Számtalanszor hangsúlyoztam már, de úgy tűnik, magamnak is újra és újra el kell mondanom: ne guglizz, ha kérdésed van, mert azonnal be fogsz pánikolni a neten lévő őrültségek miatt! Ennek ellenére, és mivel a dokim még mindig szabadságom van, muszáj volt egy-két dologra rákeresnem, jelesül a fürdésre.Azt már a terhesség legelején elmondta a védőnő, hogy a meleg gyógyvizeket és a tűzforró jakuzzit kerüljem el, mert egyáltalán nem ajánlott. A magas hőmérséklet miatt ugyanis több a kórokozó, nagyon könnyen össze lehet szedni különböző baktériumokat, ami fertőzéshez vezethet. Aki hajlamos összeszedni az uszodában mindenféle dolgokat, jobb ha vigyáz, most különösen. Ettől függetlenül abban mindenki egyet értett, hogy az úszás nagyon jót tesz a kismamáknak, hátfájósoknak különösen.
A nappal azonban nem árt az óvatosság, a megváltozott hormonok miatt könnyen lehet, hogy sokkal hamarabb leég az ember, mint egyébként. Vettem tehát harmincas faktort, mielőtt Pécs felé vettük az utunkat, hogy meglátogassuk a nagymamát (a szakállas nagymamáját, tehát gyakorlatilag a fiam dédijét), dolgozzunk egy kicsit, és legyen két szabad napunk a lakás- és egyéb mizériáktól mentesen. El sem tudom mondani, hogy mennyire vártam már ezt! Milyen meleg volt az elmúlt hetekben, mennyire be akartam már feküdni egy kis vízbe. Annak ellenére, hogy az odaúton ismét próbára tettem a párom türelmét, de hát nem tehetek róla, hogy hol éhes vagyok, hogy pisilnem kell, hol meg elalszom a mondat közepén. Mindegy, a születendő dedtől se számítson nagyon másra, hiszen nagyjából ő is így fog viselkedni. Én legalább szobatiszta vagyok. Mostanában egyébként tényleg úgy gondolom, hogy ez az apukák felkésztő tanfolyama: elviselni a terhes nőt. Tényleg maximális türelemre nevel.
Egy kicsit még vacilláltam a medencébe csobbanás előtt, hogy be merjek-e menni, mert azt is olvastam, hogy a túl hideg víz görcsöt válthat ki, ami szintén nem túl jó. Mivel azonban tomboló kánikula sújtja az országot már napok óta, és a víz legalább harmincfokos, azt hiszem, nyugodtan engedhetek a csábításnak. És milyen jól tettem… atyaég! A vízben ugyanis valami olyan nyugalom lett úrrá rajtam, hogy szinte ki sem akartam jönni. Éreztem, hogy szép lassan lehűl az egész testem, és szinte hallottam, hogy a pocakban is nyugi van, a víz alá nem hatol be semmi zaj. Esküdni mernék, hogy a kissrác két rúgás után elaludt, vagy legalábbis csöndben meditált a hullámok hangjára, amit úszás közben generáltam. A gerincemnek, a fejemnek is jólesett az úszás, igaz, az idő nagy részében inkább henyéltem, jólesett felfeküdni a vízre. Kis segítséggel ugyan, mert már nem tudom magam fenntartani, de azért nagyon jó volt egy kis lebegés.
Két hét múlva pedig irány a Balaton, már alig bírom kivárni, hiszen az orvos is azt mondja, természetes vízben szabad pancsolni, ha nem túl hideg! Utána pedig újult erővel eshetek neki a költözésnek és az utolsó pár hétnek, ami többnyire az előkészületekkel és vásárlással fog telni.
Kapcsolódó cikkek
