Élettani körülmények között a lepény csak néhány milliméternyi vastagságban tapad a méh falára, így biztosítva a magzat oxigénnel és tápanyaggal való ellátottságát. Ez esetben a lepény a méhizomzatot teljes vastagságában átszőtte, meggátolva a lepényi felszín összehúzódását, így igen erős, életveszélyes vérzést okozott.
Az első császármetszés még általában gyors, egyszerű és szövődménymentes. Ám ezt követően megnő az ismételt császárok valószínűsége, és minél többedik császárt végezzük, annál nagyobb a szövődmények valószínűsége. Egyre több a császármetszés – 2007-ben a gyerekek harmada született így, míg a mostani adatok közel 50százalékos gyakoriságnövekedést igazoltak az elmúlt évtizedben.
Sajnos az első császármetszést újabbak követik. A császármetszést követő hüvelyi szülések kevesebb mint 10 százalékra csökkentek az elmúlt tíz évben. 1996 óta a kórházak egyharmada és az orvosok fele, akik korábban megpróbálkozott hüvelyi szüléssel a császármetszés után, többé nem folytatják ezt a gyakorlatot.
A második illetve többedik császármetszésnél elvész az anatómia – a szövetek hegesednek, összenőnek, a rétegeket sok esetben nem lehet felismerni. A rétegek és szövetek közti különbségek nagy segítséget nyújtanak a sebészeknek a műtét során, ha ezek elvesznek, sokkal könnyebb sérüléseket ejteni a szinte egy rétegűvé hegesedett hasfalon.
Egy 2006-ban az Obstetrics and Gynecology folyóiratban megjelent cikk szerint, mely 30 ezer terhes adatait összesítette, a császármetszések számának növekedésével szignifikánsan megnő a szövődmények esélye- a masszív transzfúzió igénye, a hólyagsérülésé, a lélegeztetőgépre kapcsoltak száma illetve az intenzív osztályon ápolt nők aránya. Ugyanakkor nő a lepénytapadási rendellenességek valószínűsége is – míg az első császármetszés kapcsán 1:400 erre az esély, a hatodik császárnál ez az arány 1:15-höz.
“Tudtuk, hogy betegem esetén, akinél a kilencedik császármetszésre készültünk nagy a kockázat- ezért vért biztosítottunk és nagy tapasztalatú sebész kollégák is készenlétben állak, ha szükség lesz arra, hogy beavatkozzanak. A lepény nem vált le, csak vérzett folyamatosan” – mesélte Dr. Friedman.
“Egy lehetőségünk maradt csak a beteg életben tartásához, ha eltávolítjuk a méhét a lepénnyel együtt. A terhes méh igen nagy méretű, véredényei tele vannak vérrel-így a méheltávolítás igen nagy veszéllyel jár és csak legvégső esetben szoktunk hozzá folyamodniCsászármetszés. A műtét végére minden csupa vér volt, hiszen betegünk vértérfogatának háromszorosát veszítette el, összesen 16 litert” – folytatta a szülész.
“Életét csak masszív transzfúzióval sikerült megmenteni- az altatóorvosok 51 egység vörösvérsejtet (egy egység kb. fél liter) és 76 egység vérlemezkét adtak a betegnek. A vérzés olyan mértékű volt,hogy a vérzést a szokott módon nem is tudtuk ellátni. A kismedencéjét törlőkendőkkel tamponáltuk és még nyitott hassal vittük őt az intenzív osztályra, ahol állapotát sikerült stabilizálni, majd csak másnap reggel fejeztük be a műtétet.”
Az első császármetszés után kicsit hosszabb volt a felgyógyulás, néhány nappal több időt töltött a beteg kórházban. Ám az első műtét tényleges hatásait csak a kilencedik császármetszést követően ismerhettük meg, akkor kellett volna feltenni a kérdést: vajon megérte-e.
További cikkeink a témában:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
