A szorongásos zavar és a császármetszés közötti összefüggés megértése fontos mind az anyák, mind az egészségügy számára – mondta Dr. Jessica M. Vernon, a NYU Langone Health Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszékének klinikai adjunktusa.
A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a szülés utáni depresszió a nők mintegy 13%-át érinti az Egyesült Államokban. Emellett a csecsemők közel 32%-a császármetszéssel születik.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az 1990-es évek óta a császármetszések számának növekedésére hívja fel a figyelmet. Ráadásul még mindig az egyszer császár, mindig császár szemlélet az uralkodó, az Egyesült Államokban az ismételt császármetszés aránya kb. 85 százalékos.
Dr. Vernon maga is érintett a témában, gyermeke megszületése után depresszióba esett. Szerinte még mindig nem beszélünk eleget sem a terhesség alatti, sem a szülés utáni depresszióról, az egészségügyi ellátórendszer pedig még mindig nem fektet elég hangsúlyt a terhesgondozás során a mentális egészségre.
“Még mindig messze vagyunk attól, hogy beszéljünk ezekről a témákról, normalizáljuk és destigmatizáljuk a mentális egészségi állapotokat és azok kezelését, valamint javítsuk az alapvető mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést” – mondja. “Az egészségügynek az is feladata lenne, hogy tanácsot, segítséget adjon, és olyan biztonságos környezetet teremtsen, ahol a páciensek úgy érzik, támogatják, és nem elítélik őket.”
Az első lépés azonban a tudatosság növelése, mert sokan nem tudják, hogy a szülés utáni depresszió nem csak a szülés után jelentkezik. “A PPD magában foglalja a depressziót, a szorongást, a bipoláris depressziót, a kényszerbetegséget, a PTSD-t és a pszichózist” – mondja Dr. Vernon. “A kismamák a terhesség alatt vagy a szülés után bármikor tapasztalhatnak tüneteket, egészen a szülés utáni első évig.”
Az is döntő fontosságú, hogy tisztában legyünk a zavarok e széles skálájának tüneteivel, valamint azokkal a kockázati tényezőkkel, amelyek előidézheti a szorongásos állapotokat. Azoknál az édesanyáknál, akiknél korábban szorongás, depresszió lépett föl, akiknek korábban veszteségük volt, meddőséggel küzdöttek, korababájuk született, szoptatási nehézségeik voltak és a környezetük nem volt támogató, magasabb a szülés utáni depresszió kockázata.
Rachael Benjamin, szociális munkás, terapeuta egyetért azzal, hogy a perinatális egészségügyi ellátórendszert általában nem arra találták ki, hogy a mentális egészségről, a szorongásról vagy az érzésekről kérdezzen, hanem arra, hogy a fizikai problémákat kezelje. “Jelenleg nem helyeznek elég hangsúlyt a mentális egészségre a terhesgondozás során” – mondja. Ő arra bátorítja a kismamákat, hogy őszintén válaszoljanak az érzéseikről, amikor az orvos, vagy a védőnő megkérdezi: “Hogy van?”.
A bűntudat és a szégyenérzet sokakat megakadályozhat abban, hogy beismerjék a szorongás tüneteit, még akkor is, ha tudják, hogy ezzel van dolguk – teszi hozzá Benjamin.
(Cikk forrása: verywellfamily.com)
Kapcsolódó cikkek
