt, nem tudtam aludni, ideges voltam, mert nem jöttek rám a ruháim és mert egyre csak szaporodtak a striák a bőrömön. Ha minden infó a zsebemben lett volna, nem ért volna ennyire váratlanul és lelkileg kevésbé viseltek volna meg a terhességgel járó testi változások.
5. Fotózz, fotóztass!
Sajnálom, hogy nem készült közös fénykép a párommal, amíg terhes voltam. Az idő olyan gyorsan elrepült, hogy amikor befejeződött a terhesség, akkor döbbentem rá, hogy egyetlen közös fotónk sincs a párommal a terhesség időszakából, amin mindenketten vállalhatóan nézünk ki.
6. Nem kell annyi kismamaruha!
A barátok újra és újra elmondták: “Ne pazarold a pénzt kismamaruhákra! Csak annyit vegyél, amennyit nagyon muszáj!” Hagytam magam mégis beszippantani a boltok polcai által – elvarázsoltak a legújabb kismamaruha kollekciók, és olyat is megvettem, ami csak néhányszor volt rajtam. Minek? Most van egy doboznyi kismamaruhám, amiket valószínűleg soha többé nem fogok hordani.
7. Élvezd ki az időt egyedül!
Bárcsak bölcsen használtam volna fel a szülési szabadságom! Kellett volna még több hosszú, magányos séta a napsütésben, pihentető alvás jó sokáig a puha ágyban és kiadós reggeli mérhetetlen nyugalomban… Ehelyett a legtöbb napot azzal töltöttem, hogy a pelenkatáskákat és a szoptatós ruhákat kutattam (egy másik rossz befektetés, elég a fele is a megvásárolt mennyiségnek), és ennek eredményeképpen mire a baba megérkezett, kimerültem csúsztam bele a gyermekágyas időszakba.
A cikk a kidspot.com.au írása nyomán készült.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
