Terhesség

Judit naplója – 23. hét

Először azt hittem, hogy a meleg vagy a front okozza a szédülést, de kiderült, hogy teljesen más oka van.
2013. Június 26.

Úgy gondolom, annál ijesztőbb érzés, mint hogy az ember arra ébred, hogy mindjárt el fog ájulni, nincs is. Elszédültem kissé, mint Csuka Mónika… és azt hiszem, felsikolthattam, hogy „segítség!”, mert a szakállas azonnal felült álmában (másnap persze nem emlékezett az egészre), és azonnal próbált engem ülő helyzetbe rendezgetni, ami már nem egyszerű feladat. A következő fél órát ebben a félig fekvő, félig jajgató pozícióban töltöttem, miközben próbáltam megnyugtatni magamat, hogy nem, nem fogok agyvérzést kapni. Mondom: haladó neurotikusként azonnal a legrosszabbra gondol az ember. Miután lenyugtattam magamat és a rugdaló gyereket a hasamban, szép lassan leereszkedtem a galériáról, és igyekeztem kiguglizni, hogy mi oka lehet a szédülésnek.

Természetesen mindenféléket találtam. Lehet magas vérnyomás – illetve az nem lehet, mert az nekem rendszerint alacsony vagy teljesen normális. Vércukorszint, azt ismerem, azonnal elájultam volna. Se hányingerem, se homályos látásom, se légszomjam vagy zsibbadásom. Akkor meg mégis mi a bajom? Alig vártam a reggel nyolcat, hogy felhívhassam a védőnőt, aki azonnal mondta a választ: vena cava inferior szindróma. És mivel pontosan tudja, hogy milyen pánikbéka vagyok, meg is nyugtatott gyorsan, hogy a szülés után el fog múlni, nincs semmi gáz, csak többet ne feküdjek a hátamon, mert azonnal szédülni fogok. Köszönöm szépen, megnyugodtam, de azért mégis. Hogy vena cava micsoda?! Annyi történik csak, hogy ha hanyatt fekszünk, a méh súlya a gerinc mentén lefutó aortát, azaz verőeret és a mellette felszálló vénát nyomja. Az aorta fala izmos, rugalmas, nehezebben összenyomható, a véna azonban nem. Pont olyan, mintha rálépnénk egy puha gumiból készült kerti öntözőcsőre: az átfolyó víz mennyisége jelentősen csökkenne. A szívbe tehát ebben a testhelyzetben kevesebb vér jut vissza a hasi nagyvénán keresztül, és néhány szívverés után elfogy a készlet: az agyba is kevesebb vér jut.

Ennek következménye a rosszullét, csökken a vérnyomás, jön az ájulásérzet. Működésbe lépnek a stresszre adott védelmi válaszreakciók: a keringés fenntartása érdekében szaporább lesz a pulzus, de ez a lepényi keringés szempontjából sem elégséges, mert a szív egyre kevesebb vért tud a magzathoz juttatni, ennek következtében a magzati szívműködés lelassul. Valószínűleg ettől kaptam frászt. Mert ugye érzem, amit ő érez, szegénykém biztosan ide-oda kapkodott az ijedtségtől. A megoldás nagyon egyszerű: oldalt fekve kell aludni, lehetőleg úgy, hogy közben ne forduljon a hátára az ember. A kismamák a neten a „banán-” vagy „szoptatós” párnát javasolták, azon könnyebb oldalt feküdni, és az ember lába sem zsibbad el túlságosan. El is küldtem a szakállast, hogy vegyen egy ilyet, láttam a Podmaniczkyn, a bababoltban egy nagyon aranyosat, van rajta zsiráf és kisegér. Mire hazaért a színes, hosszúkás párnával, annyira kiborult (gondolom, több ízben volt nevetség tárgya az utcán), hogy azonnal megivott egy sört, és közölte velem, hogy legközelebb leszek szíves egy kevésbé vicces kiegészítőt vásároltatni vele. Most nem értem, mi baja van, a striák elleni krémet egyedül vettem meg…