A Yale orvosi karán elsők között vizsgálták annak okait, hogy miért növekedett meg drámaian a császármetszések száma. (A legfrissebb magyar adatokhoz hasonlóan meghaladja a 30 százalékot.) Egyfelől több az olyan nő, aki előzőleg is műtéti úton hozta világra a gyerekét. Másfelől viszont az első terhességek közül is egyre több végződik a műtőasztalon. Ilyenkor legtöbbször az elhúzódó tágulási szakasz, illetve a magzat szívfrekvenciájával kapcsolatos problémák szerepelnek legtöbbször az okok között.
Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokban hihetetlen mértékben megnőtt a császármetszések aránya, leginkább Connecticutban és Rhode Islanden. A korábbi kutatások adatai csak a születési adatokat dolgozták fel, és nem tüntették fel a műtét okait.Az Obstetrics and Gynecology című folyóirat júliusi számában megjelenő tanulmány első szerzője Jessica Illuzzi . A Yale–New Haven Kórház adatbázisából több mint 30 000 szülés adatait gyűjtötték össze és elemezték ki a 2003 és 2009 közti időszakból. Az objektívnek tekinthető okok aránya –például a farfekvés vagy a mélyen tapadó lepény – nem változott, a helyzetek szubjektív megítéléséből fakadó okok viszont nagyon nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy gyakoribbak a műtéti beavatkozások. A nagy méretű újszülöttek, az ikrek és a terhességi toxémiás esetek száma nem gyarapodott jelentősen a tanulmány hét éve alatt, ezek a tényezők mégis hozzájárultak ahhoz, hogy több műtéti befejezés mutatkozott a statisztikákban. „Ez arra utal, hogy ezekben a helyzetekben gyakrabban alkalmaznak császármetszést” – mondta Illuzzi.
A kutatók megvizsgáltak néhány gyakran felhozott műtéti okot is. „Feltételezték, hogy a szülészeti fogó és a vákuum használatának visszaesése vezetett a császármetszések megszaporodásához, adataink mégis azt mutatják, hogy 2003 óta a szülés első szakaszában, a méhszáj teljes kitágulását megelőzően végezték el a műtéteket, amikor a fogó és a vákuum még nem használható.” A másik gyakran emlegetett tényező, tudniillik az, hogy az anyák maguk kérik a műtétet, csak kis mértékben (8 százalék) járult hozzá a növekedéshez.„Ha sikerül tisztázni, milyen okok vezetnek a császármetszések növekvő számához, eldönthetjük, hogy a műtét előnyei valóban egyensúlyban vannak-e annak ismert kockázataival, a költségeivel és a hosszabb gyógyulási idővel” – mondta Illuzzi.
Koraszülés orvosi indok nélkül
Egy másik szakcikkből az is kiderül, hogy igen nagy mértékű a császármetszések arányának növekedése a 34. és a 36. hét között, és a műtétre sokszor nem is orvosi okból kerül sor, noha még a néhány héttel korábban születés is fokozott kockázatnak teszi ki az újszülöttet. A 34–36. hétre születettek körében gyakoribb a légzési nehézség, súlyosabb a sárgaság, elhúzódhat az idegrendszer fejlődése, és a halálozási arány is magasabb.
Magyarországon is hasonló a helyzet
Ezért 2011. június 10-én szakmai tanácskozásra került sor ezzel kapcsolatban. Ezt olvashattuk a MedicalOnline-on:
„Sok vagy kevés manapság a császármetszés? Milyen korai és kései következményei lehetnek ennek a beavatkozásnak? Vannak-e káros hatásai a hüvelyi szülésnek? Biztos, hogy császármetszéssel kell világra hozni a második gyermeket, ha az első ily módon született? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a szakemberek 2011. június 10-én az Aesculap Akadémián. A kérdésfelvetést indokolja, hogy Magyarországon – hasonlóan például Amerikához – a 2010-ben ismertté vált adatok szerint a gyermekek 33,3 százaléka császármetszéssel jön a világra, miközben az Egyesült Államokban minden százezer császármetszésre 20 halállal végződő eset jut – a császármetszés halálozási aránya jellemzően sokkal nagyobb, mint a hüvelyi szüléseké.
A császármetszés gyakorisága azonban nemcsak országonként, hanem kórházanként, szülészeti osztályonként, sőt orvosonként is eltérő lehet. Prof. dr. Rákóczi István, a Szent Imre Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Profiljának vezető főorvosa a MedicalOnline érdeklődésére elmondta: világszerte felismerték, hogy csökkenteni kell a császármetszések számát. Ehhez azonban vizsgálni kell, miért emelkedik. A professzor véleménye szerint ennek számos oka van, ám ezek egyike sem tekinthető abszolút oknak. A császármetszések nagy számában szerepe van annak, hogy a nők egyre idősebb korban vállalnak gyermeket. Befolyásolja az obezitás elterjedtsége, de kétségtelenül közrejátszik az is, hogy az esetleges jogi következményektől félve a szülész-nőgyógyászok könnyebben választják a műtétet akkor is, ha az kevésbé indokolt.
Ritka, hogy a kismamák kérnék
A szülés módjáról szóló egyedi orvosi döntésekben azonban privát szempontok is érvényesülhetnek. Az a korábban gyakran tapasztalt attitűd, amelynek hatására egyes nők kifejezetten maguk kérték az „előre programozott császármetszést”, Rákóczi professzor szerint nem döntő a beavatkozások számának alakulásában. Náluk, a Szent Imre Kórházban például évente mintegy háromezren szülnek, ám talán ketten kértek ilyet. A korábbi hiedelmek azonban gyakorta élnek még. Ilyen például az ideális császármetszés mítosza, amellyel le kell számolni – közölte a professzor, aki erről a témáról tartott előadást június 10-én.Az sem feltétlenül igaz, hogy aki korábban császárral szült, az a továbbiakban már csak így hozhatja világra később születő gyermekeit. Sok kérdést kell tehát átgondolnia a szakmának, mert a császármetszés nem előz meg mindent, amiről korábban gondolták. Hasonló hiedelem volt egyébként az is, hogy a CTG-vizsgálatokkal jelentősen csökkenthető majd a szülés közbeni agykárosodás veszélye, ez azonban a vizsgálatok szerint nem feltétlenül van így – emlékeztetett Rákóczi professzor.
A CTG nem feltétlenül segíti a döntést
Mint David Miller professzor írja a Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle tavaly júniusi számában a Szülés alatti magzati szívfrekvencia-ellenőrzés: az előnyök kihasználása és a veszélyek csökkentése című tanulmányában, a kardiotokográfiát (CTG), azaz a magzati szívfrekvencia monitorozását az 1960-as évek végén vezették be abban a reményben, hogy segítségével meg tudják előzni a szülés során a magzatnál esetleg bekövetkező agykárosodást és a cerebrális parézist (CP). Napjainkra azonban egyértelművé vált, hogy ez a remény legalább két ok miatt megalapozatlan. Egyrészt a szülés alatti magzati szívfrekvencia-ellenőrzés során az álpozitív leletek aránya meghaladja a 99 százalékot a CP előrejelzésében, másrészt az agyi bénulás legtöbbször nem a szülés alatt alakul ki. Miller professzor cikkéhez fűzött kommentárjában dr. Vida Gábor azonban arra figyelmeztetett, hogy a leletek értékelése rendkívül szubjektív; a negatív tartományban 60 százalékban, a kóros esetekben csak 25 százalékban megegyezőek. Mindezek ismeretében szükséges a görbék elemzésének olyan standardját kialakítani, melynek alkalmazásával az értékelés szubjektív elemei lehetőség szerint kiküszöbölhetők, s az így nyert információk alapján a szükséges teendők késedelem nélkül végrehajthatók.
Ezeket a vitákat a szakmán belül is le kell folytatni, de a társadalomnak is át kell gondolnia számos kérdést a szülészettel kapcsolatban – véli Rákóczi István professzor.
(Idézetek Köbli Anikó cikkéből)
Forrás: Medipress és MedicalOnline
Kapcsolódó cikkek
