Szmolinka Eszter Mahasti hastáncoktató, nyelvész
Hányadik héten fényképeztük? 30.
Mikorra várják a babát? 2011. július 14.
Fotó: M. Horváth Orsolya
Amikor Mahastival eőször beszélgettünk, várandóssága 30. hetében járt. Természetes szülésre készült a budapesti Szent István kórházban dr. Kassai Enikővel és Betlejné Szurdusz Erika dúlával.
Három éve már, hogy elveszítettetek egy kisbabát a várandósság félidejében. Most végre itt a kétszeres kárpótlás, hiszen ikrek!
Ők csak akkor fogantak meg, amikor lélekben is túltettem magam azon a veszteségen. Nem volt könnyű, eltartott egy ideig. Amikor a nyolcadik-kilencedik héten kiderült, hogy most ikreket várok, szinte sokkot kaptunk a meglepetéstől, de egyáltalán nem ijedtünk meg. Valahogy úgy éreztem, az a kisbaba jött vissza, akit elveszítettünk.
Mi volt a legjobb élményed eddig a várandósság során?
Az, hogy örül a párom, mert a nagyfiamnál, Ajándoknál egyedül voltam az örömömmel. Most hozzá kell szoknom, hogy van velem valaki, aki naponta kifejezi, mennyire várja a gyerekeket. Jó együtt tervezgetni.
Mi volt a legrosszabb?
Az első négy hónapban folyamatos hányinger, szédülés gyötört, most már ott tartok, hogy alig kapok levegőt. Pár hete már ülve tartom a hastáncóráimat is. Úgy érzem, én ezt biztos nem csinálnám végig még egyszer.Meglepő, hogy természetes szülésre készülsz az ikrekkel, manapság ez már ritkaságszámba megy!A nagyfiam is természetes úton, könnyen, dobszóra született. Igaz, most nincs minden tökéletesen rendben, mert több a magzatvíz a normálisnál, valószínűleg az egyik magzat már ultrahangon is jól látható szívfejlődési rendellenessége miatt. Rendszeresen járunk miatta szívultrahangra, és bízom abban, hogy jó kezekbe kerülünk majd.
Azután eltelt három hónap is, mire újra találkoztunk…
A baba: Haasz Balázs Koppány,
a fotón 2 és fél hónapos
Született: 2011. június 11.
Súlya: 2280 gramm, szeptemberben,
két és fél hónaposan 5500 gramm
Fotó: Rátkai Éva
Amikor még nagy pocakkal beszélgettünk a 30. héten, már meg tudtad különböztetni a fiúkat, nevük is volt. Egy héttel később egyikük, Bence már nem élt. Mi történt?
Pont egy héttel azután, hogy találkoztunk, szívultrahangra mentünk, ahol kiderült, hogy Balázs problémája súlyosbodott. Utána szülészeti ultrahangon voltunk a párommal együtt. A picik éppen összedugták a fejüket, láttuk, hogy mindkettejük szíve dobog. Most úgy érzem, akkor búcsúzhattak egymástól, mert mindaddig jin-jang formában, vagyis fejtől-lábtól helyezkedtek el. Másnap estefelé hihetetlen lelki-testi rossz érzés kerített hatalmába. Meditáció közben olyan látomásom volt, mintha Bence lelke elszállt volna, de rémülten elhessegettem a gondolatot. Reggel mentem megint ultrahangra, amely azt mutatta, hogy Bence már nem él. Mivel már tágulni kezdett a méhszáj, a doktornő mentőt hívott, így kerültünk a II. Női Klinikára. Azt hiszem, idegösszeomlásnak hívják azt az állapotot, amiben voltam. Nem bírtam abbahagyni a sírást.
Bence halt meg, aki teljesen egészséges volt?
Igen. Később sem derült fény semmilyen rendellenességre. A szülést végül is sikerült a 35. hétig elodázni, akkor indultak meg a fájások, de addig mindkét baba a hasamban volt. Naponta kétszer nézték a szívhangot, de ha nem találták rögtön, sokkot kaptam a rémülettől. Kétágyas szobát ajánlottak fel, de nem éltem vele, jó volt sorstársak közt lenni, nem is egy ikres kismama volt ott, akit hasonló csapás ért. Csodálkoztam, mennyien állnak mellettem, ez erőt adott. Szakmai szempontból tökéletes ellátást kaptam. Amikor a főorvos látta, hogy mennyit sírok, pszichológust küldött hozzám, jók voltak azok a beszélgetések. Mádai Andrea természetgyógyász ismerősöm Bach-virágterápiás kezelést állított össze számomra, és még az ő ismerősei és barátai is gyógyító energiát küldtek nekem. Sütő Mária, aki olyan számomra, mint egy life coach vagy pótanyuka, még aznap éjjel bejött hozzám, és mátrix energetikai kezelést nyújtott.
Apával, Haasz Balázzsal (33)
Fotó: Kozár Edit
A párom mindennap itt volt nálam, és anyukám még a fiamat is behozta néha. Így telt el egy hónap, amikor mindenben részem volt, amitől amúgy rettegtem: kórház, injekciók, beavatkozások, rengeteg ember körülöttem.
Balázs viszont az átélt szörnyű stressz ellenére nagyon nyugodt, kedves, mosolygós baba, aki majd kicsattan az egészségtől, kizárólag szopik, és gyönyörű kis hurkás combocskái vannak!
Már érti azt a kérdést, hogy hol a cici, érti a párom és a nagyfiam nevét is. És tényleg nagyon látványosan hízik. Örömmel és megnyugvással tölt el, amikor séta közben megdicsérik. A kórházban nem szoptathattam, amíg inkubátorban volt, de legalább etethettem én is cumisüvegből a lefejt tejemmel. Nem is volt kérdés a pótlás, hanem egyből kérdezték, hogy hol a tej, amit hoztunk. Aztán pár percre tehettem mellre, utána jött a cumi. Attól kezdve, hogy hazajöttünk, igyekszem minél természetesebben csinálni: akkor szoptatom, ha jelentkezik, nem mérem, mennyit eszik, gondoltam, szól majd, ha nem elég neki. Vannak olyan napszakok, amikor nagyon gyakran szopik, és közben-közben alszik egy sort, és van egy hosszabb alvásideje is délutánonként. Amikor elalszik, nevet álmában! A párom is szokta sétáltatni, olyankor a biztonság kedvéért visz magával lefejt tejet cumisüvegben. Lassan visszatér az élet a maga normális medrébe. Már tartok orosz nyelvórákat, és néhány hét múlva a hastáncoktatásba is belekapcsolódom, bár még van mit rendbe tennem a has-, hát- és vállizmaimon.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
