Baranya Ágnes szülésznő segítségével áttekintettük azokat rutinszerű beavatkozásokat, melyekkel találkozhatnak a nők, és átnéztük a WHO ajánlását a Pozitív szülésélményt célzó szülészeti ellátásáról.
Egy nő életének egyik legfontosabb és legkülönlegesebb pillanata gyermeke születése, egyúttal egy igen érzékeny, kiszolgáltatott helyzet is. A kórházi környezet, az idegen helyzet – különösen első babát váróknál – bizonytalanságot okozhat, és könnyen úgy érezheti a kismama, hogy elvesztette a kontrollt az események és saját teste felett – tudtam meg Baranya Ágnes szülésznőtől, aki szerint a rutinszerűen végzett beavatkozások helyett sokkal optimálisabb, amikor a szülőnő igényeire szabva, az ő szükségleteit szem előtt tartva ajánlanak fel a szakemberek bizonyos beavatkozásokat. Természetesen tekintettel kell lenniük a szakma szabályaira, és a modern irányelvekre.
Fontos, hogy ebben az érzékeny lelkiállapotban, módosult tudatállapotban tisztelettel és odafigyeléssel forduljunk a kismama felé. Vajúdás és szülés során a kimondott szavaknak óriási erejük van, egy elejtett félmondat is igen nagy jelentőséggel bírhat akár pozitív, akár negatív irányban – mondta a szakértő. Ha nem áll fenn olyan körülmény, ami feltétlenül szükségessé teszi az adott beavatkozást – az anya vagy baba egészségkárosodásának megelőzése érdekében -, akkor a kismama számára a felkínált beavatkozásokat illetően döntési lehetőséget kell adni – hangsúlyozta a szakértő.
Pozitív szülésélmény – avagy mely beavatkozások nem javasoltak a szülészeti ellátásban
Az Egészségügyi Világszervezet “Pozitív szülésélményt célzó szülészeti ellátás” címmel készített egy átfogó, naprakész iránymutatást az alapvető szülészeti ellátásról, amelyben a nő- és gyermekcentrikus gondozás fontosságát is hangsúlyozza.Ez az ajánlás a javasolt tevékenységek mellett olyan elavult vagy akár káros ellátási formákat és beavatkozásokat is megemlít, amelyeket nem javasol a világszervezet.Arra kértem Ágnest, hogy vegyünk sorra néhányat közülük.
1. Beöntés, borotválásA beöntés és borotválás napjainkban már kevéssé jellemző, bár egyelőre még akadnak olyan ellátóhelyek, ahol mindkettőt rutinszerűen alkalmazzák.
De vajon miért?A beöntésnek alapvetően az a célja, hogy kiürítsék a bélrendszer alsó szakaszát, így elkerülhetővé válik, hogy a vajúdás, szülés során székletürítés történjen. Ezzel együtt, ha valaki idegenedik tőle és nem szeretné, nem kötelező – nyugtatott meg mindenkit Ágnes, aki azt is hozzátette, hogyha a kismama szorongana egy esetleges “baleset” miatt, akkor maga is kérheti a beöntést. Ugyanakkor a természet gyakran előre gondoskodik erről, és a vajúdás kezdetén végbemegy egy természetes tisztulási folyamat.Mi indokolja a borotválást?
A borotválás célja, hogy egy esetleges gátsérülés során “higiénikusabb” legyen a gát és környéke, így a seb kezelése is egyszerűbbé válik.
Összességében azonban mind a beöntés, mind a borotválás olyan részletkérdések, amelyekről egyeztethetünk a kismamával, és a preferenciáit szem előtt tartva dönthetünk az alkalmazásukról – hangsúlyozza Ágnes. Kivételt képez ez alól a császármetszés, ahol fontos a műtéti terület borotválása, hiszen ilyenkor általában bikinivonal környékén történik a metszés.2. Folyamatos CTGEgészséges várandósok spontán vajúdása során nem javasolt a folyamatos CTG-monitorozás a magzati jóllét értékelésére – olvasható a WHO ajánlásában.A CTG-készülék korlátozza a vajúdó nőt a szabad mozgásban és a komfortos pozíció megválasztásban – tette hozzá a szakértő, aki maga is úgy véli, hogy a folyamatos CTG csak bizonyos, indokolt esetekben javasolt.Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez egy objektív mutató a baba állapotáról, ezért optimális megoldás lehet, hogy bizonyos időközönként felkerül az eszköz a kismamára.Nagyobb szabadságot ad a vezeték nélküli tappancsokkal rendelkező “mobil” CTG, amivel sokkal könnyebben lehet mozogni, de ez sajnos nem minden intézményben érhető el.3. A szabad pozíció- és helyzetváltoztatás korlátozásaMinden ajánlás azt hangsúlyozza, hogy a vajúdó, illetve szülő nő szabadon mozoghasson, és maga választhassa meg a számára legkomfortosabb testhelyzet. A gyakorlatban ez sajnos nem mindig tud megvalósulni.Bár a vajúdás alatt már nagyobb szabadságot kapnak a kismamák, a kitolási szak idején sok esetben fekszik a szülőnő a jól ismert a klasszikus “kőmetsző” pozícióban. Ezáltal a háttérbe szorul az ösztönös pozícióválasztás, melynek köszönhetően a nő maga választhatná meg a számára ideális kitolási testhelyzetet. Fontos tudni, hogy anatómiai okok miatt sokkal előnyösebbek a függőlegesebb, illetve négykézlábas pozíciók, így nagyobb teret tud nyerni a magzat az áthaladás során. Természetesen előfordulhat, hogy valamiért nagyon fontos, hogy a szülést kísérők minél optimálisabban hozzáférjenek az érintett területhez, de általánosságban elmondható, hogy nem előnyös, ha ragaszkodunk valamihez, ami a kismamának nem esik jól – nyomatékosította a szakértő.
4. Az evés és ivás korlátozásaAz étel- és italfogyasztás szülőszobai tilalmának gyakran az indoka, hogy egy esetleges császármetszés során üres legyen a gyomor. Ugyanakkor egy normál szülés, egészséges kisbaba és kismama esetében, ún. alacsony kockázatú várandósság során nem szerencsés korlátozni az evést és ivást, ahogy a WHO ajánlásában is szerepel – mutatott rá a szülésznő, aki úgy véli, hogy ez korlátozás megnehezítheti a szülőnő számára ezt a hatalmas fizikai munkát, mellyel a szülés jár, így szükség esetén mindenképp javasolt ebben a kérdésben a minket segítő szakemberekkel egyeztetni.5. A vajúdás és szülés siettetéseA WHO ajánlásában azt olvashatjuk, hogy nem javasolt aktív szülésvezetési protokoll követése a vajúdás elhúzódásának megelőzésére, vagyis célszerű a szülés természetes folyamatát elsősorban kísérni, nem vezetni.Szerencsés, ha tiszteletben tartjuk a nők saját tempóját, és csak komoly egészségügyi indokkal avatkozunk a szülés természetes ritmusába.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának családbarát alapelvekre épülő szülészeti ellátással kapcsolatos ajánlásában is olvashatjuk: az orvosi szempontból nem szükségszerű, rutinszerűen végzett beavatkozások csökkentik az anya képességét arra, hogy megszüljön, és olyan beavatkozási kaszkádot indíthatnak el, ami emeli a császármetszés előfordulásának arányát.Nézzük, mely beavatkozások célja lehet a szülés gyorsítása!Burokrepesztés: Többnyire a szülés beindulását, a fájások erősödését és a folyamat gyorsabb előrehaladását várják tőle.
A rutinszerű burokrepesztés azonban megfontolandó a szülés korai szakaszában, hiszen a spontán burokrepedésre – élettani esetben – a vajúdás második felében-végén, a kitolás előtt kerül sor. Ráadásul a buroknak nagyon fontos szerepe van: segítségével könnyebben tud illeszkedni, konfigurálódni a baba feje, egyúttal megvédi őt a kívülről jövő kórokozóktól is.A WHO – pusztán azért, hogy a vajúdás elhúzódását megelőzzék -, nem javasolja a rutinszerű burokrepesztést.Oxytocinos fájástámogatás: Bár sok helyen alkalmazzák a korai burokrepesztést az oxytocinnal végzett korai fájástámogatással együtt, ennek a beavatkozásnak az elvégzését is alaposan meg kell fontolni. Máshogy hat a szervezetre a maga által termelt, ún. endogén és a kívülről adagolt, ún. exogén oxytocin.Amikor a kismama megérkezik a kórházba, a körülmények, az izgalom és az új helyzet valóban lelassíthatja a vajúdás folyamatát, ám ez általában rendeződik, és nem fájásgyengeségről lesz szó – hangsúlyozta a szakértő, aki úgy véli, hogy fontos támogatni a szülés természetes folyamatát és ritmusát, és csak a legszükségesebb esetben, a kismama beleegyezésével végezni beavatkozásokat.
A méhszáj kézzel tágítása: A tágulási folyamat gyorsítására, a méhszáj mielőbbi “eltűnése” érdekében történhet ilyen beavatkozás, mely szakmailag nem feltétlen szerencsés megoldás, ráadásul a méhszáj tágítása sokszor aránytalanul nagy fájdalommal is jár.
Fontos itt is hangsúlyozni, hogy bármilyen okból is van szükség a méhszáj vizsgálatára és tágítására, a kismama joga eldönteni, hogy hozzájárul-e ehhez.Kristeller-műfogás (“hasba könyöklés”): A WHO ajánlása szerint nem javasolt a méh fundusára (felső részére) gyakorolt manuális nyomás a szülés kitolási szakában a szülés elősegítése céljából. Ezzel a beavatkozással nagy nyomást helyeznek a babára és a kismama gátjára is, így egészségügyi kockázatot jelenthet a baba számára, és az anya szövetei is sérülhetnek.Rutinszerű gátmetszés: A rutinszerűen alkalmazott gátmetszést is a nem javasolt gyakorlatok közé sorolja az Egészségügyi Világszervezet. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy előfordul, hogy a gátmetszést automatikusan elvégzik, főként először szülőknél.
Bár ezzel a beavatkozással a gátsérülés lehetőségét szeretnénk elkerülni, ugyanakkor a gátmetszés már önmagában is egy súlyosabb fokú gátsérülésnek minősülhet – magyarázta Ágnes.Ideális esetben a türelmesebb szülésvezetést szem előtt tartva minden szülés gátvédelemmel indul. Ilyenkor bizonyos technikák alkalmazásával csökkenthető a gát sérülésének kockázata és elősegíthető a spontán szülés. Amennyiben valami miatt nem megoldható a gátvédelem, akkor kerül csak sor gátmetszésre.
Honnan tudhatom, hogy biztosan visszautasíthatok egy beavatkozást?
A tájékoztatáson alapuló beleegyezés törvény által biztosított jogunk a szülőszobán is. A szülőszobai vagy kórházi felvétel alkalmával számos nyilatkozatot és tájékoztatást kell aláírnunk, melyek alapos tanulmányozására sajnos nem biztos, hogy van lehetőségünk. A vajúdás, szülés során elvégzendő beavatkozásokhoz a kismama tájékozott beleegyezése elengedhetetlen, ahogy a betegjogok is garantálják mindezt – jegyezte meg a szakértő.Emiatt is nagyon fontos a szülésre való tudatos felkészülés és az alapos tájékozódás a beavatkozásokkal kapcsolatban, arról nem is beszélve, hogy a biztonság- és a kontrollérzetet is növeli, ha tisztában vagyunk vele, hogy mi fog velünk történni. Ez pedig egy igazán fontos mérföldkő a szülés pszichés oldalát tekintve – emelte ki a szülésznő.De mégis honnan tudhatja egy laikus kismama, hogy egy beavatkozás valóban szükséges-e vagy sem? Honnan tudhatja, hogy jó döntést fog hozni?Ágnes az Ablak a világra kezdeményezés infografikáját ajánlja a kismamák figyelmébe, mely segítségével minden fontos információ birtokába kerülhetnek az adott helyzetet illetően, egy valóban tájékozott döntés meghozatalához.
Kapcsolódó cikkek
