Ez teljesen független azéletkortól, hiszen egy anyának a gyereke mindig a gyereke marad, akiveltörődni szeretne, gondoskodni róla, akiről egyúttal úgy érzi, hogyirányítania és ellenőriznie kell. Ezen az érzésen mindenkiegyensúlyozott lelkiállapotú asszony felül tud kerekedni, és képesengedni, hogy az ifjú a maga útját járja. Nem ritka azonban, hogy anyaés gyermeke között megcsontosodik a korai függőségi viszony. Ez sokszora gyermek számára is megfelelő, hiszen – annak ellenére, hogy felnőtt -továbbra is kiszolgálják, és tetteiért továbbra sem kell felelősségetvállalnia. Még gondolkodnia sem kell túl sokat, mert eldöntik helyette,mi a jó neki, és mi a rossz.
A helyzet akkor kezd kényelmetlennéválni, amikor saját családot szeretne alapítani. A szülők kéretlenellenőrzése, tanácsai, gondoskodása ilyenkor már terhére lesz az ifjúpárnak. Ez a forrása az “anyós-konfliktusnak“, de sokszor a fiatalszülők bizonytalanságának, tehetetlenségének is. Sajnos nem ritka, hogyemiatt romlik meg a pár kapcsolata, emiatt esik szét a még meg semszilárdult kis család.
A stabilitás eléréséhez óhatatlanul át kellgondolnunk, mi végre jöttünk a világra. Milyen volt a sajátgyermekkorunk? Milyen a viszonyunk az édesanyánkkal? Sokakban felmerülmindez, a legszerencsésebbek meg is ragadják a lehetőséget egy-egy nagybeszélgetésre szüleikkel, életük párjával, vagy mással, aki már átélteugyanezt a páratlan élményt. Ez segíthet a gyermek elfogadásában ésönmagunk megismerésében is.
Alapvető annak tisztázása is: milyenszülő szeretnék lenni? Követem-e azt az utat, ahogy engem neveltek? Nem szeretnék olyan hibákat elkövetni, mint a szüleim… Nem könnyűezekre a kérdésekre megtalálni a választ. Régi megfigyelés, hogy asaját bőrünkön tapasztalt nevelési “eljárásokat” gyakran akaratlanul isalkalmazzuk, még ha elvben nem is értünk velük egyet. Van, akibeletörődik ebbe a “sorscsapásba”, van, aki hadakozik ellene, van, akihomlokegyenest ellenkező nevelési módszereket követ, mint a szülei -így sokszor a fürdővízzel a gyereket is kiönti. Saját utunkra alegnehezebb rátalálni, ez már igazi művészet.
A húsz évvel ezelőttigyermekgondozási, nevelési divat erősen különbözött attól, amit ma alegtöbben követendőnek tartanak. Szüleink számára még ismeretlen voltaz igény szerinti szoptatás, a szobatisztaság, vagy a melltől valóelválás türelmes kivárása. Ez a nagy változás akár a szülők-nagyszülőkközötti viszály forrása is lehet. Némi türelemmel, nyitottsággal éssok-sok beszélgetéssel ez a probléma is megelőzhető.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
