Az anyaméh csendjéről, paradicsomi világáról alkotott klasszikus, mitikus képet rég más megvilágításba helyezték a kutatások. Tudjuk jól, az anyaméh nem csendes, nem nyugodt hely. Az anya szívverése, a placenta morajlása, az erekben folyó vér, a gyomor és bélmozgások keltette hangok mind eljutnak a babához. Ráadásul az akusztikus ingerfelvétel szempontjából fontos szervek igen korán fejlődésnek indulnak, nem beszélve az előző fejezetben már említett magzati bőrről, mint auditív ingereket vezető szervről.
A fül fejlődésének első jelei mikroszkóp segítségével már a megtermékenyítés utáni első héten láthatók. A cochlea, vesztibuláris (egyensúlyérzékelő) rendszer a 4., illetve a 6. hét után egymástól eltérő formájúvá válik.
A baba akusztikus ingerlése már a megtermékenyítést követő 8. héten (!) agyi elektromos tevékenységet vált ki. Akusztikus ingerlésre a magzatok a 24. hét után szívritmus-változással és pislogással reagálnak, a terhesség utolsó harmadában pedig mozgásos válaszokat produkálnak. Több kutatónak sikerült bizonyítania, hogy a picinyek az anyaméhben nagyon finom auditív megkülönböztetésekre is képesek. Ezt úgy mutatták ki, hogy a babáknak egy darabig a “bi-ba” szótagot ismételték, majd a fordítottját: “ba-bi”. A magzatok szívritmus-változással reagáltak a váltásra. Más kutatók hasonlóságot találtak a baba sírásmintázata és az anya beszédének intonációja, ritmusa között.
Japán kutatók azt vizsgálták, hogyan alkalmazkodnak a magzatok az anyjuk környezetéből érkező zajokhoz. Arra az eredményre jutottak, hogy az alkalmazkodás a terhesség első öt hónapjában még sikeres, később viszont már sikertelen. Azoknak az újszülötteknek, akik az első és az ötödik magzati hónapjuk között repülőtér mellett laktak, mindössze 13 százaléka ébredt fel a repülők zajára. Viszont azok a babák, akiknek az anyja csak az utolsó négy hónapban volt kitéve repülőgépzajnak, azoknak a 85 százalékuk ijedt fel az alvásból.
Egy amerikai zenepszichológus bizonyította, hogy már a magzati korban kialakul az anya akusztikus és ritmikus reprezentációja a magzatban. Bülow egyik írásában a zenei moderátot a pulzusritmus megnyugtató hatásával hozta összefüggésbe. Egy amerikai pszichológus, Salk, újszülötteknek visszajátszotta anyjuk magnószalagra felvett szívhangját (72-es frekvencia átlagban). A legtöbb baba erre azonnal megnyugodott és elaludt. Akik nem aludtak el, azok is abbahagyták a sírást. Amikor viszont a magnót kikapcsolta, a babák újra nyugtalanok lettek: az alvók felébredtek, az ébren lévők pedig ismét sírni kezdtek. Ezt követően Salk felgyorsította a szívhangot 128-as frekvenciára. A csecsemők izgatottsága erre még erősebb lett, mint amikor a magnót kikapcsolta.
Babapsziché – Halló, itt vagyok!
Négy napon keresztül végezte a kísérleteit. Ez idő alatt a magnószalagos csoportban a babák a megfigyelt időnek 38.4 százalékában, míg a magnószalagos szívhangokat nélkülöző csoportban a megfigyelt időnek 59.8 százalékában voltak nyugtalanok. Salk egy csecsemőotthonban az anyai szívhangoknak a csecsemők fizikai gyarapodására történő hatását is vizsgálta. A csecsemőknek anyjuk szívhangját játszotta le hosszabban. A szülést követő első héten több mint 60 százalékuk nem veszített a súlyából. Sőt, hosszabban és mélyebben aludtak, egyenletesebben lélegeztek, és ritkábban betegedtek meg a kontroll csoporthoz képest.
Ha végignézünk a festőművészet történetén, vagy megfigyeljük, hogy az anyák miként tartják csecsemőiket, mindkét esetben azt látjuk, hogy az anyák babáikat úgy tartják a karjukon, hogy a pici feje a lehető legközelebb legyen az anyai szívhangokhoz. A mélylélektani anya-magzat kapcsolatfejlesztő programokon is azt tapasztaljuk, hogy ahol jó az anya-magzat kapcsolat, ott a magzatok felmennek anyjuk szívének közelébe, és hosszasan letáboroznak ott.
IV. évf. / 1. szám
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
