Azt eddig is tudtuk, hogy az ikreket váró kismama többet hízhat, mint akkor, ha egy babát várna. Az ajánlás körülbelül így fest:
Jelenlegi tudásunk szerint a túlzott súlynövekedés növeli a terhességi cukorbetegség, a magas vérnyomás és a toxémia kockázatát. Ám egyre több jel utal arra, hogy a kérdés valamivel bonyolultabb a puszta súlyhatárok megállapításánál.
Egy nemrégiben publikált, 2011-es New York-i kutatás, melyben öt éven keresztül összesen 170 ikerterhes, nem koraszülő édesanya súlynövekedését, egészségi állapotát és újszülöttjeik állapotát vizsgálták, éppen ellentétes eredményre jutott. Ugyanis a megengedettnél többet hízó kismamák újszülöttjeinek több mint 80 százaléka elérte a normális, 2500 gramm feletti születési súlyt, míg a megengedettnél kevesebbet hízók közt ez az arány csupán 40 százalék volt, a normális tartományba tartozóknál pedig 60,5 százalék. A várakozásokkal ellentétben a megengedettnél több kilót felszedők körében egyáltalán nem volt gyakoribb sem a magas vérnyomás, sem a toxémia, sem a cukorbetegség.
Persze ezúttal is a részletek a legérdekesebbek: a kutatásban részt vevő valamennyi anya normális súllyal kezdte terhességét, egészségesen táplálkozott és jómódúnak számított, terhesgondozást magánpraxisban vett igénybe. Az eredmény tehát annyit jelent csupán, hogy akik eleve normális súllyal kezdték a várandósságot, nem változtattak eleve egészséges táplálkozási szokásaikon, és egészségtudatos életmódot folytattak, azoknál az elfogadottnál nagyobb mértékű súlygyarapodás nem bizonyult kockázati tényezőnek, hanem épp ellenkezőleg, kedvezően befolyásolta az ikergyerekek születési súlyát.