Szerencsére megtaláltam az utamat.
Szentül hittem az egyetem elvégzésekor, hogy enyém a világ. Két nyelvvizsgával, egy jó nevű egyetemen szerzett közgázdiplomával a hónom alatt vágtam neki a munkakeresésnek. Gyakornoki pozícióban kezdtem egy multinál, ahogy sok csoporttársam is. Nagyon élveztem az új kihívásokat, igyekeztem minél több feladatot vállalni, részint azért, hogy tanuljak, részint pedig azért, hogy a főnököm lássa: én mindent szívesen és jól megoldok. Ambícióban nem volt hiány.
Hamar összeverődtünk egy tisztes méretű csapatba a velem egykorúakkal a cégnél. Eleinte csak hétvégéken ültünk be valahova átbeszélni a heti történéseket, majd gyakran már hétközben is a szomszédos kávézóban zártuk a napot. Őszinte leszek: jobb volt ott lenni, mint egyedül a parányi, egyszobás albérletemben. Oda csak aludni jártam haza. Ahhoz pedig elég volt 7 órát otthon tölteni.
Ahogy telt az idő, feljebb kúsztam a ranglétrán: kaptam normális pozíciót, majd 30 éves koromra középvezető lettem. Elsőgenerációs értelmiségiként ezt már önmagában is nagy sikernek könyveltem el. A szüleim is rém büszkék voltak rám.
Az érzelmi életem sajnos közel sem alakult ilyen fényesen. Zömében futó kapcsolataim voltak, és becsúszott néhány 1 évet megélő párkapcsolat is, de valahogy úgy tűnt, hogy az istennek nem akar az utamba sodródni az a férfi, akivel sokáig őrizhetem azt a bizonyos tüzet és tiszteletet… kölcsönösen. Ezt fontos kikötni, hiszen olyat még csak-csak találtam, akit én szeretek, vagy ő belém habarodott, na de hogy a terveink és érzéseink a mérlegen nagyjából egyformák legyenek?! Olyat nagyon nehéz, higgyétek el nekem!
30 esztendős voltam, amikor regisztráltam a Tinderre. Magát a döntést is mérföldkőnek, egyben kudarcélménynek éltem meg. Nem akartam egy netes közegben, egy online emberpiacon közszemlére tenni magam, és jobbra-balra húzásokkal, személytelenül keresni az igazit, továbbá elszenvedni a mustrát. De azért optimista voltam, nagy lendülettel belevágtam.
Akkor még nem tudtam, hogy ez még csak a lejtő eleje… Sorra estem bele ugyanabba a gödörbe. Szimpatikus, vonzó srác, biztató kezdet, randik, majd hatalmas pofára esés. Általában addig ment a pilot verzió, amíg az ágyig nem jutott a kapcsolat. Majd pár hónappal később jött a “Nem érek rá, bocs. A haverokkal találkozom.” vagy a “Nagyon tetszel, de én még nem szeretnék komoly kapcsolatot.”
Zétény, egy 39 éves ifjú titán, programozó volt az utolsó csepp a pohárban. 1,5 évig hitegetett, hogy komolyan gondolja velem, aztán egy téli este hazafelé menet megláttam az utcán, kézen fogva egyik kolléganőjével, Nórival. Sokszor mesélt róla, a céges bulikat javarészt az ő társaságában töltötte. “Ritka, hogy egy csajnak ilyen jó a humora” – jegyezte meg, amikor előző hétvégén szóba került. Az efféle pozitív megnyilvánulásokból mégsem gyanítottam, hogy több is lehet köztük holmi munkatársi viszonynál…
Lefagytam. Vége. Csak meredten bámultam a sárga szövetkabátos, vékony lány és a pasim barna kabátos, mackós alakját. A kezük összefonódása bennem azonnal szétszakított valamit. Szúró fájdalmat éreztem, és földbe döngölő ürességet.
- Kapcsolódó: Várandósan duplán számít
Ahonnan csak felfelé lehet indulni
A stressztől és az évektől elkezdtem hízni. Nem volt kedvem figyelni az étkezésre, a sportra még kevésbé. Egyszerűen csak történtek velem a dolgok. Úgy éreztem, felraktak egy vonatra, amiről nem tudtam, hova tart… Bár előtte csak alkalmi dohányos voltam, rászoktam rendesen a cigire. Vigaszt jelentett. Aztán egy magányos este otthon, az albérlet erkélyén, a tomboló, vörös muskátlim társaságában ücsörögve hallgattam egy podcastet a fejlődési szemléletről.Számvetést csináltam… A munkámban motiválatlan vagyok. Elhíztam. (Most is itt ülök egy darab krémessel a kezemben… Szörnyű.) A vérnyomásom magas. (Kiszűrték a munkahelyi alkalmasságin.) Dohányzom. (A nagyszüleim mind rákban haltak meg. Hajrá!) Több alkohol van itthon, mint alapélelmiszer. (No comment.) Rendszeresen a nőgyógyásznál kötök ki egy rendkívül előkelőnek hangzó problémával, amit szakmai körökben csak úgy becéznek: bakteriális vaginózis. (Bő, szürkés, kellemetlen szagú folyás kíséri. Brr. Utálom!) “Az év lúzer-szinglije címre hajtok!”
- Kapcsolódó: Áldott állapotban is harmóniában
Szedd már össze magad!
Sok munkám volt magammal. Megdolgoztam a változásért. Belülről kell elérni az elégedett állapotot, és a többi majd jön, vagy nem. Lényeg, hogy amit magamért megtehetek, azt meg is tegyem. Nem függhet másoktól a boldogságom!Sportolni kezdtem, odafigyeltem az étkezésemre. A Tindert likvidáltam a telefonomról, helyette sportos szinglicsoportokhoz kapcsolódtam a neten. Az egészség oltárán is áldoztam ezzel, és emberek között is voltam. 2 in 1 – mint a kávém. Ahogy megváltoztattam az életmódomat, és elkezdtem jobban odafigyelni magamra – elhagytam a cigit, sok zöldséget ettem, rendszeresen kajáltam, lecseréltem az illatosított intimlemosómat, belefogtam egy intenzív hüvelyflóra-erősítő kúrába, vitaminokat szedtem -, ezért a nőgyógyászom is ritkán látott.Meglepődve tapasztalta, hogy már csak az éves rákszűrésre toppanok be hozzá.
- Kapcsolódó: A körültekintő anyatejes táplálás
“A szerelmet nem te találod meg. A szerelem talál meg téged.”*
Amint a lelkem felépítettem és erős lettem, mint a szikla, találkoztam Botival. Nem akartunk görcsösen egymás mellett lehorgonyozni. Együtt jártunk futni, közösségi eseményekre, de hagytunk teret egymásnak, nem vártunk el semmit. Aztán észrevétlen beköltözött a szürke elektromos fogkeféje az enyém mellé. A szekrényembe pedig szép lassan belopakodtak a ruhái. Egyszer csak együtt éltünk. És ez olyan természetes volt, mint a levegő.A muskátlik között tanyázva, egy szép nyári estén nekem szegezte a balkonon: “Szeretnék tőled gyereket.” Nem mondtam rá semmit, csak a szemébe néztem. Könnybe lábadt a szemem. Szebb szerelmi vallomást és ígéretet sosem kaptam.Azt hiszem, eljött az idő. A karrierépítés a vágyak létráján valahol lent rekedt. Már egészen más a fontos: Boti és a gyerek. Lassan 1 éve próbálkozunk. Most 37 vagyok. A biológiai órám ketyeg, de belül erős vagyok, és együtt még erősebbek vagyunk. Hiszem, hogy hamar ott dobog majd a kettőnkből született szív az én szívem alatt.*Loretta Young
Kapcsolódó cikkek
