Nem vagyunk egyformák és ez a terhesség tüneteire is igaz. Vannak, akiknek a legfelhőtlenebb kilenc hónap jutott, míg másokat hátfájás, reggeli rosszullét kínoz. Így van ez természetesen olvasóink esetében is.
Végre!
Sőt, már abban is nagy különbségek vannak, hogy váratlanul vagy tervezetten érkezik-e a dolog. – Tizenöt év után végre csoda történt… és olyan jelei voltak, amiből ennyi idő után már minden betegségre gondoltam, de az már nem volt eszemben, hogy terhesség miatt lehet. Négyéves már a kis Csodánk – írta Bernadett. Szerencsére olvasónknak sikerült a gyermekvállalás, de sajnos a meddőség még mindig tabutémának számít, noha hat emberből egy termékenységi problémával küzd – derült ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meddőségi jelentéséből. Ez a felnőtt populáció nagyjából 17,5 százalékát jelenti. Magyarországon a reproduktív életkorban lévő párok közül minden ötödiket érinti a meddőség. Sokan évekig, akár évtizedig is próbálkoznak, mire kisbabájuk születik. Sok ideig tartott Andreának is, mire édesanya lett, ráadásul még egy pluszmeglepetés is várta: – Nehezen sikerült, sokáig próbálkoztunk. Az első ultrahangon még nem is látszott semmi, de a vérvétel szerint pozitív voltam. Majd egy hét múlva kiderült, hogy ketten vannak. Egyet vártunk, kettőt kaptunk.
Amikor nem is tervezzük
És persze sok olvasónk írta meg ennek épp az ellenkezőjét: a meglepetésbabák történetét. Nikolett így fogalmaz: – Az elsőnél az volt meglepő, hogy minden gond, probléma nélkül vittem végig. A másodiknál az, hogy teherbe estem! Egyáltalán nem terveztük, megdöbbentő volt mindkettőnk számára maga a tény, hogy terhes vagyok – írta olvasónk, Zsuzsanna.
40 felett
Akár tervezett, pláne, ha nem, meglepő volt néhány olvasónk számára, hogy negyvenéves kor felett (vagy annak környékén) esett teherbe. – Az, hogy harminckilenc évesen megadatott, hogy édesanya legyek, és született egy csodálatos kisfiunk. És ez a csoda duplázódik, hisz februárra várjuk az öcsikét negyvenegy évesen – írta Krisztina. – Az, hogy negyvenhét évesen várandós vagyok – írta Melinda. Válaszként pedig egy másik Melinda arról számolt be, hogy negyvennégy évesen szülte meg első gyermekét. Klári írja: – Én is negyvenhat leszek mindjárt, és most kilenc hónapos a picurkám, én is tizenöt év után vállaltam be újra.
Nem számít ma már olyan nagy ritkaságnak a negyven év feletti terhesség, egyre többen szülnek a negyedik x után. Az elmúlt évtizedekben a gyermekvállalás átlagéletkora jelentősen megemelkedett, az 1990-es évek óta Magyarországon több mint háromszorosára nőtt a negyven év felett gyermeket vállaló anyák száma. A tudatos gyermektervezésnek kiemelt szerepe van ebben az életkorban, és természetesen nagyon fontos az is, hogy egészségesen éljen a kismama már a tervezéskor is.
Rosszullét, hányás, érzékenység
A terhesség bizony nem mindenkinek jelent kilenc hónap felhőtlenséget. Becslések szerint a nők akár kétharmada is szenvedhet a terhesség első trimeszterében reggeli rosszullétektől. Sok olvasónk is beszámolt erről, például Lilla: – Hogy lehet ennyit hányni, miközben mindent kíván az ember… Az émelygés, hányinger mellett tipikus tünete a terhességnek egyes ételek elutasítása vagy épp kívánása is: – Csokiimádóként nem esett jól csoki, még fagyiban sem, írja Melinda. – Wasabit ettem jalapeno-val és imádtam! – írja Dóra.
A mellérzékenység, a fáradtság is nagyon sokaknál jelentkezik: – A borzasztó fáradtság az elején. Ha nekitámasztanak egy fának, simán elaludtam volna. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele, írja Melinda. Claudia az ödémásodással küzdött: – A rengeteg víz az utolsó trimeszterben. Kegyetlenül néztek ki a lábaim a kezeim és az arcom is. Petra így ír a legfurcsább tünetéről: – A viszketés a magvaktól, meg a melegtől. Ahogy megszültem, elmúlt.
Természetesen nem minden nő tapasztalja meg ezeket a kellemetlen tüneteket, ahogy Anett sem: – Hogy könnyebb volt, mint képzeltem. Nem volt hányingerem, nem kívántam extrém hülyeségeket, nem híztam el, nem lettem hisztis. Pedig azt hittem ez mind vele jár majd.
A terhesség megélése és fizikai tünetei bizony nagyon eltérőek lehetnek egyénenként, sőt egészen más lehet az első és a második várandóssága is ugyanannak az anyának. De talán nem nagy merészség azt mondani, hogy amikor a kisbabánk ránk mosolyog, úgy érezzük: minden perce megérte.
Kapcsolódó cikkek
