A legutóbb akkor vertem a fejem a falba, amikor az Áldatlan állapotban című Hugh Grant- és Julianne Moore-filmet néztem. Történik ugyanis, hogy sok-sok heti megvonás után végre hancúrra kerülne a sor selyempárnák között, amikor a nő először érzi a magzati mozgást. Ennek annyira megörül, hogy közli is a pasival, hogy na akkor most aztán szex nuku, mert szerinte árthat a babának. Hogy mi van? Igen, a film nem éppen tegnap készült, és a tudomány napi állása szerint a tudomány naponta fejlődik, de akkor is… micsoda butaság ez? Hogy árthatna a babának, ha az anyukája boldog, és azt érzi, hogy az apukája szereti az anyukáját?
Egyébként is tele van a hócipőm azokkal a véleményekkel, miszerint a férfit, ha mondjuk olyan balgaságot követ el, hogy elmegy a többi bakkal a sörcsap alá feküdni, megvonással kell büntetni. Nem tudom, kinek milyen a teljesítménye, én részemről magamat is büntetném, ha nem lenne testiség az életemben, hiszen a szerelem egyik megnyilvánulása mégiscsak ez. No de ne szaladjak ennyire távol a témától, mert a balgaságokról akartam mesélni.
Hazudnék, ha mást mondanék, mint ami az igazság: az első két hónapban annyira fáradt voltam, (mint ahogy azt írtam is annak idején), hogy napi tizenkét órákat aludtam, előfordult, hogy este kilenckor már bőven húztam a lóbőrt, a szex még csak gondolati szinten sem jelentkezett néha napokig. Mivel kommunikáció a szakmám, megkértem a szakállast, hogy legyen picit türelemmel, azt sem tudom, merre vagyok arccal előre, majd hétvégén, ha kialudtam magam, visszatérhetünk a dologra.
Ahogy azonban múltak a hetek, és visszanyertem az energiámat, eluralkodott rajtam a kívánás, ami nemcsak a gyümölcsökre vonatkozott, hanem egyéb dolgokra is. Annak idején több cikket is írtam a témában, miszerint bizonyos kutatások alátámasztják, hogy az éhség az ételre és szexre egy tőről fakad, aki szeret enni, és választékosan teszi azt, az ágyban is hasonló eredményeket mutathat fel. Avagy: nézd meg a fickót, mit és hogyan eszik, és ebből következtetéseket vonhatsz le! Ez egyébként a nőkre is áll. A második trimeszteres evési szokásaimat nagyjából így jellemezném: sokszor, sokat, és kis pihenés után jöhet megint valami.
De mivel gondos anyuka igyekszem lenni már most, elbeszélgettem a védőnőmmel (akit megint sikerült zavarba hoznom), hogy tehetek-e bármi olyat, ami árt a gyereknek. A válasz némi pironkodás után egy nem volt, majd lenyomta a gombot, és elkezdte darálni a papírformát. A szex nem okozhat vetélést, nem árt a babának, hiszen a burokban a pici védve van. Az orgazmus nem okozhat koraszülést, és bár a boldogsághormonok az utolsó hetekben megindíthatják, amíg nem jön el az idő, ezen sem kell különösebben aggódni, addig még amúgy is ráérünk. Ha nincs hüvelyi vérzés, nem csöpög a magzatvíz, nincs koraszülésgyanú, és a méhszáj nem tágult ki, semmi baj nem történhet. És itt mondta el azt, ami miatt imádom, hogy ő a védőnőm, bármilyen csiklandós érzés is időnként zavarba hozni. „Anyuka! Ha hisz abban, hogy a baba érzi azt, amit ön, mi baj lehetne? Mire megszületik, már tudni fogja, hogy a szülei szeretik egymást, és az édesapja gyengédséggel veszi körül az anyukáját. Ennél több szinte nem is kell. Örüljenek egymásnak!”
Bár azért Angelina Jolie-t is idéznem kell az ügyben, hiszen neki is igaza van. Ő azt mondta, a férjét nem zavarják a testi változások, sőt a terhesség okot ad a kreatív szexre. Nos, az egyre növekvő pocak időnként tényleg vicces, és tény, bizonyos pózok inkább nevetségesek már, mint kényelmesek. De talán az sem olyan nagy baj, ha egy-egy próbálkozás időnként heveny hahotázásba fullad. Mert nevetni is tudni kell. Még az ágyban is. Mert a gyerek érzi. Biztos vagyok benne.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
