Ennek is éppen itt az ideje. Hogy ne csak én beszéljek (írjak), hanem azok is, akiknek a támogatása nélkül nehezebb lenne nemhogy kilenc, de egy hónap is. Három harmincas újdonsült apukát kérdeztem, hogyan élték meg párjaik várandósságát. A nevük nem lényeges, a válaszaik annál inkább.
Mi a legjobb abban, amikor a párod gyereket vár?
– Minden! Már nagyon vártam, úgyhogy semmi negatívumot nem tudok mondani!
– A nyilvánvalókon túl imádtam azt az időszakot, mikor a feleségem már nem dolgozott. Hogy hazaérek, és gőzben áll a konyha, mert éppen valami finomság készül, és ennek az egésznek volt valami bensőséges hangulata. Utoljára akkor éreztem ilyet, mikor azt olvastam az olvasókönyvemben, hogy „apa hazaér, együtt a család, közel ülnek a tűzhöz”…
– Az izgalom, az a nagyon-nagyon jófajta izgalom és a folyamatos félmosolyos állapot, amikor elképzelem, hogy nemsokára itt fog futkározni egy picike Petike.
Mi a legidegesítőbb?
– Talán csak az első három hónap, amíg nem lehet elmondani senkinek a terhességet.
– A hangulatváltozások és a teljes szitaagyúság.
– Az elején volt picit idegesítő az, hogy soha semmi nem volt jó, de ez nem tartott sokáig, és fel voltam készülve rosszabbra is. Meg az a pár nap, amikor rosszul volt, vagy kiderült a terhességi cukor, és még nem szokta meg a kajarendet. Akkor állandóan szitkozódott és idegeskedett.
A legfurcsább?
– Ép ésszel felfogni, hogy a szerelmem testében növekszik egy másik ember. Amíg nem velünk történt, nem éreztem át. Átalakul minden sejt, részecske, és kifejlődik egy komplett kis ember szőröstül-bőröstül! Mi irányítja ezt és hogyan? Ja tudom, evolúció…
– Az, hogy egy tüchtig nőből hogyan lesz pár hónap alatt izzadó, terebélyes és állandóan lihegő amorf dolog (persze nem negatív értelemben, csak néha az ember megáll, ránéz, és nem érti…
– Az, hogy a baba folyamatosan mocorgott, csuklott, és kitüremkedtek a testrészei a feleségem hasán át.
Mi az, amire nem számítottál? Vagy amire számítottál, és nem úgy történt.
– Végül is azt hittem, hogy komplikáltabb lesz. Szerencsére simán mentek a dolgok, úgyhogy mondhatni váratlanul ideális volt a várandósság.
– Nagy meglepetések nem voltak. Talán az, hogy a bábakoktélhoz kell pálinka.
– Arra nem számítottam, hogy bent leszek a szülésnél, úgy fogok rá visszagondolni, hogy mennyire jó volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire „sima”szülés lesz, és Bébike ennyire gyorsan visszanyeri szexi kis formáját.
Hányadik hónap volt a legemlékezetesebb és miért?
– Amikor elmondtuk a családnak, az első ultrahang, az első ultrahang, amikor látni is lehetett valamit, a babamozi… és a végén, amikor a baba már hangokra is reagált a pocakban…
– Nagyjából a második hónap, amikor először láttam meg úgy oldalról a hasát, hogy nyilvánvaló volt, ez nem dagiság, hanem egy gyerek. Akkor megérintett a dolog nagyon.
– Az első egy-két hónap mindenképpen, mert barátkoztunk a gondolattal, aztán a harmadik, amikor elmondtuk a családnak, és persze az utolsó, amikor percenként néztem a telefonomat, ha nem voltam otthon.
Mi változott meg benned leginkább, amikor teherbe esett a párod?
– Leginkább a teljes tisztelet, amit a nők iránt érzek. Hihetetlen, amit végigcsinálnak a babával, pláne hogy még rosszul is vannak közben. Hová tűnnek a belső szerveik? Óriás has, alig alvás, szülés, aztán szoptatás (csak azt eszi a baba, semmi mást). Tényleg életet adnak és tartanak fent. Hihetetlen!
– Próbálok türelmesebb lenni, és kifejezetten figyelni arra, hogy ha a gyerekkel vagyok, akkor csak vele legyek, es ne olvassak, tévézzek egyszerre (nem akarok törést okozni neki azzal, hogy ha egyszer majd hipnotizálják, kiderüljön, hogy mikor a szemembe akart nézni, akkor sose néztem rá, hanem mindig csak mellé).
– Sokkal óvatosabban vezettem, és sokat gondoltam arra, hogy mostantól jobban kell vigyáznom magunkra.
Mit csinálnál másképpen a kilenc hónap alatt? Milyen tanácsot adnál egy kezdő kispapának?
– Semmit nem csinálnék máshogy. Tanács csak közhelyes van, de fontos: szeressék a nőt, segítsék mindenben, bármit kér, teljesítsék, mert megéri. Élvezzék ki a helyzetet, beszéljenek a magzathoz sokat, meséljenek neki, mert intelligensebb a pici, mint gondolnák!
– Ne görcsöljenek semmin, a meglátásom az, hogy minden lassan történik, és mindenre van idő. Jó példa a szülés. Ha csak beállítanál egy szülőszobára, teljesen mészárszékjellege lenne a dolog vége felé, holott ha valaki végig bent van, és egymásra épülnek a dolgok, teljesen megszokható folyamat. Ugyanez igaz a szoba kialakítására, a ruhavásárlásra. A nőknek ez fontosabb, és nem értik meg azt, hogy manapság még éjjel is meg lehet venni a gyerekbútort, nem kell rohanni. Ellenben mivel ők tolnak ki egy gyereket, nyilván kussolunk, és megveszünk mindent az ötödik hónapban.
– Igyekeztem figyelmes és persze türelmes lenni, de így is becsúszott egy-két veszekedés, amit utólag bánok, és inkább ráhagytam volna.
Kapcsolódó cikkek
