Általánosságban elmondhatjuk, hogy a nyugati országokban kevésbé kezelik “szigorúan” a terhességet; sokkal kevesebb a vizsgálat, kevesebb időt kell szorongva kórházi környezetben tölteniük a kismamáknak. Jó esetben – amikor nincs semmilyen komplikáció vagy aggodalomra okot adó jel – az ember lánya nem is találkozik orvossal, csak az úgynevezett “midwife” (szülésznő, bába), aki segíti az útján.
Az is jellemző, hogy az embernek nincs egy választott kezelője – legyen az orvos vagy szülésznő – hanem mindig más és más vizsgálja meg, látja el. Persze szülésznő fogadására itt is van lehetőség, de ennek extra anyagi vonzata van. Ha már az anyagiaknál tartunk; talán a legfontosabb különbség a magyar és a nyugat-európai ellátás között az az, hogy nincs hálapénz. A szülőknek így nem kell azzal az extra nyomással, kínos feszengéssel nekimennie egy szülésnek, hogy akkor kit és mennyivel borítékozzanak le, hogy megfelelő figyelmet, ellátást kaphassanak.
“Kétszer szültem Angliában. Az első várandósságomnál – 2009-ben Londonban – a terhesgondozás alatt talán egyszer láttam orvost, – ha jól emlékszem – háromszor, vagy négyszer szülésznőt. Kétszer volt ultrahang. Volt vérvétel, amivel a genetikai betegségeket szűrték ki. De a szülésig nagyjából ennyi.
Második alkalommal 2016-ban már Milton Keynes-ben laktunk. Mivel én bejelentettem, hogy két császár után a harmadik bébit megpróbálnám megszülni “rendesen”, így végig nagyon odafigyeltek rám. Többször tudtam menni ultrahang vizsgálatra, nem különböző szülésznőkhöz jártam, hanem egyhez. Ő ismerte a történetemet. Nem kellett elmondani mindent elölről. Így kényelmesebb is volt és megnyugtatóbban tudtam rákészülni a szülésre” – osztja meg tapasztalatait a háromgyermekes édesanya, Éva.
Azon túl, hogy kevesebb a vizsgálat, a várandósság és a szülés is sokkal anyaközpontúbb. Míg itthon ritkán veszik figyelembe az anya által összeállított szülési tervet, illetve az események sodrásában hajlamosak alig meghallani az szülő nő kéréseit, kint magától értetődő, hogy a rendszer középpontjában anya és gyermeke és a pozitív szülésélmény áll. Persze így is előfordul, hogy a rendszer vagy a váratlan események sodrásában nem ő dönt. Gyakori az is, hogy a vajúdó édesanyát elküldik a kórházból, mert “nem elég előrehaladott” az állapota. Éva ezt is megtapasztalta.
“A fájások vasárnap este kezdődtek. Bementünk a kórházba taxival, – elég rosszulesett már akkor is a zötykölődés – gondoltam onnantól, hogy ha beérünk, már minden jó lesz. Sajnos a nővérke hazaküldött minket, mondván a szülés még nem indult meg igazán. Egész éjszaka otthon vajúdtam. Hajnalban megint bementünk. Gondoltuk, akkorra már biztosan elég tág vagyok, indulhat a szülés, de sajnos még akkor sem produkáltam a megfelelő tüneteket ahhoz, hogy felvegyenek az osztályra. Megint hazaküldtek, és én ismét otthon vajúdtam pár órát, aztán mondtam a férjemnek, hogy most már nem bírom tovább, zötykölődjünk vissza a kórházba. Akkor már lassan 24 órája vajúdtam és még ekkor sem akartak felvenni. Azt mondták, hogy amíg nincs vérzés, nem fekhetek be. Úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére maradunk a kórház területén, és kint, a kertben, egy tolószékben vajúdtam tovább. Mindenki szeme láttára. Nem volt túl pozitív élmény sajnos. Végre produkáltam egy kis vérzést, és ezt azonnal jeleztük is a nővérkének egy kicsit felnagyítva. Ekkor sikerült végre bekerülnöm az osztályra” – emlékszik vissza a nehézségekre az anyuka.
Mivel a terhességet és a szülést jóval természetesebben kezelik, nyitottabban állnak a témához, mint kis hazánkban, így az állami rendszerben is sokkal elterjedtebb a különféle alternatív módszerek használata.
“Kint sokkal inkább vevők a hagyományostól eltérő szülésmódokra (medence, otthon szülés, nem fekvő pozícióban szülés stb.), a császármetszést igyekeznek csak legvégső esetben alkalmazni, a fájdalomcsillapítást se nyomják, de persze ha kér az ember, akkor kap. Nem vizsgálják túl a kismamákat, nem nyúlkálnak bele lépten-nyomon az emberbe, ha nem muszáj. Nincs kötelező borotválás szüléskor, és a gátvédelem is nagyon fontos” – meséli Timi, aki mindkét gyermekének Angliában adott életet.
Az asszony itthon lett várandós, így az első hónapokban a magyar rendszert is megtapasztalta. 5 hónapos terhes volt, amikor csatlakozott párjához Londonban. Második szülését kifejezetten a hazai terhesgondozás időszaka alatti rossz tapasztalatai miatt szervezte inkább újra külföldre.
“Elvégeztünk egy hypnobirth tanfolyamot, ahol nem csak a hipnotikus állapotba esésről volt szó, hanem elmondták és felvilágosítottak minket az alapvető jogainkról is. Ez nagy segítségre volt nekünk. Zökkenőmentesen zajlott a terhesgondozás. A kiírt nap után három nappal membránseprést (membrane sweep) hajtott végre rajtam egy szülésznő. Fél napra rá megindult minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva” – idézi fel Éva második angliai terhességének történéseit.
A szülés helyszíneként – ha a terhesség alatt semmilyen komplikáció nem volt, várhatóan nem túl nagy a baba, és az anya is egészséges – választható saját otthonunk, kórház és úgynevezett szülőotthon is. A szülőotthon egyfajta átmenetet képez a kórházi és az otthonszülés között, hiszen itt kissé kontrolálltabb körülmények közt, csupán néhány emeletre vagy épületnyire egy mindenre felkészült kórháztól adhatunk életet gyermekünknek. Így ha bármi komplikáció merülne fel a szülés közben, azonnal tudnak reagálni a szakemberek. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a baba a 37. hét után érkezik, koraszülés esetén kizárólag a kórház az opció.
A szülés után nincs azonnali fürdetés, méricskélés, a babák édesanyjuk vagy édesapjuk mellkasára kerülnek, hogy a bőr a bőrrel kapcsolat segítségével megnyugodhassanak, beállíthassák testhőmérsékletüket és persze, hogy kialakulhasson az életre szóló kötődés a szülőkkel.
“Örültem, hogy a kicsit egyből rám tették, és hálás voltam, hogy eszük ágába sem volt elvinni tőlem egy pillanatra sem. Megvártuk, amíg a köldökzsinórvér átjut a kisfiamba és csak utána vágtuk el. Csodálatos volt. Még néhány órán keresztül együtt pihentünk, aztán haza is engedtek bennünket” – meséli Timi.
A néhány órás megfigyelési idő számunkra meglepően hangozhat, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy itthon napokat kórházban töltünk a szülés után. Nyugatabbra azonban komplikációmentes szülés után a maximum 24 órás megfigyelés a megszokott, de kérésre, saját felelősségre akár már alig néhány órával később hazavihetjük az újszülöttet.
A védőnő az elkövetkezendő napokban meglátogatja a családot, ellenőrzi a babát és az édesanyát is, segít az esetleges szoptatási nehézségekkel, baba ellátásával kapcsolatban. Az anya mentális egészségére is figyel. Amennyiben a baba esetleg besárgul, – ami, az első napokban gyakran előfordul – a szülőknek vissza kell vinniük a kórházba vizsgálatokra. Kékfényt csak nagyon súlyos esetben alkalmaznak, általában hagyják, hogy a baba maga megbirkózzon a feladattal, miközben megfigyelik.
Összességében az angliai terhesgondozást és szülést úgy jellemezhetnénk, mint egy rendszert, ami arra ösztönzi az édesanyákat, hogy bízzanak jobban magukban és a testükben, érzéseikben, ösztöneikben, ugyanakkor, ha szükségük van segítségre, beavatkozásra tudják, hogy a megfelelő egészségügyi háttér és támogatás mindig rendelkezésükre áll.
Kapcsolódó cikkeink:
- Ilyen a szülés Hollandiában
- “Külföldön szültem”: magánban lazac, államiban megöl a baci
- Ilyen külföldön szülni
Kapcsolódó cikkek
