bakteriális vaginózis hüvelyfertőzés

Alapvetően nem vagyok egy aggodalmaskodó, mindenen stresszelő típus, így engem is meglepett, hogy a terhességem során rengeteget izgultam. Eleinte persze ez inkább boldog izgatottság volt, de az első nőgyógyászati látogatás, majd védőnői konzultáció után ez gyorsan átcsapott szorongásba. A babával minden rendben volt, egészségesen is éltem és a családomban nincs öröklődő betegség, így 28 évesen nem kellett volna semmitől tartanom. Mégis hideg zuhanyként zúdult rám az összes jó tanács, hogy miket kell kerülnöm, miket kell szednem, mivel kell óvatoskodnom a következő hónapokban, nehogy baj történjen. Én pedig igyekeztem mindent betartani, például vitaminokkal tuningoltam magam, nem ettem sushit (amit pedig imádok), a munkahelyi mosdóban mániákusan fertőtlenítettem, és a gyümölcsöket is ezerszer megmostam evés előtt. Hatalmas felelősségnek éreztem, hogy bennem növekszik egy aprócska, ártatlan élet, és minden döntésem befolyásolja az ő fejlődését.

Egy lettem a millióból

Kissé megnyugodtam, miután a 12. heti vizsgálaton mindent rendben találtak, de a nyugalom nem tartott sokáig. Pár nap múlva tűnt fel, hogy sokkal több a hüvelyi folyásom, mint korábban, a színe átlátszóból fehérre váltott, és a szaga is kellemetlenné vált. Rémlett, hogy olvastam az egyik várandósságról szóló könyvben, hogy a folyás mennyisége nőhet terhesség alatt, ugyanakkor ha a színe és a szaga megváltozik, az már nem egészséges. Mondanom sem kell, még aznap időpontot kértem a nőgyógyászomhoz, és két nap múlva újra ott ültem a rendelőjében. Először ő is elcsodálkozott, hiszen nemrég találkoztunk, de miután elmondtam a tüneteimet, és megvizsgált, megdicsért, hogy eljöttem hozzá, mert ezúttal valóban nem ok nélkül aggódtam: bakteriális hüvelyfertőzésem volt.

„Az nem lehet! Nem megyek mosdóba idegen helyen, otthon és a munkahelyemen is állandóan fertőtlenítek, gyakrabban mosok kezet, mint egy sebész. Nem járok uszodába, szoláriumba, szaunába, még a férjemmel sem szexeltem a pozitív terhességi teszt óta, annyira aggódtam. Kizárt, hogy elkaptam volna bármilyen fertőzést” – ez volt az első reakcióm, amit egy szuszra hadartam el a dokimnak. Szerencsémre ő végtelenül türelmes és megértő. Kioktatás helyett kedvesen magyarázta el, hogy a bakteriális vaginózis nem egy olyan fertőzés, amit nemi úton vagy közösségi mosdókból el lehet kapni. Bakteriális hüvelyfertőzés akkor alakul ki, ha kibillen a hüvelyflóra érzékeny egyensúlya, lecsökken a védelmet biztosító tejsavbaktériumok száma, és emiatt elszaporodnak a kórokozók. Oké, ezt már értettem, de azt nem, hogy miért dicsért meg mindezért. Valószínűleg olvashatott a gondolataimban, mert azzal folytatta, hogy bár a BV terhesség esetén nagyon gyakori, az érintettek egy részénél kezeletlenül marad. Nem fordulnak időben orvoshoz, aminek komoly következményei lehetnek. A várandósság korai szakaszában például növeli a vetélés kockázatát, később pedig koraszülést vagy idő előtti burokrepedést okozhat.

„Világszerte évente 1 millió terhes nőt érint a bakteriális vaginózis” – cseng máig a fülemben a doktortól hallott statisztika. Majd elmagyarázta, hogy a kismamák körében azért ilyen gyakori ez a betegség, mert a várandóssággal járó hormonális változások lúgosabb irányba tolják el a hüvely egyébként savas pH-ját, amitől kibillen az ott élő baktériumok egyensúlya. Az esetemben pedig a sok stressz is közrejátszhatott, az ugyanis szintén BV-re hajlamosító tényező. Teljesen le voltam forrázva, de megnyugtatott, miszerint egy antibiotikumkúra és speciális hüvelyflóra-helyreállító alkalmazásával egy héten belül meggyógyulhatok, a pocakomban fejlődő babának pedig semmi baja nem lesz.

Visszatérő vendég az utolsó trimeszterben

Szerencsére a dokinak igaza lett, hamar elmúlt a bakteriális vaginózis, én pedig a férjem tanácsára elkezdtem kicsit lazítani és élvezni a terhességet. A 20. héten megtudtuk, hogy kislányt várunk, és hamarosan meg is állapodtunk a Luca névben, majd elkezdtük berendezni a gyerekszobát. Óvatos maradtam, de nem aggódtam mindenen. Egészen a 33. hétig, amikor ismét erősebb, szagosabb folyásom lett. Ezúttal rögtön tudtam, hogy mit jelentenek a tünetek. Kissé szégyelltem magam, mikor bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz, hogy kiújult a bakteriális hüvelyfertőzésem. Ő azonban nem ítélkezett (hálás köszönetem érte), csak kikérdezett a szokásaimról, életmódomról, hogy kiderítse, mi okozhatta a fertőzés visszatérését. Azt mondta, hogy a hormonális ingadozás inkább az első trimeszterben gyakoribb kiváltó ok. És akkor megkérdezte, hogy szoktam-e használni intim mosakodót vagy zuhanyt. „Igen, a legutóbbi találkozásunk után kezdtem el, mert aggódtam, hogy kiújul a fertőzés.” Meglepetésemre közölte, hogy jó eséllyel éppen emiatt borult fel ismét a hüvelyflórám baktérium-egyensúlya. A vízzel öblítettem ki a hüvelyemet védő tejsavbaktériumokat.

Szidtam magam, hogy a túlzott óvatoskodásom miatt estem vissza, de mázlimra megint időben kapcsoltam, és nem lett baj. Pedig lehetett volna, mert a harmadik trimeszterben a kezeletlen bakteriális vaginózis könnyen koraszüléshez vezethet. Vagy ha a kismama ki is húzza a terminusig, a szülés során a hüvelyből a magzat tápcsatornájába kerülhetnek a fertőzést kiváltó kórokozók. Innentől kezdve csak az lebegett a szemem előtt, nehogy még egyszer visszatérjen a BV. Jobban féltem ettől, mint magától a szüléstől. Az intim mosakodót hanyagoltam, erősítettem az immunrendszeremet, probiotikumot szedtem, meditáltam, na és mantráztam magamnak, hogy minden rendben lesz.

Luca makkegészségesen jött a világra. Megfogadtam, hogy amikor elég idős lesz hozzá, beszélni fogok neki arról, hogyan vigyázhat a hüvelyflórája egészségére.