Nem csak azért, mert hurrá, nyaralunk, hanem azért is, mert kezd elmúlni a fáradtság és az émelygés. Ki tudja, talán hamarosan újra ehetek hagymát is? Az nem lenne baj, mert már nagyon hiányzik. Ott hagytuk abba, hogy úgy döntöttünk, repülünk, meglátogatjuk az újdonsült nagypapát hatvanadik születésnapján. Persze megint sikerült csak félig becsomagolni, a taxiban, úton a reptér felé pedig elmeséltetni a sofőrrel az első gyermekének születését. Hiába, a riporter már csak riporter marad! Közben persze sms-ben tájékoztattam a nagymamákat, hogy jól vagyunk, semmilyen gondot nem okozott a repülés. Még aludni is tudtam egy kicsit, az aggódás felesleges.
Csodálatos tavasz, inkább nyár fogad bennünket a Kanári-szigeteken, amiért nem lehetek elég hálás, nagyon untam már a telet, idén borzasztóan hosszúra sikerült, az pedig, hogy egy váratlan utazás közepébe csöppentünk, még nagyobb boldogság.
Természetesen már az első nap utolér a falánkság. Nemcsak azért, mert fáradt vagyok, hanem azért is, mert amikor az ember nyaral, akkor eszik, iszik, mulat. A sörözést most persze meghagyom a férfiaknak, én viszont már az első este hatalmas burgerrel tömöm meg a gyomrom, és becsúszik hozzá még egy adag fagyi is. És ez így megy egész héten! Mivel a sziget főleg a banántermesztésről híres, és a helyiek szinte ingyen árulják az apró termetű, de roppant ízes gyümölcsöt, rászokom a reggeli banánra, és már előre sajnálom, hogy itthon meg kell vonnom magamtól.
Egyébiránt a spanyolok borzasztóan kedvesek velem. Mivel többnyire tele van a hasam, emiatt szuszogok, és a nyaraló üzemmódban feleolyan lassan megyek mindenhová (vagyis szuszogok), mint általában, hellyel kínálnak, előreengednek, átadják a napozóágyukat a strandon. Teljesen meg vagyok hatódva. Apropó menés! Azt már az elején elhatároztam, hogy edzésben maradok, igyekszem nem elhagyni magamat, így aztán a férfi az életemben, magzatom atyja rendszeresen nagy sétákra visz engem vacsora után. Nincs ebben semmi új, szerelmünk hajnalán (ami évek óta tart) reggelig bolyongtunk a városban, rengeteg házat, üzletet fedeztünk fel így. Ez a hobbink maradt azóta is, bár télen nem volt annyira kellemes, mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy ne nagyon hízzak el. Már alig vártam, hogy bebarangoljuk a szigetet, felfedezzük a látnivalókat! Aha, persze. A második nap megértettem, hogy a kanárik miért alacsony és rövid lábú emberek. Többnyire. Mert a genetika alkalmazkodik: ennyi hegy és emelkedő kevés helyen van! A séta tehát minimálisra korlátozódott, és óriási jajgatással ért véget. Részemről.
Harmadik nap néztem először meg az e-mailjeimet, tudtam, hogy lassan várható a kombinált teszt eredménye. És láss csodát, ahogy ígérték, meg is jött. Természetesen minden a legnagyobb rendben volt, és bár az a jelszó, hogy nem idegeskedünk, azért izgultam, hogy ne legyen a pici babánkkal semmi baj. És természetesen nem is volt. Így a további két napot még felhőtlenebbül töltöttük, igaz, ha lett volna néhány felhő, nem égett volna le a lábfejem, amit elfelejtettem bekenni. Így jár az, aki homokba dugja a lábát!
Kapcsolódó cikkek
