Epidurális: kell vagy nem?
Ebbe sok minden beletartozik a burokrepesztéstől, az oxitocin adásán túl, az epidurális érzéstelenítésig. Mégis sokan a fájdalomtól és a kimerüléstől félve, maguk kérnek epidurális érzéstelenítést.
Az anyaklikk.cafeblog.hu bloggere osztotta meg saját szülésélményét.
A napokban belefutottam egy francia blogger sztorijába. Karine arról mesél, hogy a harmadik babájának születésekor elszúrták az epidurálist. Ő ugyanis boldogan kérte az érzéstelenítést, mikor beérkeztek a kórházba, hiszen az első két szülésénél is remekül hatott. Ám elmondása szerint az aneszteziológus többször is nekifutott a katéter felhelyezésének, és még fájdalmat is okozott az asszonynak ezzel. A szülés utáni napokban pedig olyan mértékű fejfájás és szédülés jött rá, hogy gyakorlatilag csak fekve tudott meglenni. Végül vissza is kellett menniük a kórházba, mert elviselhetetlen volt a szenvedése – olvashatjuk a blogon.
Kiderült, hogy a gerincvelőt beborító kemény agyhártyán (dura materen) lyuk keletkezett és a gerincvelő-folyadék elkezdett szivárogni- folytatja a blogger. Amikor Karine fekvőhelyzetben volt, nem fájt a feje, mert ez a kis szivárgás megszűnt. De amint felállt, a szivárgás miatt nem volt elég nagy nyomás, a folyadék nem tudott rendesen áramolni a koponya felé. A megoldás végül egy ún. epidurális vértapasz (bloodpatch) lett: vagyis a karjából vettek le vért, majd azt fecskendezték be az epidurális térbe, amely ily módon segített betapasztani a lyukat.
Az anyaklikk bloggere szerencsére nem így járt, bár utólag egyáltalán nem biztos benne, hogy szükséges és hasznos volt az EDA, ugyanis neki egyáltalán nem használt. Így emlékszik vissza a történtekre: “A dokim előre szólt, a szülés nem sétagalopp, higgyem el, hogy borzalmas fájdalmak vannak, gondoljam meg, valóban nem akarok-e érzéstelenítést. Még hetekkel a szülés előtt beszélgettünk erről, én azt mondtam, úgy indulok neki, hogy nem kérek, aztán majd meglátjuk.
Amikor a szülőszobára kerültem, stabil ötperceseim voltak már órák óta. Burkot repesztettek, és vártunk. Szép lassan erősödtek a fájások, 4 óra elteltével hullámokban jött rám olyan erős fájdalom, hogy állni alig bírtam a lábamon. Ekkora már 3 ujjnyi lett a tágulás. Már 12 órája fent voltam, éjszaka alig aludtam, alig ettem, úgy éreztem, véges az erőm, majdnem el is ájultam egyszer. Ekkor ajánlotta fel a nőgyógyászom az EDA-t, én pedig éltem vele.
Egy pillanatra azért elgondolkodtam. Az orvos ugyanis azt mondta, hogy ez csak tompítani fogja a fájdalmat, nem az a cél, hogy megszüntessük. Lent, a hasam alsó részében, és hátul a medencénél majd fogom érezni a fájásokat, különben nem tudnám kitolni a gyereket. Emlékszem, ekkor még meg elbizonytalanodtam, és meg is jegyeztem, hogy most is csak lent és hátul érzem. De végül abban maradtunk, hogy megkapom az epidurálist, hogy tudjak egy picit pihenni. A méhszáj sem tűnt még el teljesen, az érzéstelenítésnek elvileg ebben is segítenie kellett volna.”
Az aneszteziológus profinak bizonyult, a blogger szinte semmit sem érzett a katéter felhelyezéséből és az EDA is tompította mintegy 10 perccel a beadás után a fájásokat. Az oxitocint is elkezdték adagolni. Ugyanakkor erős, összefüggő fájásai lettek.
“Visszagondolva, nem sok értelme volt kérni az érzéstelenítést, a fájások az oxival ugyanúgy erősödtek, ha nem jobban (a különbséget már csak akkor tudnám meg, ha újra szülnék, epidurális és oxi nélkül – bár sokan beszámolnak szétesésről oxitocin infúzió nélkül is). Két kör EDA-t kaptam, a másodikat 2-3 órával az első után, és közben hol jobban csorgatták az oxit, hol lejjebb vették. De nekem már mindegy volt.
Kicsit úgy érzem, felesleges volt epidurális érzéstelenítést kérnem. Ha órákat kibírtam nélküle, akkor az a pici idő, amíg eljutunk 3-ról 4 ujjnyira, már mehetett volna anélkül is, a kitolásra meg már úgysem adnak semmit.”
Arra számítottak, hogy az EDA beadását követő 2-3 órában meg is lesz a baba. Csakhogy nem haladt a folyamat, a baba feje nem akart lejjebb jönni, és továbbra sem akart a megfelelő irányba befordulni az arca: arccal “felfelé”, az anyukája hasa felé nézett ugyanis. Sokáig tartott a vajúdás utolsó szakasza, a blogger úgy érzi, hogy ehhez talán már az epidurális érzéstelenítés kevés volt. Végül császármetszéssel fejeződött be a szülés, részben a fejtartás miatt, részben mert nem akart elsimulni a méhszáj.
A blogger véleménye ugyanakkor az, hogy az epidurális érzéstelenítésnek igenis van létjogosultsága, nagyon sok nőnek jelenthet segítséget a szülés alatt, még akkor is, ha történetesen neki nem segített.
Itt kell megjegyezni, hogy léteznek más, természetes fájdalomcsillapító módszerek is, ilyen a vízben vajúdás, a testhelyzet szabadon változtatása, a masszázsok és illóolajok, a borogatás, a séta, a labdán ülés. Sokat számít a fájdalom elviselésében, ha nem leküzdeni akarjuk azokat, hanem elfogadni, hogy segítik a szülés folyamatát.
Kapcsolódó cikkeink EDA témában:
Forrás: anyaklikk.cafeblog.hu/babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
