(Kép forrása: Getty Images)
2025-ben még mindig nem lehet határozottan kijelenteni, hogy a szülészetek nem végeznek beöntést a vajúdó kismamákon, de az biztos, hogy egyre ritkább a rutinszerű alkalmazása. Intézménye válogatja a dolgot, van ahol kúpot ajánlanak helyette, van ahol azt sem, de jó ha tudod, egyik sem kötelező, és jogod van visszautasítani. Ráadásul a WHO már évtizedek óta a nem javasolt beavatkozások közé sorolja a szülés előtti beöntést.
Ciki a kaki?
A székletkérdés meglepő módon az egyik legnagyobb tabu a szülés során. A várandós nők egyik fele a beöntéstől tart és megalázónak érzi a műveletet, mások attól rettegnek, hogy a kitolási szakaszban nem csak a babájuk távozik. Pedig a szülészeti osztály dolgozói mindenre fel vannak készülve, és valószínűleg annál cifrábbakat is láttak már, mint amit mi el tudunk képzelni.
Hogy történik a beöntés?
Általában stabil oldalfekvésben, esetleg hason fekve testmeleg vizet juttatnak a végbélbe, ahol az a bélsarat feloldja és hasmenéses jellegű székletet okoz. Beöntés előtt síkosítóval bekenik a területet, és a csövet is, majd óvatosan bevezetik a csövet 8-10 cm-re a végbélbe.
Miért van szükség beöntésre?
Korábban egyrészt higiéniai okokra hivatkoztak az orvosok, másrészt azzal indokolták a beöntés szükségszerűségét, hogy a meleg víz felélénkíti a bélmozgásokat, ami áttevődve a méh izomzatára gyorsítja a vajúdás folyamatát, illetve a méhszájat is ellazítja, így a tágulásnak is kedvez.
Valójában azonban a szüléshez közeledve a szervezet már önmagától is tisztu, és felkészül a baba érkezésére, ezért gyakoribb a szülést megelőző napokban a hasmenés. Ha a szülőszobára érkezve a kismamának már 2-3 napja nem volt széklete, akkor azonban lehetséges, hogy felajánlják neki a beöntést vagy a kúpot.
Kapcsolódó cikkek
