Egyre gyakoribb, hogy a fiatal pároknál elmarad a várva várt gyermekáldás. Hogyan lehet mégis gyermekük ezeknek a pároknak? – erről kérdeztem dr. Urbancsek János professzort, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályának vezetőjét.
– Mekkora probléma napjainkban a meddőség Magyarországon? Hol állunk nemzetközi összehasonlításban?
– Konkrét adatok nem állnak rendelkezésünkre. A párkapcsolatok 15-20 százaléka tekinthető meddőnek, és ez megfelel a fejlett ipari országoknál előforduló meddőség gyakoriságának. Annyi bizonyos, hogy az andrológiai meddőségek száma nőtt az utóbbi időben.
Magyarországon várható a meddőség számának további növekedése, mert jellemző, hogy egyre későbbi életkorban várható a gyermekvállalás. Ez viszont azzal járhat, hogy ha 35 éves kor felett szeretne a pár gyermeket, akkor már nem biztos, hogy ez spontán sikerül.
A nők a karriert részesítik előnyben és ennek következtében később gondolnak a gyermekvállalásra. Akkor, amikor a biológiai óra talán már megállt, vagy legalábbis lelassult.
– Mi lehet az oka annak, hogy a jóléti társadalmakban a meddőség súlyos társadalmi probléma, míg a fejlődő országokban ez ismeretlen gond? A meddőség előfordulása egyenesen arányos a jóléttel?
– Maga a jólét nem hiszem, hogy kapcsolatban hozható a meddőségi problémával.Míg a fejlett országokban a későbbi gyermekvállalás, addig a fejlődő országokban inkább a kismedencei fertőzések talaján kialakuló petevezeték elzáródás az, ami nehezíti a teherbeesést. Valaki élhet jólétben és gondolhat arra, hogy a petefészek működése véges – ekkor még a 30-as éveiben gondol a gyermekvállalásra. Nyilvánvalóan rosszabb szociális körülmények között élők esetében a fertőzésekre való hajlam nagyobb, és a kismedencei fertőzések gyakrabban fordulnak elő.
– Milyen fajtái vannak az asszisztált reprodukciónak, és hogyan zajlik a beavatkozás?
– Asszisztált reprodukciónak nevezzük mindazon kezeléseket, amelyeknek a célja, hogy a valamilyen oknál fogva zavart szenvedett a reproduktív működést helyreállítsa. Ilyen például az ivarsejtek találkozásának megfelelő biztosítása. Ennek megfelelően több lehetséges formája van az egyszerűtől a bonyolultig. Az egyszerűn értem a tanácsadást, amikor a betegnek elmondjuk, hogy a gyógyszertárakban kapható vizeletteszt segítségével megállapíthatja az ovulációja időpontját, így a házastársi együttlét optimálisan időzíthatő a terhességhez.
Ha kiderül, hogy a petefészek működésével van valami probléma, például hormonális vagy funkcionális petefészekműködési-zavar, (ami lehet akár a központi idegrendszerből kiinduló zavar) akkor a petefészek stimulációval érhetünk el eredményt. Ez is egy asszisztált reprodukciós eljárás, mert ovulációt, vagyis tüszőérést serkentünk.
Megtermékenyítésre képtelen spermiumokLehet, hogy andrológiai probléma van: a férfi spermaképe eltér a normálistól, a hímivarsejtek számbeli-, mozgásbeli-, alaki eltérései tartoznak ide. Ebben az esetben az egyik “legegyszerűbb” módszer az ondófelhelyezés, amikor a spermiumok útját rövidítjük meg. Amikor súlyos andrológiai rendellenesség áll fenn, akkor beszélhetünk bonyolult módszerről, mégpedig a szervezeten kívüli megtermékenyítésről. Erre a módszerre kell gondolnunk akkor is, amikor a petevezeték elzártsága vagy a hiánya okozza a meddőséget.
Ezek a kezelések fő irányai, de meg kell említeni azt is, hogy asszisztált reprodukciónak tekintjük azt is, amikor valakinek van egy myomája (a méh jóindulatú daganata) vagy méhüregi deformitása, mely az embrió beágyazódását akadályozza. Ezek műtéti megoldása tágabb értelemben szintén asszisztált reprodukciónak számítanak.
– Milyen a kezelések eredményessége? Mibe kerülnek ezek az eljárások?
– Bármely asszisztált reprodukciós kezelést vesszük, gyakorlatilag az eredményesség nagyon hasonló, vagyis 25-30 százalék. Ez az eredmény nagyon jó, ha van egy egészséges házaspár, és rendszeres, fogamzásgátlástól mentes házaséletet élnek. Annak az esélye, hogy ilyen életvitel mellett terhesség jöjjön létre, szintén 25-30 százalék.
Amikor asszisztált reprodukciót végzünk, akkor a meddő pár teherbeesési esélyét felhozzuk erre a természetes teherbeesési esélyre.
– Ismerünk több olyan esetet, amikor a pár egyik tagjánál sem találnak semmiféle szervi problémát, mégis sikertelenül próbálkoznak teherbe eséssel természetes módon – sőt sikertelen az asszisztált reprodukció is. Lelki eredetű oka is lehet ennek?
– Szerintem a meddőségi esetek 20-30 százalékában a pszichés probléma kiegészítő szerepet játszik. Az viszont kétségtelen, hogy a pszichének, léleknek nagy szerepe van akár a meddőség kialakulásában, akár egy asszisztált reprodukciós kezelés eredményességében.
A stressz például (súlyos esetben) a gyermekáldás elmaradásához vezethet, vagy a kezelés eredményességét rontja. Gyakran találkozunk azzal, hogy a beteg már az első találkozás, vagy a várakozás ideje alatt úgy érzi, ezt a gondot végre “levette” a válláról, a “terhet” átadta egy intézménynek. Így fordulhat elő, hogy az első vizsgálat után vagy a kivizsgálás alatt ( ami egy-két hónapig eltarthat) teherbe esik. Ez egy jó példa arra, hogy a pszichének van szerepe a meddőség kialakulásában.
– A stressznek milyen szerepe van a meddőség kialakulásában, hogyan befolyásolja a fogamzóképességet?
A stressz a központi idegrendszeren keresztül hat. Ahhoz, hogy a petefészek normálisan működjön és havonta egy tüsző megérjen, majd a petekilökődés megtörténjen, ahhoz kell, hogy a központi idegrendszerben az agyalapi mirigyből egy bizonyos hormon (a gonadotrop hormon – tüszőérés serkentő hormon) egy megfelelő pulzációs módon, óránként-másfél óránként bekerüljön a szervezetbe.
Létezik egy speciális “tengely”, mégpedig a petefészek-hypophysis-hypothalamus-agykérgi tengely, aminek hibátlanul kell működnie ahhoz, hogy a normális peteérés megtörténjen. Ha a normális működés stressz miatt gátolva van, akkor a peteérésbe hiba csúszik. Jó tudni, hogy nemcsak pszichés, hanem fizikai megterhelés is vezethet meddőséghez. Az extrém sportot űző atléta nők teljesen rendszertelen vérzésének hátterében a különleges megterhelés miatti hormonális funkciózavar áll.
– Ennek figyelembevételével gondoltak arra, hogy előzetesen felkészítsék a párokat a stresszmentességre?
– Vannak ilyen központok, ahol pszichológusok foglalkoznak a felkészítéssel, a problémák kibeszélésével. Ez bizonyos pároknál eredményes lehet, bár hangsúlyozom, hogy csak akkor, ha szervi elváltozás nincs a háttérben.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
