Meglepő módon, ez a munka már a tulajdonképpeni szülést megelőző napokban, hetekben megkezdődik, méghozzá akkor, amikor “leszáll” a has, vagyis a születendő kisbaba feje elhelyezkedik a medencében, felkészül arra, hogy a szülőcsatornába ékelődjön és megkezdje az útját a külvilág felé.
A következő már a vajúdás folyamata: először a baba feje jobbra-balra, az álla fel és le mozog (természetesen csak egészen aprókat), hogy minél jobban belehelyezkedhessen a szülőcsatornába. Ezután az összehúzódások és a medence csontja enyhe nyomást gyakorolnak a magzat koponyájára, melyeknek hatására az álla még közelebb kerül a mellkasához, a feje pedig fokozatosan elfordul. A megfelelő pozíció azért fontos, hogy a baba fejének legszélesebb része a medence legszélesebb részén tudjon áthaladni.
Ahogy a szülés halad előre, az összehúzódások és a nyomás hatására a baba feje újra pozíciót vált. Eddig az álla a mellkasánál volt, most azonban a feje hátrahajlik (mintha felfelé akarna nézni), és végül kibújik a külvilágra. Az utolsó szakaszban pedig az összehúzódások már a baba vállát “forgatják” meg, végül pedig az újszülött világra jön, az első nagy levegővételt pedig a régóta várva várt sírás követi.
Érdemes megnézni ezt a videót, melyben jól látható, hogyan változik a magzat helyzete a szülés ideje alatt!
(Forrás: pregnancyvideo.net)
Ezt is érdemes elolvasni:
Kapcsolódó cikkek
