Azok, aki még nem vajúdtak, de gyereket várnak, tudni akarják, milyen is az, de a legtöbben túl udvariasak ahhoz, hogy megkérdezzék azokat az anyukákat, akik már átélték. Íme, néhány kérdés, ami a legtöbbeket foglalkoztatja, de talán nem merik megkérdezni.
Mennyire fáj valójában?
Mindannyian tudjuk, hogy a vajúdás fájdalmas, de pontosan mennyire? Fájdalmas, mint egy megkarcolt szaruhártya, vagy fájdalmas, mint egy allergiás reakció? “”A szülés olyan érzés, mintha egy nagyon nagy és gonosz kígyó tekeredne a hasad köré, és egyre gyakrabban és intenzívebben szorítana” – mondta egy anya.
Egy másik anya egyszerűen azt mondta, hogy ez a fájdalom egy külön osztályba tartozik, és bármi máshoz hasonlítani sértő lenne. Az ő szavaival élve: “Mesélj nekem a törött lábadról, és hadd nevesselek ki, mert az semmi a vajúdáshoz képest.”
Szuperhosszú vajúdás: mítosz vagy rémisztő valóság?
Egy gyors internetes keresés az “átlagos vajúdási idő az első gyermeknél” kifejezésre 8 és 12 óra közötti számokat kapunk. Egy anya elmondta, hogy ő két teljes napig küzdött, mielőtt az orvosok megcsászározták. Egy másik asszony 32 órán át vajúdott, bár ő azt mondta, hogy ebből csak 16 (!) óra volt fájdalmas.
Tényleg szakadsz vajúdás közben?
A válasz: igen. Tanulmányok szerint a nők 53-79 százaléka szenved sérülést a gáton a szülés során. A sérülés lehet vágás, amelyet az orvos végez, ha úgy gondolja, hogy szükséges és lehet kisebb vagy nagyobb repedés is. A trauma hosszú felépülési időt igényelhet, és akár tartósan megváltoztathatja a közösülés érzését, és időnként vizelet- vagy végbél inkontinenciához vezethet.
Az egyik anyuka az első szülésénél szakadást tapasztalt – amit a nyomásra fogott, még akkor is, amikor azt mondták neki, hogy ne nyomjon -, de a következő szüléseknél elkerülte a szakadást, mivel olívaolajjal kenegette a területet.
Egy másik anya gátmetszésen esett át, de így is harmadfokú szakadást szenvedett. Ahogy ő fogalmazott: “A gyerekem feje több mint 13 centi volt. Valaminek engednie kellett, és ez az én bőröm volt.”
Érzéstelenítve vagy nem?
A kérdés, hogy kérjünk-e epidurális érzéstelenítést vagy sem, az egyik leghevesebb vitatéma az anyablogokon. Az egyik anya, aki kapott epidurált elmondta, hogy nem volt túl hatásos, és minden egyes öltést érzett, amikor összevarrták a gátját. Mégis megvédte a döntését, hozzátéve: “Ha csonttörést szenvednék, akkor miért ne szednék fájdalomcsillapítót rá?”
Egy másik anya elmondta, hogy mind a négy szülését gyógyszermentesen vajúdta végig, mondván, hogy maga az élmény egy természetes mámor volt. Akárhogy is, úgy tűnik, hogy nincs “helyes” válasz, inkább csak “a neked megfelelő válasz”.
Mindenki előtt kakilsz?
Ez nem csak egy mítosz. Orvosok arról számolnak be, hogy rendkívül gyakori, és egy anya (aki történetesen maga is orvos) így magyarázza: “Ha a végbélben széklet van, akkor az kipréselődik, amikor a baba feje egyre lejjebb jön.”
A legjobb, ha megpróbálsz előre könnyíteni magadon. De ha ez nem megy, akkor a 100 egyéb érzés valamelyikére kell koncentrálnod. És ne feledd, hogy az élet megy tovább. Azok akik jelen vannak a szülésnél, mindennap látnak ilyet.
Működik a mélylégzés?
A légzéstechnikák hatékonyságával kapcsolatban úgy tűnik, az általános konszenzus az, hogy “nem igazán”. De néhány anyuka szerint legalább néhány órára hasznos figyelemelterelésként szolgálnak.
Kifejezheted az érzelmeidet az orvosoknak és a nővéreknek?
Úgy tűnik, hogy a szülés az élet azon kevés alkalmainak egyike, amikor elfogadhatónak tartják, hogy az érzéseidet a körülötted lévőkön vezesd le. Bár érthető, nem minden nő teszi ezt. Egy anya azt mondta, hogy jó benyomást akart kelteni, mint a kórház egyik első olyan vajúdó kismamája, akinek azonos nemű a párja, ezért a fájdalom ellenére igyekezett a legjobb formáját hozni. Egy másik azonban arról számolt be, hogy “olyan hangosan kiabáltam a szülésznő nevét, hogy az ablakok megremegtek”. Azt mondja, rosszul érezte magát emiatt. Végül a lányát a szülésznő után nevezte el.
Hogyan lát majd a partnerem?
Ez a legtöbb újdonsült kismama igazi aggodalma. Hiszen tudjuk, hogy ugyan a szülés egy természetes folyamat, de valószínűleg frusztrációval, érzelmi kitörésekkel, vágással és kakilással jár. Egy anya arról számolt be, hogy attól félt, hogy a partnere már nem fogja vonzónak találni, amiről mostanra rájött, hogy nevetséges feltételezés volt.
De elismeri: “Nem szerettem, hogy látta, hogy így szétesem. És sírtam. Sírtam, mert fájt, és fáradt voltam – kétnapi ébrenlét ezt teszi -, és nem akartam teher lenni, ezért is sírtam. De ő olyan kedves és gyengéd volt velem, és nem érdekelte, hogy összepiszkítottam az ágyat, vagy sírtam. Csak azért aggódott, hogy jól legyek, és hogy a babánk is jól legyen.”
A nem túl szép részletek ellenére a legtöbb vajúdástörténet nagyon boldogan végződik, a párok közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha. Végül is a vajúdás és a szülés a természet egyik legszebb és legvarázslatosabb élménye.
Kép: Getty Images
Forrás: healthline.com
Kapcsolódó cikkek
